|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝘁𝗶𝘇𝗲𝗻𝗸𝗶𝗹𝗲𝗻𝗰𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Hazafelé tartottam mikor egy ismerős alakot véltem felfedezni a ház előtt. Ő volt az.. az a személy akit nem akartam látni, anya. Amint megláttam a könnyek megeredtek |szemszín| íriszeimből majd villámgyorsan fordultam meg és igyekeztem minél távolabb kerülni attól a személytől akit egykor mindennél jobban szerettem. Nembírtam ránézni, fájtak a szavak és az a sok rosszindulat amit felém, a saját lánya felé táplált. Fogalmam sem volt arról mit akarhatott, de nem is érdekel. Fogtam a cuccom ami nálam volt és felhívtam Kenmát.

– Szia.. – mosolyogtam amint felvette az általam szeretett fiú.

– Szia kicsim, hogy vagy? – kérdezett rá barátom, de a becenév hallatán nagyot dobbant a szívem.

– mostmár jobban. – köhögtem kicsit mivel hideg volt.

– beteg vagy? – helyezgette a telefont, gondolom játszott közben.

– nem, csak egy kicsit hideg van. – nevettem kellemetlenül.

– te most hol vagy, mit csinálsz kint ilyenkor? normális vagy |Név| nagyon hideg van kint, nem kicsit! – váltott magasabb hangnemre.

– é..én csak nem akarok haza menni.. – böktem ki végül mire barátom mélyet sóhajtva megszólalt.

– miért nem jöttél azonnal ide.. megbeszéltük, hogy bármi van itt vagyunk egymásnak, még az a seggarc Kuroo is. –

– igazából most értem ide.. – szóltam kuncogva a telefonba majd megláttam párom ahogy a nyitott ajtónál mérgesen néz rám.

Miután vettem a bátorságot, hogy meginduljak a telefont is zsebre vágtam majd szerelmem felé sétáltam aki rosszalló tekintettel nézett rám. Titkon édesnek találtam, hogy így aggódik értem és, hogy ennyire morcos tud lenni. Mikor beértünk a fiú szobájába egyből leültem az ágyra és hirtelen minden más érdekesebbnek tűnt mint a fiú rosszalló tekintete. Amikor rávettem magam, hogy szerelmem gyönyörű szemeibe pillantsak egy óriási sóhaj mellett megindult felém majd egy puszit adva homlokomra magához rántott.

– aggódok ilyenkor érted.. – vezette át karjait derekamra.

– ne haragudj Kenma, kivagyok borulva anyám miatt meg most Tetsu miatt is aggódok és és én annyira stresszes vagyok nemtudtam mit csináljak. – bújtam Kenma ölelésébe.

– semmi baj kicsim, shhh, itt vagyok mostmár nincsen semmi gond, rendben? – szorított ölelésén.

– Kenma? – néztem fel rá, mire kérdően pillantott – szeretlek. – fúrtam fejem ismét nyakába.

– én is szeretlek |Név| – tolta el arcom majd hosszas csókba invitált.

Ez más volt, sokkalta szenvedélyesebben csókolt meg mint máskor. Percekig tartó csókunk Kenma szakította meg, lassan pólóm alá csúsztatta hideg kezeit majd ölébe húzva magával húzott így már mind ketten feküdtünk az ágyon. Jóleső bizsergés járta át a testem mikor Kenma szorosan közelvont magához és elkezdte cirógatni a hátam.

– olyan puha a bőröd.. – súgta fülembe amitől a jóleső hideg is kirázott – imádok hozzád érni. – nyomott puszit ajkaimra.

– olyan jó most így, simán eltudnék így aludni. – vezettem karjaim a fiú köré.

– csak nyugodtan, majd felkeltelek. – adott egy utolsó csókot majd hagyta, hogy az álmosság eluralkodjon rajtam.

Egy fél óra alvás után kezdtem el magamhoz térni, barátom kezei már jóvalta lejjebb csúsztak a hátamról ami még annyira nem is zavart. Percekkel később viszont megéreztem valami keményet a lábaimnál és nem is telt sok időbe, hogy rájöjjek mi az. Vöröslő arccal kúsztam le barátomról aki a nagy mozgolódás közepette felébredt majd miután érzékelte, hogy valami nem jó el kerekedett szemekkel kapta maga elé a párnát.

– Jézus de kellemetlen.. neharagudj. – jött zavarba amitől egy kisebb kuncogás elhagyta a szám. – szóval így állunk szerinted ez vicces? – húzta össze szemeit mire már nem bírtam magammal és a hatalmas nevetés amit addig elzártam kijött. – na gyere csak ide!! – kapott utánam majd ismét magára rántott.

– K..Kenma! – szóltam rá zavartan mivel még mindig a helyzet magaslatán volt. – e..eressz el.. – próbáltam kimászni szorítása alól de csak rontottam a helyzeten ugyanis tisztán éreztem ahogy alfele fenekemhez ér.

– Nekem egészen kellemes így – mozgolódott mire arcon vágtam. – jó így már kevésbé.. és auu.. miből van a tenyered acélból? – fogta meg arcát.

– túl sokat vagy Kurooval kezdesz olyan perverz lenni mint ő, ki kell verni belőled. – ültem combjaira majd szemébe néztem.

– kiverni? – húzott mosolyt arcára.

– Szia Kenma.. – keltem fel majd az ajtó felé vettem az irányt.

Kedves barátom nyilván nem hagyta, hogy csak úgy elmenjek az éjszaka közepén így vissza hesegetett a szobájába majd hozzámvágott egy pólót, hogy menjek átöltözni.

– Nadrág? – néztem rá furcsán.

– az nem kell.. – mosolygott önelégült fejjel, majd miután konstatálta, hogy csúnyán nézek rá elfordult.

Feladtam a nadrág után való könyörgést és be siettem a fürdőbe átöltözni. Örömömre Kenma pólója pont elég hosszú volt ahoz, hogy eltakarja a fenekem így nem tudott velem kicseszni a kis puding. Önelégült vigyorral léptem vissza a szobába ahol a fiú már az ágyban be fekve várt rám, de mikor meglátott szomorúan nézett végig rajtam.

– a fenébe.. – mért végig – gyönyörű vagy. – csillant fel a szeme amitől zavarba jöttem.

Nem kellett kérni azonnal bújtam be énis a meleg ágyba Kenma mellé aki nem zavartatva magát rántott magára és szorított karjaival közelebb.
Hosszas csókváltás után fejemet barátom mellkasába  fúrtam majd hagytam, hogy újra uralma alá vegyen az álmok világa.

Sziasztok!!
Goomen, kicsit megcsúsztam ezzel a résszel, de ittvan! Remélem nem okoztam csalódást és tetszett ez a rész is!
Holnap jövök a következővel puszi nektek!
-Lexi❤️