It's an omega like an alpha [Jungkook ff.] - Befejezett

12. Furcsa

Bár úgy tűnt, kibékültünk az egész este való beszélgetés végén, reggel mégse várt engem a szokott helyen. A szobája üresen fogadott, a folyosón pedig egy lélek se volt. Lehet, csak idő kell neki, amíg újra visszaáll benne a dolog - gondoltam naivan.

Az első két órára nem mentem be. Mr. Choi kért el személyesen, hogy segítsek neki berendezni a pincét, az alfák fogadására. Kemény nap lesz, ugyanis az ikrek nem szokták szeretni a bezártságot. Most a tanárok vették fel magukra ezt a kiváltságot, hogy becserkésszék őket ,és bezárhassák. Jesszus, emlékszem, mikor én csináltam egyedül. Egy egész hetet üldöztem őket, mire nagy nehezen sikerült felfogatnom velük, mennyire veszélyesek ilyenkor.

Mire kész lettünk, eszembe jutott, hogy Jungkooknak még nem szóltam erről. A délutánom azzal ment el, hogy őt kerestem. Az ajtaja visszakerült a helyére, de a karbantartó nem zárta be, így be tudtam pillantani, vajon ott van e. Mindent átkutattam, még a férfi mosdóba is beküldtem valakit, hogy nézze át a fülkéket.

Egyetlen lehetőségem maradt, az erdő. Jungkook illatát megismerem, és ha a közelébe kerülök, meg fogom tudni mondani, merre van. Azonban fogalmam sem volt, merre menjek. Egyedül visszamenni oda, ahol a bál napján elkaptak minket nem volt bátorságom, így csak megközelítőleg érintettem. Végig olyan érzésem volt, mintha figyelnének, és követnének, de semmit se hallottam vagy láttam, ami szokatlan lenne.

A földön. Fel eszembe se jutott nézni, egészen addig, amíg valaki fel nem kapott a kezemnél fogva, egy vaskosabb ágra. Sikítani se tudtam, az illető befogta a számat, de amint megéreztem az édes illatot, elengedtem magam, és vártam, hogy ő is így tegyen.

- De jó, hogy itt vagy - fújta ki magát Kook, és ült le.

- És te miért vagy itt? Tudod, hogy egész nap kerestelek?

- Bocs - vágta rá, mintha ezzel el lenne intézve. - Reggel meg akartalak várni, de meghallottam, hogy a tanárok rólam beszélnek, és berezeltem. El akarnak vinni valahova.

- Csak nem a pincébe? - emeltem fel a szemöldököm. Kook szemi tágra nyíltak, ajka megremegett.

- De. Honnan tudod?

- Jungkook, mond csak, mit szoktál csinálni az alfák éjszakáján?

- A min? - pislogott ártatlanul. Látszott rajta, hogy fogalma sincs, miről beszélek.

- Tudod, mikor felerősödik az igaz alfa éned. - Továbbra se változott az arca, kezdtem megdöbbenni.

- Arra gondolsz, mikor alszok, és kimarad egy teljes nap?

Nem, ez lehetetlen. Miért nem emlékszik rá? Meg kell kérdeznem Seijit, mi folyik Jungkookkal. Még sosem találkoztam olyannal, mint ő. Azt hiszem, nekem is el kéne olvasnom azt a könyvet az alfákról.

- Ilyenkor, neked és a többi igazi alfának le kell mennetek a pincébe.

- De miért?

- Mert a farkas énetek átveheti az irányítást felettetek, és olyankor nem tudtok magatokon uralkodni - tanárnak érzem magam Jungkook mellett. Említette, hogy a négy fal között nevelkedett, de az életre miért nem tanították meg?

- Te azt nézed ki belőlem, hogy ártanék másoknak? - hangja mély volt, rekedtes, szemei megbánásról árulkodtak. Összeszorult a szívem. Ha most ránézek, ő lenne az utolsó, akit mondanék, de mikor eszembe jut, mit művelt az erdőben.... Kook olyan, mintha két személyisége lenne. Egy erős és domináns alfa, aki nem ismer határt vagy kegyelmet, és ez a nagy gyerek, aki most előttem van.

- Én nem, Jungkook. De ez a szabály. Az iskola szabálya. Te pedig ide tartozol - elkeseredve lehajtotta a fejét, és sóhajtott egyet. - Majd lemegyek hozzád - fogtam meg a vállát. - Nem leszel egyedül.

- Nem fogok rá emlékezni.

- Nem baj. Legalább megnézem, mit csinálsz ilyenkor - nevettem fel, mire Kook felém sandított.

- Nem szeretem, ha néznek alvás közben.

- Hát ez szar ügy - vontam vállat. - Lehet nem aludni fogsz, hanem Ádámkosztümben balettozni. Na gyere, lejelentünk téged a tanárnál. Holnap este kell csak bevonulnod, addig van időd.

- Pff - fújtatott. Leugrott a fáról, és felnézett rám. - Úgy mondtad, mintha valami börtön lenne. -Felemelte a kezét, és intett, hogy ugorjak. Nem tudom, mi vezényelt, de rögtön lecsúsztam az ágról, és a tenyere közé érkezve megkapaszkodtam a nyakában. Behajlította a karját, és közelebb húzott magához. Az orrunk majdnem összeért, mégse húzódtam el. A szemei rabul ejtettek. Közelről már nem azt a mélybarna szempárt látom, hanem sokkal többet. Apró ugyan, de fényes, szinte sárga csíkok vannak a pupillája körül, ami még különlegesebbé teszi az embert.

Jungkook feljebb fordította a fejét, így az ajka súrolta az enyémet, egy pillanatra késztetést éreztem rá, hogy lehunyjam a szemem, és magamhoz húzzam. De ez csak egy pillanat volt. Szemei izzani kezdtek, én pedig ellöktem őt, és leérve a földre hátrébb lépem.

- Jut eszembe, megvan az új ajtód. A kulcsokat minden bizonnyal a gondnoktól kell elkérned majd.

- Oh, tényleg - kapott a fejéhez. - El is felejtettem, hogy berúgták.

***

Seiji nem volt az orvosi szobában, de szokásához híven nyitva hagyta. A többiek hozzá vannak szokva, hogy ha kell valami, itt megtalálják, és ha eltűnne pár dolog, a suli rögtön pótolná. Benyúltam a fiókjába, mert szinte biztos voltam, hogy ott találom meg a könyvet, és elkezdtem lapozgatni. Annyira belemerültem, észre se vettem, mikor jött be. Csak az tűnt fel, hogy valami árnyékol, és mire felnéztem, ő már ott állt előttem, keresztbe font karral.

- Nocsak, csak nem a húgom, aki azt kérte, ne olvassam azt a könyvet? - kérdezte gúnyosan. Értettem a célzást.

- Csak keresek valamit.

- Én is csak kerestem valamit.

- Nem, te akadékoskodtál - vágtam vissza. Fújtatott párat, elhúzta a sarokban levő széket, és mellém telepedett.

- És mit akarsz tudni?

- Jungkook nem emlékszik olyan dolgokra, amiket ő csinált. Kíváncsi vagyok, miért.

- Azt ugye tudja, hogy holnap le kell mennie a pincébe? - bólintottam, mire Seiji jól láthatóan megnyugodott.

- Megígértem neki, hogy meglátogatom.

- Mi van? - ugrott fel. - Te nem vagy normális! Azok a rácsok lehet nem bírják ki, ha egyszerre három vérszomjas farkas neki ugrik!

- Hát, majd most kiderül - vontam vállat. Ebbe tényleg nem gondoltam bele, de eddig se volt baj. Hisz voltam már lent azon az éjszakán. Az ikrek rám se bagóztak, vagy ha igen, akkor se mutattak erőszakos jeleket. Jungkook pedig.. Nos, kíváncsi leszek, milyen mikor nem emlékszik magára. Képtelen vagyok elhinni, hogy elalszik, és csak másnap kel fel. A tüzelési időszak pont nem erről szól. 

Ez a szám..... 🤧Hát így reggelre sok volt
Már a trailer is megfogott, nem csalódtam, imádom😍