It's an omega like an alpha [Jungkook ff.] - Befejezett

19. Embere és farkasa

A Jungkookkal folytatott beszélgetés után, végre a saját ruhámban ültem az ágyamon. Mennem kéne órára, mégse bírok megmozdulni. Túl sok minden történt. Hogy nézzek ezek után Seiji szemébe? Hogy kéne Jungkookot kezelnem, aki ezek után még jobban rám lesz tapadva?

- El kéne mondanod neki.

- Tudom, de nem akarom. Összetörném. És semmin se változtatna. A bevésődés attól még, hogy nem kölcsönös nem fog visszavonódni. - feleltem Keylának.

Még ha el is indulnék, hogy találnám meg a merénylőket? Nem, ide Seiji kell, hogy elvigyen nekik, ugyanakkor... Mégis mit tudnék én csinálni? Miért kellek pont én nekik, hisz egy omega vagyok a sok közül.

Kopogás zavarta meg a gondolatmenetem. Az egyik tanár jött be hozzám, azzal a kéréssel, hogy fogadjam a kis vendégünket, aki az utolsó pillanatban jelentette be, hogy egy héttel korábban, azaz ma fog beköltözni hozzánk. Nem tudtam, hogy lesz még egy tanulónk, ezért gyorsan átöltöztem, és kisiettem a kapuba. Deja vu érzésem volt, mikor megpillantottam azt a kocsit, ami Jungkookot is hozta.

Az alfa illatok rögtön belengték az udvart, pedig a sofőr béta volt. Egy alacsony, fekete hajú lány lépett ki a mellette hatalmasnak mondható ajtón, és nézett szét fülig érő vigyorral.

Érdekes. Fenyő és rózsa illata van. Kissé ismerős.

Keyla?

Többszöri hívásomra se válaszolt. Halványan éreztem, hogy nyüszít valahol a fejem eldugott gondolatában. Összeszorult a szívem, hogy megint el kellett utasítanom. Az átváltozásom miatt az omega génjeim kitisztították a mesterséges alfa feromonok nagy részét, ám ma reggel azzal kezdtem, hogy magamba lőttem két adagot. Keyla bizonyára ezért elérhetetlen. Azon a napon közelebb volt hozzám, mint valaha, most meg hirtelen mintha kőként dobtam volna el a messzeségbe.

- Te vagy a fogadóm? - állt elém a lány. Amilyen kicsi, olyan fürge. Észre se vettem, mikor ért elém.

- Igen. Üdvözöllek. Én foglak körbevezetni.

- Nagyon aranyos vagy - nézett végig rajtam. - De furcsa szagod van - szemei izzani kezdtek, ahogy szaglászni kezdett. Hátradőltem, és el is léptem előle, ám ő megrögzötten követni kezdett. A hátam mögül halk morgást hallottam, ahogy valaki fut felém. Roxon ugrott át a fejem fölött, és ért elém. A lány meg se rezzent, sőt, még szélesebb mosolyra húzta a száját.

Roxon viszont nem volt ennyire kedves, attól féltem, hogy nekiugrik, és széttépi, ezért mellé léptem, és a nyakára simítottam.

- Nyugalom. Nem bántott, vagy ilyenek. Ne legyél ennyire mérges. Inkább öltözz fel, és tarts velünk - javasoltam. Rám pillantott, így láthattam, amint izzó tekintete lassan barnává alakul, és a jelleme is megváltozik. Immáron Jungkook állt mellettem, aki vonyítani kezdett, és elszaladt.

- Nahát - felelte a lány. - Nem gondoltam volna, hogy van olyan rajtam kívül, aki képes Roxont kordában tartani. Jól összebarátkozhattál vele.

- Ki vagy te, ha szabad tudnom? Hogyhogy ismered őket?

- A nevem MiMi. És nyilván ismerem, hisz kiskora óta vele élek.

Egy pillanatra lefagytam. Eszembe jutott, amit Kook mesélt még régebben, egy gyengébb pillanatában. A szülei megtervezték az életét, és egy menyasszonyt is szereztek neki. Ő lenne az? Minden egybe vág. Ismeri őket, tudja kezelni Roxon alfa kirohanását, és a szeme se rebbent, mikor meglátta a rá vicsorgó farkast.

- Akkor indulhatunk? Szeretném látni, hol fogok élni.

- Persze - zökkentem vissza a valóságba.