It's an omega like an alpha [Jungkook ff.] - Befejezett

26. Semmi sem jön össze

- Rona, nem vagy magadnál. Nem ölhetem meg a gyereked!

Megnyalta az arcomat, és hozzám bújt. A kétség erős kalapácsként sújtott le rám, Zokogni kezdtem, és kérleltem Keylát, hogy szánjon meg, de nem akarta. Az arcomhoz emeltem a kezem, de valami hidegbe ütközött. Megláttam a gyűrűmet, és hirtelen eszembe jutott. Megdörzsöltem a szélét, amitől a kis hegy kiugrott, és már lendítettem remegő ujjaimmal szorított öklöm, mikor az ajtó kivágódott.

Jungkook berontott, és mögötte rögtön Roxon is. Kook elkapta a kezem, és oldalra húzta, míg Roxon Keylára morgott, aki szegény teljesen a földre lapult, és mancsát a szeme elé tette.

- Mit művelsz? - kiáltott rám. - Nem ölheted meg!

- Nem akarom őt! Háborúba készülünk Jungkook, mi lesz ha ott hal meg? Vagy ha én is megyek vele? Milyen élete lenne.. Nem vagyok kész az anyaságra.

- Jó anya lennél - levette a gyűrűmet és eldobta az ágyra, majd leült elém, közrefogta az arcom és letörölte a könnyeimet. - Én pedig ígérem, jó apa leszek. Nem foglak elhagyni titeket. És hidd el, minden rendben lesz, amíg velem maradsz. Csak kérlek - rásimított a hasamra, és a vállamra hajtotta a fejét. - Ne bántsd Lunát.

- Luna? - lepődtem meg, Kook csak egyetértően bólintott.

- Álmomban meglátogatott. Azt kérte ,,védj meg anyától". Először nem értettem, de hamar összeraktam a képet. A tartózkodásod, a titkolózásod és ő. Futottam ahogy tudtam, mert láttam, hogy ez lesz a vége.

Lepillantott Keylára, de nem mint hóhérra. Bólintott felé, mire Keyla megnyalta a szája szélét, és visszahajtotta fejét a mancsára. Roxon pedig Keyla nyakára.

- Halld te is őt, Rona - Jungkook óvatosan a kezemre fogott, és közrezárta sajátjával a hasamon. - A lányunkat. Élni szeretne, és szeret minket. Alfa lesz, mint az apja.

- Igaz alfát nem szülhet omega - ábrándítottam ki, mielőtt nagyon beleéli magát. - Ez biológia.

Régebben, úgy pár ezer éve ezért erőltették a testvérházasságokat. Igaz alfát csak igaz alfa szülők hozhatnak a világra.

- Nem baj. Legyen alfa, béta, vagy omega, nem számít. Egészséges legyen. És vegye rá majd az anyját egy öcsire.

- Mi? - csaptam nyakon, amit ő hangos nevetéssel reagált le. - Még meg se szültem te meg-

- Igen - vágott a mondatba. - Gyerekeket szeretnék. És legalább egy fiút. De ha nem lesz az se baj, majd kergetem a lányaim kérőit.

Oh, Kook... Csak menjen le minden gondunk zökkenőmentesen, és utána tárgyalhatunk.

- Megjegyezve - célozta felém csábos mosollyal és ravasz kacsintással.

Az idilli pillanat nem tartott sokáig. Jungkook hirtelen felszegte a fejét, és szagolni kezdte az általam még érezhetetlent. Szeme izzani kezdett, az ágyra ugrott, és az erdőre figyelt.

- Megjöttek? - fogtam a vállára, mire bólintott. - Hagynunk kell nekik, hogy elvigyenek. Értem jöttek, nem halhat meg senki.

- Nem jó ötlet.

- Utánunk tudsz jönni. Ha téged is elkapnak lehet nem oda vinnének, ahova engem. Kérlek, ne mentsd meg vagy avatkozz közbe. Feladom magam Seijiért.

- Rendben. De amint úgy látom, hogy bántani akarnak megölöm mindet - nézett rám. Szemeiben egy csepp könyörületet sem láttam, sőt, a barna melegség eltűnt, és helyét fekete sötétség vette át. Mégis elengedett.