It's an omega like an alpha [Jungkook ff.] - Befejezett

4. Jungkook = aranyfiú

Egész este nem aludtam. Csak forgolódtam, és hol a hasamat fogtam a görcseim miatt, hol a fejemet, nehogy szétrepedjen a fájdalomtól. Seiji megváltoztatott valamit a szerben amit adott. Mintha most erősebb lenne. Kikészíti a testem. De tudom, hogy ez csak az elején lesz így. Amint hozzászokok, már észre se fogom venni a fájdalmat.

Pirkadatkor beálltam a zuhany alá, és húsz percen keresztül verettem magamra a meleg vizet. Hajat mostam, és felvettem a legjobbnak tűnő ruhát az ,,úrfi" fogadására. Nem neki öltöztem ki, inkább a tanárnak, aki át fogja nekem adni. Ha nem megfelelő öltözetben jelenek meg, a végén még megjegyzik. Nem hagyhatom, hogy bármi miatt kitűnjek. Inkább leszek a tanár kedvence, akiben semmi gyanús nincs, elvégre végig jó kislány volt, mint az, akire ferde szemmel néznek.

Annyira benne voltam a dolog tökéletességébe, hogy elfelejtettem elindulni. A tükör előtt állva gyakoroltam a komoly alfa nézést, mikor megpillantottam a mellettem levő órán az időt. Futva loholtam le a lépcsőkön, ki egészen a kapuig. A hajamnak annyi volt, kipirulva, lihegve, és enyhén leizzadva álltam be a tanár mellé, aki csak sóhajtott egyet.

A hatalmas fekete kocsi ráérősen gurult be, ezzel is mutatva a fölényességüket. Hánynom kell. Ahogy megállt előttünk, és megláttam magam a sötétített üvegben, elborzadtam. Én se néznék jelen pillanatban magamra, akkor ez a ficsúr hogyan fog? Képzelem, milyen első benyomása lesz rólam.

Az ajtó kinyílt, a férfi pedig lassan kiszállt a hátsó ülésről. Először ránk se nézett, inkább az iskolát szemlélte, csakis utána vette észre, hogy mi is itt vagyunk.

- Üdvözöljük a Brotherhood of Wolf egyetemen, Jeon úr. - Jeon úr? Tényleg ki kell nyalni a seggét? Mérgelődtem magamban.

Felnéztem rá, miközben ő intett az előtte mélyen meghajló tanárnak. Haja kissé hosszúra lett hagyva, a szeme aljáig ért, de pont annyira, hogy ne zavarja, és a homlokát ne takarja. Pisze orra és kerekded feje miatt előbb mondanám rá a kölyök jelzőt, mint az érett férfit, ugyanakkor itt van ez a kisugárzás. És az illata...

Fenyő, menta, és citrom.

Borzalmasan hangzott, de ahogy a lágy szellő felém fújta, az illat pedig körbelengett engem, igazán megnyugtatóvá vált ez az elegy. Kellemes bizsergés fogott el tőle. Mandulavágású szeme, amikkel most pont felém pillantott mélybarna árnyalatban úsztak, ami csak még jobban megpecsételte az erős jellemét. Figyelemreméltó, hogy még én is megérzem, pedig nem vagyok igazi alfa.

Hirtelen fájdalmat éreztem a mellkasomban, ami olyan erővel tört rám, mintha kést döftek volna a bordáim közé. Összekuporodtam és térdre rogytam, miközben levegőért kapkodtam. A hátam mögül valaki megragadta a karom, és hátra rántott, hogy az ölébe essek. Szúró fájdalom borította el a karom egy pontját, de mire odanéztem, csak az injekciós tű helyét láttam.

- Ne csinálj jelenetet. Később elmagyarázom - suttogta Seiji a fülembe. Fellélegeztem. - Bocsássanak meg - intézte szavait a két férfi felé, akik fölöttünk állva, meglepett pillantásokkal bombáztak minket.

- Ez meg mi volt? - kérdezte Jeon. Hangja lágy volt, nem olyan, mint amit először képzeltem. A szívem hevesebben kezdett verni, akaratlanul is remegtem. Seiji segített felállnom, és nekem nyomta a karját, hogy abba kapaszkodjak.

- Mostanában sokszor lejött hozzám - fordult Seiji a tanár felé, mintha ő kérdezett volna. - Szédült, és össze is esett párszor. Sajnos a megterheltség legyengíti a testét. - Ekkora kamut. Seiji gyerekkorunkban is kiválóan elő tudta adni, miért nem én voltam a hibás, ha eltörtem valamit. Sok szarból kihúzott már. Most pedig épp átver egy igaz alfa srácot, aki szerintem azt se tudja, merre áll arccal. Mégis megőrzi a hidegvérét, és nem mutat érzelmeket.

- Mit adtál be neki?

- Szíverősítőt - vont vállat. Biztos vagyok benne, hogy nem az volt.

- Miért van egy omega férfi az iskola területén? - lépett közelebb Jeon, és fordult a tanár felé. Szegény öreg csak tátogni tudott, képtelen volt megszólalni, ezért Seiji elébe ment a dolgoknak.

- Biztosíthatlak, hogy a rangom nem vesz el a tudásomból. A régióban én vagyok a legjobb orvos, ezért vagyok itt. - Jeon oldalra biccentette a fejét, és kinyújtotta Seiji felé a kezét.

- Elnézést kérek, azt hiszem, félreértettél. Nem akartalak megbántani, vagy lealacsonyítani a szavaimmal. A rang nem számít a szememben, csak az, amit az illető a háta mögött tudhat.

- Ezzel egyetértünk - nevetett fel a bátyám, és fogott kezet.

- Jeon Jungkook.

- Kim Seiji. Ő pedig a húgom, Min Rona. Őt jelölték ki melléd, hogy körbevezessen a birtokon.

- Köszönöm - fordult felém. - Akkor indulhatunk? - észbe kapva bólintottam egyet, és elengedtem Seiji karját. Megindultam a kollégium felé, de nem ott jártam gondolatban, ahol most kellett volna. Azt hiszem, kicsit előítéletes voltam. Ha igaz, amit Jungkook mondott, márpedig eléggé hihetően adta elő.. Akkor még jó, hogy nem volt időm úgy hozzáállni, ahogy akartam. Nem tűnik se beképzeltnek, se arrogánsnak. Nem számít a rang? Hogy Seiji omega? Bárcsak minden alfa ezt vallaná. A világ szebb hely lenne.

Ismerős helyzettel álltam szemben, ezért elkezdtem darálni az infókat úgy, mintha Jungkook egy egyszerű tanuló lenne. Nem kérdeztem vissza, és nem álltam meg, elvégre nem láttam az arcán, hogy kérdése lenne. Mire felértünk a harmadikra, nagyjából mindent elmondtam neki - kivéve a kollégiumi szint szabályait. Ahogy közeledtünk a folyosó végéhez, hirtelen megállt az egyik nyitva hagyott ablak előtt, és kinézett.

- Gyakoriak a verekedések?

- Nem mondanám - léptem mellé. - Miért? - nem válaszolt, csak kimutatott, le az udvarra. Pár diák körben gyűlt össze, közrezárva egy lányt, aki eléggé feldúlt volt. Egy nagyobb darab férfi lökdöste ide-oda, a többiek pedig akárhányszor el akart esni a lány, megfogták, és visszalökték a fiúnak.

Még sosem láttam őket. Talán mégis megjöttek a cserediákok, akikről a tanár mesélt? Megráztam a fejem, és felálltam a párkányra. Jungkook megragadta a karom, és visszahúzott, de én belekapaszkodtam az ablakba, és hátra néztem rá.

- Mit akarsz csinálni?

- A dolgom - feleltem, mielőtt kiugrottam volna. A szernek hála sokkal több képességemet ki tudom használni, mint nélküle. Az omegák eléggé korlátozottak, ebből a szempontból sem előnyös annak lenni. Most azonban, egy ismert alfaként ugrottam be a kör közepébe, és állítottam magam mögé a lányt, aki úgy reszketett, mint a nyárfalevél.

Te jó ég, este ezt nagyon meg fogom bánni, mikor kimegy a szer hatása a testemből! Le kell jegelnem a lábam, különben nem fogok tudni ráállni holnap.

- Mégis mi folyik itt? - kérdeztem körbe.

- Te meg ki vagy? Azt hiszed, csak mert alfa vagy, parancsolhatsz nekünk? - köpte felém szavait a terrorizáló férfi.

- Én vagyok az idősebb tudtommal. Hagyjátok békén ezt a szerencsétlen lányt.

- Ő kereste magának a bajt! Kotródj az utamból! - felemelte a kezét, és ütésre lendítette. Nem hunytam le a szemem, igyekeztem figyelni az ívet, amiben suhintani fog, hogy el tudjak térni előle, ám a férfi mögém pillantva kikerekedett szemekkel hátrálni kezdett. Szépen lassan megbomlott a kör, a srácok halálra torzult arccal leszegték a fejüket, és hátat fordítva elkullogtak.

Megfordultam, és akkor vettem csak észre Jungkookot, aki tűz pirosan izzó tekintettel vicsorog a férfira, aki még mindig minket bámult. Hátrálnom kellett, hogy ne essek össze. Az iménti érzés, ami a padlóra taszított visszatért, ugyan csak tompán, de éreztem a kellemetlen szúró fájdalmat. Olvastam olyan képességekről, amiket nem lehet személyre irányítani, így mindenkire kihat, aki jelen van. Vajon Jungkooknak is ilyen van? Vagy valami másról van szó?