It's an omega like an alpha [Jungkook ff.] - Befejezett

17. Ugyanolyanok

Kellemes simogatásra ébredtem. Egy kéz simult fel a hasamon, egyre közelebb a mellemhez, míg végül el nem érte. Lágyan belemarkolt, és lehajolva hozzám apró csókot nyomott a nyakamra. Felsóhajtva felnyomtam a mellkasomat, hogy az övéhez érjen. Illatát megérezve rögtön tudtam, ki van előttem, anélkül is, hogy kinyitottam volna a szemem.

Jungkook felhúzta teljesen a pizsama felsőmet, és a két mellem közét hintette be puszikkal. Másik keze lesiklott a nadrágom korcához, majd be a bugyimba, megtalálva a legérzékenyebb pontomat. Kezem a fejemhez húztam, ő pedig kihasználva, hogy ezzel kicsit megemelkedtek a melleim, és masszírozni kezdte őket.

Reszketegen fújta ki a levegőt, én pedig megremegtem a keze alatt. Minden érintésétől sóhajtanom kellett, sosem éreztem még ekkora vágyat valami iránt. Jungkook lehajolt hozzám, és birtokba vette a számat. Először lágyan kóstolgatta, harapdálta alsó ajkam, majd nyelvét is bevonva a játékba egyre jobban elmélyítette a csókot.

Lábammal átkulcsoltam a derekát, és lehúztam magamhoz. Éreztem, még ruhán keresztül is, mennyire kemény. A vágya érezhető volt minden mozdulatában, minden sóhajában, ahogy egyetlen pillantásában is. Engem néz, és némán engedélyt kér.

Aprót bólintva megemeltem a csípőmet, ő pedig lehúzta rólam a nadrágomat. Nem éreztem szégyent, pedig még soha senki nem látott így. Megragadta a térdem, és szétfeszítette a lábam, hogy közé férkőzhessen. Belső combom bőrét becsípte két ajka közé, és szívni kezdte, amitől feltört belőlem egy nagy sóhaj. A hold magasan járt, megvilágította szinte meztelen testünket. Jungkook tincsei az arcába lógtak, ezért mikor felemelkedett hozzám, oldalra tűrtem a füle mögé. Imádom a fekete, félhosszú haját. És azokat a mély szemeket, amikbe mindig elveszek. A barna ezer árnyalatának felsorolása se lenne elég ahhoz, hogy meghatározzam, milyen színű is. Mert mindig változik. És ez teszi különlegessé.

- Sajnálom - súgta a fülembe. Kinyitottam a szemem, és akkor vettem csak észre, hogy Roxon van előttem. Szeme most a szokottnál jobban izzott, kétségbeesést sugárzott.

- Mit? - nyúltam fel az arcához, és simítottam végig puha bőrén.

- Elmondanám, az igazat. De én se tudok mindent. Ez itt - mutatott ránk - Nem a valóság. És bármennyire szeretném, hogy a miénk legyél, nem tehetem ezt meg veled. Úgyhogy ébredj fel, Rona!

Az ébresztőm pont abban a pillanatban szólalt meg, mikor zihálva felültem az ágyamon. Egyedül voltam, mégse éreztem biztonságban magam. Mégis mi volt ez? A szívem még mindig vadul vert. Ráadásul... Te jó ég, kell egy hideg zuhany!

A vízsugár alatt állva nem tudtam nem az álmon gondolkodni. Olyan valóságosnak tűnt, és mégse volt az. Nem ellenkeztem, semmi olyat nem tettem, ami alapvető reakció lenne. Csak úgy odaadnám magam Jungkooknak mindenféle ellenkezés nélkül? Világéletemben szemérmes típus voltam, mégse jutott eszembe takarni magam. Roxon pedig... Az már csak az elmém volt, hogy fel kéne ébredjek, mielőtt megtörténik? Ugye ilyet nem tudnak csinálni az igaz alfák?

Rengeteg kérdést tettem fel magamnak, és jobbnak láttam, ha a mai napot a szobámban töltöm. Kihasználva a szombatot, ki se dugtam az orrom, és szerencsére Jungkook sem kopogtatott az ajtón, hogy a tegnap megbeszéltek szerint elmenjünk a tanárhoz.

Nem. Most képtelen lennék normálisan a szemébe nézni. Még mindig ég az arcom. Azok az izmok, az a mély érzelem, ami kiült az arcára.. Az elsöprő vágya, amit már csak a kisugárzásából is érezni lehetett... Így már megijeszt.

A táskámba rejtett chipsek jelentették az egész napos kajámat. Még ebédelni se mentem le, inkább elolvastam az alfákról szóló könyvek azon alpontjait, amiknél esélyesnek láttam ezt a témát. De sajnos választ nem kaptam. Van egy könyvem, ami nem jó semmire.