It's an omega like an alpha [Jungkook ff.] - Befejezett

24. Spoiler

Sokáig ültem a szökőkút peremén. Kellett az a csend és egyedüllét ahhoz, hogy felfogjam teljesen a dolgokat. Mindig is ilyen voltam, ha ért valami nagyobb trauma, idő kellett utána, hogy ténylegesen elfogadjam.

Mikor a könnyeim már elapadtak, egy árnyék jelent meg mögöttem. Megállt, nem jött közelebb, én viszont tudtam, kihez tartozik. Megtöröltem az arcom, és Jungkook felé fordultam, aki viszont amint ránéztem, letérdelt elém, és átölelt. Nem mondott semmit, én pedig halkan felnevettem, és a hajába simítottam az ujjaim.

- Miért van olyan érzésem, hogy mindenről tudsz?

- Nem voltál reggel mellettem. Megijedtem, hogy tegnap tettem valami olyat, amitől eltaszítottalak. De mikor megtudtam hol vagy, és meghallottam miről beszéltek... Sajnálom, nem akartam hallgatózni.

- Semmi baj - ingattam meg a fejem. Lehet nem is baj, hogy magától tette ezt. Nem tudom, hogyan mondanám el neki, ha nekem kellene beavatnom. El se tudnám úgy mesélni, hogy megértse.

- De azt elárulhatnád, miért nem mondtad el előbb, hogy nem vésődtem be neked - nézett fel rám szúrós tekintettel. A szívem kihagyott egy ütemet, azt hittem rosszul hallottam. Még Keyla is felnyüszített, pedig neki nem érdeke ez a téma.

- Miért kellett volna?

- Rona, te nem szeretsz engem, én pedig rád erőltettem magam - húzta ki magát. - És a tény, hogy Roxonnak ezt éreznie kellett volna... Úgy érzem, összeesküdtetek a hátam mögött.

- Roxonnal nem beszéltem erről. Ha nem szólt neked, azt ti verjétek le egymáson, én ebbe nem szólhatok bele. Abba viszont igen, hogy mit érzek. Keylával különleges a kapcsolatom, hallhattad. Nyilván ez az oka annak, hogy beléd tudtam úgy szeretni, hogy közben nem vésődtél be neki.

***

Este nem bírtam még csak feküdni se. Az ágyon ültem, és kifelé tekintgettem. A holdat és a körülötte honoló felhőket figyeltem. El kell indulnom, Jungkookkal vagy nélküle. Most, hogy tudom, mi vagyok és honnan jöttem igazából csak még jobban szánom Seijit. És magamat is persze. Rászorultam a segítségre, ő pedig kérdés nélkül megadta nekem, de még azt se mondhattam neki, hogy köszönöm. Elvégre mit sem tudtam erről.

Gondolkodásom halk puffanás zavarta meg. Egy hosszú, fekete hajú lány jelent meg előttem, aki telibe lefejelte a szekrényemet, majd meginogva a szoba közepére pottyant, törökülésben. Nagy szemeivel körülnézett, és sóhajtva firkantott valamit a naplójába.

- Francba. Most meg egy koliszobában kötöttem ki. - Aztán felnézett, és meglátott. Elmosolyodott, és kicsit előrébb dőlt. - Ne haragudj, ha megijesztettelek. Nem vagyok se perverz, se kukkoló.

- Hát akkor mi vagy?

- Spoiler - vont vállat könnyedén, ám rögtön elharapta az alsó ajkát, és oldalra pillantva motyogott valamit. Mintha átkozta volna saját magát.

- Spo micsoda?

- Farkas vagyok, mint te. Az erőmet gyakorlom, mert meg szeretném látogatni a nagymamámat.

- Tudsz az időben ugrálni? - lepődtem meg. Még sosem hallottam ilyen erős képességről.

- Nem dehogy - nevetett fel. - Kibaszott nagy OP-nek kell lennem ahhoz, hogy olyan képességem legyen.

- Honnan jöttél? - zavarodtam össze. - Nem értem, amit mondasz. - Spoiler, OP? Mik lehetnek ezek?

- Engedd el a dolgot. Csak a terek között tudok ugrálni, de a mamám háza kifogott rajtam. Lehet túl messze van. Bár már jártam Párizsban és Toszkánában is - vont vállat. Kihúzta magát, és felállt. - Nem zavarlak tovább, látom itt este van.

- Várj! - álltam fel én is. - Ugyan nem értek hozzá, de nem segítene, ha egy olyan tárggyal próbálnám meg... Ugrani - biccentettem oldalra a fejem, mert nem tudtam biztosra, hogy jó e a szó, amit használtam. - Ami oda köt?

- Hmm - gondolkodott el. - Ez nagyon jó ötlet! Honnan vetted?

- Vannak olyan képességek, amikhez külső segítség kell. Olvass el róluk egy könyvet - feleltem lazán, mire kinevetett.

- Majd ha lesz időm. De köszi...

- Rona - fejeztem be.

- Miko vagyok. Örültem Rona. És gratulálok! - mutatott rám. Körbenéztem a szobában, de semmit se láttam, amihez gratuláció kellett volna. Észrevette a zavartságom, ezért nem ment ki az ajtón, hanem visszalépkedett elém. - Nem tudod? - hunyorította össze a szemét.

- Mégis mit?

- A képességem mellett van egy adottságom is. Látom az emberek kisugárzását. Te egy roppant kedves és szerethető lány vagy - mosolyodott el. Éreztem, hogy pír szökik az arcomra, olyan forró lett hirtelen a levegő, pedig az ablak is nyitva volt. - De nálad... Itt - bökött a hasamra. - Keverednek a színek. Ehhez gratuláltam.

Intett, és egy kaput nyitva maga elé elhagyta a szobát. A hasamra tettem a kezem, oda, ahová bökött, és szó szerint összeestem. Képtelen voltam tartani magam. Hihetek egyáltalán neki? Mi volt ez az egész?

- KEYLA! - üvöltöttem fel telitorokból. Keyla megjelent előttem, de ezzel egy időben válaszolt is.

- Várj egy kicsit - szeme ragyogni kezdett, mint ahogy az enyém szokott, és szüntelenül engem bámult. Könnyek szöktek a szemembe, mikor megnyalta a száját, és elfordult. - Lehetetlen lett volna megmondanom Rona. Most is alig érzem, olyan kicsi.

- De ez....lehetetlen!

- Miért lenne az? Tudhatnád, hogy a farkas kölykök gyorsabban fejlődnek és nőnek, mint az emberek. Pláne akkor, mikor még magzatok. Ez teljesen lehetséges ha csak arra gondolok, hányszor csináltátok aznap.

- Te jó ég - markoltam a hajamba. Téptem, ütöttem a fejem, és a vállam is. Hogy engedhettem ezt meg? Tudhattam volna, hogy ez lesz elvégre... Ő alfa, én pedig omega. Még ha nem is játszana a férfi és a nő közötti biológia, ez megkönnyítette a dolgát. - Nem lehet gyerekem. Háborúba készülök, és különben is egy ilyen világban milyen élete lenne? A szer... Miért nem ölte meg?

- Mert fogy a szervezetedből. És szerintem, mivel már tudjuk, hogyan alkottak téged, felmerülhet az is, hogy csak erősíti őt az alfa feromon. Nem adhatsz be többet magadnak amíg meg nem születik.

- Ne, ne - intettem felé. - Hagyj ezzel, kérlek.

Tiszteletben tartotta a kérésem, és eltűnt a szemem elől. Tudom, hogy hallja minden gondolatom, de megkönnyebbülök, ha nem szól bele és úgy tesz, mint aki itt sincs. Ennél rosszabb már nem is jöhet. Vajon ma Roxon észrevette? Nem lehet, hisz Keyla is csak azért érezte bennem, mert szóltak neki. Az ellenségtől küldték ide Mikot? Az is elég értelmetlen lenne. Miért akarták volna, hogy kiderüljön a dolog?

Teljesen összetörtem. És a legrosszabb, hogy hamarosan Jungkook is tudni fog róla.

Kíváncsi vagyok, na ki ismerte fel a csajt?😂🤔