It's an omega like an alpha [Jungkook ff.] - Befejezett

Epilógus

29 évvel később

- Jeon Jungkook! - hallottam meg a legdrágább hangot az életemben, ami most úgy üvöltött, mintha ki akarna végeztetni.

- Ajjaj - nevetett fel JeongHo, a legkisebb fiam, miközben a pürével játszott az asztalon.

- Apa, a neveden szólított. Elrejtselek? - kérdezte Himari, és már nyúlt volna felém, de én eltoltam a kezét.

- Semmi gond, anyátok biztos csak... fellángolt mérgében, de nyugodtan meg fogjuk oldani a helyzetet - amint kimondtam és bólintottam is egyet rá, egy papucs vágódott az arcomba, amit az ajtóban álló Rona dobott hozzám.

- Azt a termékeny kurva életbe! Megint terhes vagyok! - nézett rám éktelen haraggal a tekintetében. Nyeltem egy nagyot, de nem értettem, mire van kiakadva.

- És az miért baj?

Rona visszaszólt volna, ehelyett vett egy nagy levegőt, és a kezével körzött egyet, hogy lenyugtassa magát.

- Himari, JeongMi, Roko, menjetek a szobátokba. Luna kérlek vidd be JeongHo-t is.

- Csak hagyd életben - veregette meg a vállát, miközben elhaladt mellette.

- Nem ígérem - biccentette oldalra a fejét. Bezárta a konyhaajtót, én pedig a biztonság kedvéért felálltam, és az ablakhoz siettem. - Megint. Terhes. Vagyok.

- Felfogtam - vágtam rá.

- Nem hiszem el, hogy nem tudunk úgy lefeküdni, hogy ne történjen meg ez! Tudod milyen érzés nekem megszülni egy gyereket? Fiatal vagyok még és most lesz a hatodik gyerekem!

- De hát szeretjük a gyerekeket - csaptam a combomra, miközben próbáltam magamra erőltetni a bociszemeimet, aminek nem tud ellenállni.

Hát, most tudott.

- De nem én akarom benépesíteni a földet! Ha nem csinálsz valamit esküszöm neked nem lesz több szex, csak a te részedről zsebhoki!

- Nem teheted ezt velem!

- Nem-e? - kérdezett vissza. Inkább csöndbe maradtam, és leszegtem a fejem.

Rona nagy sóhajjal leült a mellettem levő ülőkére, és a tenyerébe temette az arcát. Én is letelepedtem mellé, megfogtam a vállát, és már szóltam volna hozzá, de közbevágott.

- Ne próbálj meg vigasztalni Mr. Nem szeretem a gumit úr! Tudod mennyi időmbe és energiámba telik visszanyerni az alakomat szülés után? Nem mindig ilyen ám a hasam! - kocogtatta meg, ahol most is a gyermekem növekszik. Képtelen vagyok haragudni magamra, vagy rá, amiért így érez.

- De hisz én bárhogy elfogadlak.

- Tudom. Én nem fogadom el magamat.

Mielőtt képes lettem volna lelket önteni belé, és jól leszidni, amiért megint ócsárolja magát, Luna visszatért közénk. Sejtelmes fejjel nézett ránk, én pedig felé biccentettem, mit akar.

- Túl vagytok rajta? - kortyolt a teájába lazán.

- Ne pimaszkodj.

- Csak kíváncsi vagyok - vont vállat. - Én is szeretnék gyereket. Érdekes, mennyire ki tudtok kelni magatokból mikor még bent van - biccentett ujjával Rona hasa felé - Ám mikor kijön, úgy örültök neki mint farkas a mancsának.

- Te csak ne akarj még gyereket! - szólalt fel Rona, én pedig beleegyezően bólogattam. - Még ott a tojáshéj a seggeden. Fiatal vagy, inkább élj.

- Tulajdonképp azt hittem tetszeni fog az unoka dolog - gondolkodott el. - Nem mintha eldöntendő lenne, amit az imént mondtam.

- Ezt meg hogy érted? - vontam fel a szemöldököm. Rona már nagyokat sóhajtozott mellettem, én viszont nem értettem.

- Úgy, hogy gyereket akarok. És lesz is - simított a hasára.

- Terhes vagy!? - keltünk ki mint a ketten magunkból. Felálltam és a szekrényhez lépve elővettem a sörétes puskámat. Belepillantottam és egy elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy meg van töltve. Közben Rona visszasietett a konyhába, és kihozta a kedvenc fakanalát.

- Az nem hiszem, hogy elég lesz ide drágám.

- Nem emlékszel, hogy könyörögtél mikor téged kergettelek? - nagyot nyeltem, hogy ne nevessem el magam. Akkor eszembe se jutott volna, mikor mögöttem loholt éktelen haraggal, de most vicces látványt nyújtott.

- Igazad van. Na nyírjuk ki.

***
Rona pov's

- Tényleg mérges rám Luana? - kérdezte Jungkook közvetlen a farkasomat, mintha én itt se lennék. Luana viszont nem válaszolt, ami mosolyt csalt az arcomra. Felsóhajtottam.

- Nem vagyok rád mérges. Imádom az összes gyerekünket, csak ez a szülés dolog kimaradhatna. Tényleg utálom, amit a testemmel csinál.

- Megannyi év, és munka.. És még mindig nem tudtam elfogadtatni veled, hogy nekem akkor is kellenél, ha gurulnál.

- Ez más, Jungkook. Ez a dolog nem a szívedben, hanem itt játszódik - mutattam a halántékomra.

Kook elkapta a tarkómat, magához húzott és lágy csókot nyomott a homlokomra.

- Majd még gyúrunk arra az önbizalomra. A világ összes ideje a miénk.

- Éppen ezért örülök annak, hogy nagymama leszek. Ha Luna örökölte a te véredet, nekik is lesz vagy nyolcvan gyerekük.

- Kíváncsi leszek, milyen gyerek lesz. Alfa vagy omega? Fiú vagy lány?

- Ha annyira örültök neki én miért vagyok itt bent? - dörömbölt ki Kwon a kocsi csomagtartójából, ahol épp ültünk.

- Fogd be kölyök, ez épp egy meghitt beszélgetés két szerelmes között. Ha csöndbe maradsz talán ma alhatsz a küszöbön.

- Francba ezzel - pufogta. Persze a több órás kergetés után már egyikünk se volt mérges rá, csak jól esett szívatni szerencsétlent. Elvégre ez az apósok dolga. Az én részemről meg... Mégiscsak Luna anyja vagyok.

- Na menjünk haza - állt fel Jungkook. Elém lépett, megragadta a csípőmet és levett a csomagtartóról. Miközben engedett le, végigcsókolta a nyakam, hogy aztán elkaphassa az ajkam. Nyelve pajkos játékot kezdett az enyémmel, de épp csak annyit engedett, hogy beindítson. - Ezt pedig, majd folytatjuk, ha elaludtak a gyerekek.

- Kegyetlen, mint mindig - mosolyodtam el.

- De te így szeretsz. - Kézen fogott és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.

- Ez így van - motyogtam, amíg ő megkerülte a kocsit. Nem hallhatta, mégsem zavart. Mert pontosan tudtam, hogy tudja, és ő is így érez. - Amíg a szívem eléri a te szíved ritmusát, szeretni foglak.

Találtam egy könyvet, ami visszahozta az életkedvem, ezért ha minden jól megy este kirakom az új sztorit😁

Köszi, hogy olvastál~💜