It's an omega like an alpha [Jungkook ff.] - Befejezett

22. Annyira....

+18

Nem emlékszem a napom további részére. Vártam, hátha felkel a lány, de estefelé fel kellett jönnöm a szobámba. Most meg csak álltam a zuhany alatt, ki tudja mióta, és gondolkodtam. De semmi se lett jobb tőle. Egyszerűen minden nap után egyre remény veszettebbnek érzem magam.

Halk csapódásra lettem figyelmet. Mire azonban megfordulhattam volna, két erős kar fonódott körém, és húzott hátra magához. Jungkook illata egy pillanat alatt körbejárta a kis mosdót, a vizes csempén keresztül pedig láthattam vörös szemének vészjósló izzását.

- Jungkook? - szólítottam meg a férfit, aki közben felsimított a mellemre, és a nyakamba bújt.

- Rossz válasz - felelte mély hangon. A gerincem mentén furcsa bizsergés tört rám. Keyla nem szólt hozzám, egyedül maradtam.

- Roxon - szóltam rá erélyesebben, mikor a másik keze is megtalálta a mellkasom, és a rajta maradt tusfürdő miatt lassan simogatni kezdett.

- Nyugodj meg, fel fogom engedni a kölyköt. Csak előbb felmérlek magamnak. És segítek Jungkooknak.

- Miben?

- Majd megtudod. Legyen elég annyi, hogy mostanában igen érdekes gondolatai vannak. És ez tetszett a legjobban - mondatát félbe hagyta, és végignyalt a nyakamon, majd hirtelen megállt. Már nem láttam izzani a szemét, a keze remegni kezdett, ő maga pedig mocorogni mögöttem.

- Rona - hívott egy sokkal szelídebb, édesebb hang. Rögtön megnyugodtam, és lehunytam a szemem.

- Semmi baj - nyúltam fel a hátam mögé, ameddig elértem, és a hajába simítva lehúztam a fejét, vissza a nyakamhoz, hogy valamennyire rálássak. - Roxon hozott ide.

- Nem - tagadta a nyilvánvalót. - Én akartam. Mostanában folyamatosan ezt akarom.

- Mit?

- Téged. Érinteni. Veled lenni. Nem értem, mi van velem - gyengült el a hangja, mint aki teljesen feladta. A Seiji által talált könyvben volt egy fejezet, amit csak futólagosan néztem át. Valami ilyesmi történhet most. Mivel neki bevésődtem, és megtudta, hogy omega vagyok, a magáévá akar tenni. De vajon szabad hagynom úgy, hogy érzem, Keyla irtózik ettől?

Nem tör fel, nem szól hozzám, de érzem, hogy nem tetszik neki. Nekem viszont igen. Jungkook nem durva velem, még most is, fölényben van, de nem használja ki. A keze meg se moccan, arra vár, hogy segítsek neki megérteni, mi ez a különös érzés a szívében.

Nem így terveztem az első együttlétemet egy férfival. Sőt, egyáltalán nem is terveztem. Nem éreztem elsöprő vágyat, nem akartam leteperni Jungkookot. Helyette egy mélyebb érzés kerítette hatalmába a szívem. Azt akartam, hogy Jungkook mutassa meg, mi az az élvezet. Hogy eggyé váljon velem úgy, ahogy ő gondolja. Nem bántana, ebben biztos voltam. És ez elég volt.

Elengedtem a kezét, és megfordultam. Mellkasára tettem a tenyerem, felpipiskedtem hozzá, és lágyan megcsókoltam. Szemeibe könnyek gyűltek, amit a tus fejéből szivárgó vízcseppek elrejtettek.

- Annyira utálom - morogta, és elfordult. Karja megfeszült, én pedig átöleltem, és a hátára simítottam.

- Micsodát?

- Nem tudok semmit. Sem magamról, se rólad. Idegesítő így élni.

- Akkor fedezzük fel ketten - mosolyodtam el és néztem fel rá újra. - Nem vagy többé egyedül. Itt vagyok neked. Eddig én is csak könyvekből tanultam. De most, hogy itt vagy nekem, többet tudhatunk meg a világról.

Továbbra is komor volt az arckifejezése, ezért nem is értettem, hogy miért hajolt le és ölelt át. Nem hisz benne? Lehet, hogy el kélne mondanom neki, amit Roxon már sejt. Hogy csak én lettem szerelmes Jungkook-ba, de Keyla egyikükkel se szimpatizál. Össze fogom törni, de ez a helyes.

- Jungkook.

- Ne most - rázta meg a fejét. - Nem bírom.

Hevesen az ajkamra kapott, majd felemelt, és a hideg csempének tolt. Éreztem, hogy már pattanásig feszült a helyzet benne is, és lent is. Lábammal átkulcsoltam az oldalát, és próbáltam felvenni csókja ritmusát. A szívem majd felrobbant, de nem tudtam annyira élvezni, mint amennyire kellett volna. Nem tudtam teljesen elnyomni Keylát.

Jungkook a nyakamat és a mellem csókolgatta, miközben kezével az oldalam és a fenekem simogatta. Ágaskodó tagja folyamatosan dörzsölődött az ölemhez, amitől kellemes borzongás futott végig a testemen.

Hirtelen felnézett rám, és elképedt, akár egy kisgyerek. Csillogó barna szemeiben megláttam magam, a szemem, amint lassan arany fényben kezd úszni. Lesütöttem, és elfordultam tőle, ám ő abban a pillanatban nekem nyomta a csípőjét, és elengedett az egyik kezével, hogy a fejem vissza tudja fordítani.

- Gyönyörűek - hajolt közelebb. Zavarba ejtő volt az, ahogy rám nézett. Ahogy a szemembe nézett. Pedig itt álltam előtte meztelenül. - Ne fordulj el. Sose láttam még szebbet. Végig látni akarom.

Kicsit feljebb emelt, és beillesztette férfiasságát. Eluralkodott rajtam a pánik, amit meg is érzett, elvégre jobban szorítottam a lábammal. Lágy csókba hívott, és csak kicsiket lökött először, épphogy megnyitva ezzel.

A fájdalom és a kéj fantasztikus elegye villámcsapásként tört rám, mikor kíméletlenül, de mégis gyengéden, figyelve rám elmerült bennem. Lehunytam a szemem, Jungkook pedig a mellkasomhoz hajolt, és felhördült. Egyre erősebbnek éreztem az illatát. Elkábultam tőle, mintha a legjobb drog lenne, amit kifejezetten nekem állítottak össze.

Nem éreztem semmit, csak Jungkookot. Ha lehunytam a szemem, az érzések felerősödtek, ha kinyitottam, egy férfit láttam magam előtt, akit akartam, és szerettem. Ő pedig ugyanazzal a vággyal nézett rám, miközben a csúcs felé hajszolt. Néhol megcsillant vörösen a szeme, de már ez se zavart. Be akartam teljesülni vele. Tudtam, hogy el fog vinni odáig. És áldottam az eget, hogy nekem is lett párom. Hogy rám talált, és én nem engedtem el. Ő pedig nem taszított el, még akkor sem, ha ez amolyan farkas dolog.

Nálunk sokkal bonyolultabban működnek a romantikus dolgok, elvégre nem csak mi határozzuk meg, hanem a farkasunk is. Ezért van bennem még most is keserűség, holott boldogan és kielégülten pihegek Jungkook karjaiban, aki próbálja észhez téríteni magát, és lassan leengedni a földre.

Keyla ezért meg fog ölni, de nem érdekel. Megérte ezért az érzésért. El sem tudom képzelni milyen lenne ugyan ez akkor, ha nekem is bevésődött volna.

Jungkook elzárta a vizet, és a vállára kapott. Ijedtemben nem tudtam mit tenni, eltartottam magam a hátától, nehogy lecsússzak.

- Mit csinálsz?

- Ennyi nem volt elég - beért a szobába, és lerakott az ágyra. - Többet akarok belőled.

Imádom azt, ahogy az érzései kiülnek az arcára. Ellenben Roxonnal, aki mindig rideg. Ők hasonlóak mint mi. Különbözőek, de egy testbe zárták. Lehet ezért értem meg, és fogadom őt el?