It's an omega like an alpha [Jungkook ff.] - Befejezett

10. Előtte még nekem is...

Mivel volt még pár órám készülődni, elővettem magamból a lányosabbik énemet, és felkentem egy kis sminket az arcomra. Ha már szórakozunk, nem kéne úgy kinézzek, mint aki most szabadult a kukából. Kócos haj, kissé belőtt arc, amihez társul a tág pupilla, és a szemem alatti karika. Az egyetlen szoknyát, ami a szekrényem mélyén lapult, még a nevelőanyámtól kaptam. Azt mondta, illik hozzám a mély színe miatt, nekem viszont mindig a levendula jutott róla eszembe, amit utálok. Felfogattam a hajam egy díszes hajtűvel, aminek a végén apró liliomok lógtak, és belenéztem a tükörbe.

- Te jó ég, Rona, mit csinálsz? - sóhajtottam. Már nem volt visszaút, ide hallottam, ahogy Jungkook ajtaja becsukódik, ő pedig megáll a szobám előtt. Illedelmesen nem kopogott, vagy nyitott be, várt, hogy kényelmesen elkészüljek. Most valamiért sokkal több kedvem lenne itt maradni, és aludni, mint eddig bármikor.

Kiléptem az ajtón, és felnéztem rá. Ajkai elnyíltak egymástól, szeme kitágult, ahogy végigmért. Még a bokaláncomat is észrevette a hülye magasított talpú cipőm miatt. Sose értettem, hogy bírnak több centis sarokkal úgy ugrálni a nők. Nekem elég ez a megközelítőleg másfél centis kis sarok, amiben még talán nem esek orra.

Jungkook oldalra fésülte a haját, de amint belefúrta csontos ujjait, ugyan olyan összevisszaságba rendeződtek, mint ahogy eredetileg. Imádom azokat a hosszú tincseit. Én is szívesen simogatnám. Ide látom, hogy milyen selymes lehet, pedig még nem is érintettem meg. Fekete nyakkendőt viselt, ami illett a még feketébb felsőjéhez. Úgy nézett ki, mint egy igazi úriember.

- Nagyon csinos vagy - jegyezte meg. Bólintottam, és lejjebb húztam combomon a ruhámat, mert úgy éreztem, megint kilóg a fél fenekem.

- Te se panaszkodhatsz. Igazán jóképű vagy így.

- Ezek szerint máskor nem? - pityeredett el. Megforgattam a szemem, belekaroltam, és elindultam az ajtó felé.

- Ne forgasd ki a szavaim. Ma különösen bosszús hangulatomban vagyok. A végén még megcsaplak. - Kook csak halkan felnevetett, és megfogta a kezem, ami a karjába kapaszkodott. Valahonnan sejthette, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán a cipő miatt, mert a lépcsőn különös odafigyeléssel segített le. A bál terem előtt már jócskán hallani lehetett a zenét. Az ajtó előtt egy diák maszkokat osztogatott, amiket amint megkaptuk, fel is raktuk. Az enyém valamilyen hattyúra emlékeztetett, azzal a fehér csipkével az oldalán. Jungkooké fekete volt, egyszerű vonásokkal és díszekkel.

Nem tétovázott, mikor átléptük a küszöböt, átvette az irányítást, és behúzott a tömegbe. Felemelte a karját, és megpördített, így közelebb lépve hozzám. Keze gyorsan találta meg a derekam, és húzott magához, hogy el tudjon indítani a zene ritmusára. Olyan rég táncoltam, hirtelen azt se tudtam merre lépjek. Jungkook combja az enyémnek feszült, így éreztem, mikor nyom, és mikor húzza el. Csak rá figyeltem, bíztam benne, hogy látja az esetlenségem, és ő majd vezet, nehogy beleütközzünk valakibe. Egy ideig csak próbálkozott, de amint megváltozott a zene már nem érdekelte a koreográfia. Ide oda dülöngéltünk, jobbra-balra pörgetett és lendített ki. Hangosan nevettünk, láttam rajta, hogy tényleg élvezi.

Kicsivel később elhúzódtunk a tömegből. Lassú zene jött, mire Kook lesimította másik kezét is a derekamra. Fejem a vállán talált kényelmet, az övét pedig enyhén az enyémnek döntötte.

Egy pillanatra felnéztem a partneremre, de teljesen ledöbbentem. Jungkook csodálattal nézett le rám, mégis volt valami nyugtalanító a tekintetében, amit nem hagyhattam annyiban.

- Mi a baj? - kérdeztem halkan, amennyire hallani lehetett a zenétől.

- Csak próbálok emlékezni.