It's an omega like an alpha [Jungkook ff.] - Befejezett

20. Csak egy félreértés

- Rona, állj mögém - állt meg Jungkook, ahogy beljebb értünk az erdőben.

- De miért? - néztem szét. Semmit sem hallottam, vagy éreztem.

- Rosszat érzek. Mr. Choi itt van de.. Csak maradj mögöttem kérlek.

Végig fogta a kezem, amíg egy újabb gödörhöz nem értünk. Már meg sem rendített minket a sok halott, amiket találtunk benne, azonban ez furcsább volt. Őket nem ismertem, nem a sulinkba jártak sőt, nem is farkasok. A szaguk alapján. A tanár ott állt a szélén, és megrökönyödve nézte a hullákat.

- Menjetek vissza, mielőtt valaki meglát titeket.

- Kérem uram, segítenie kell. Elvitték Seijit - álltam ki Kook mögül, aki azonnal kitárta a kezét, hogy ha ugrani kell el tudjon kapni.

- Tudok róla, Rona. Sajnálom, de nem tudtam megakadályozni. Azonban megnyugodhatsz, nem fogják bántani. Téged akarnak, nem őt.

Hát a Tanár úr is tudja. De mégis miért? Soha nem tettem keresztbe senkinek, csendesen éltem, és nincs olyan múltam sem, ami miatt kellhetnék bárkinek is. Mégis miért én?

- Miért én? - bukott ki belőlem. Megvető tekintettel rám nézett, és vállat vont.

- Bárcsak tudhatnám. De nem engedhetem, hogy elindulj a bátyád után. Biztos vagyok benne, hogy el fognak jönni érted. Talán akkor többet tudunk majd. Nem hagyok még több embert meghalni - nézett le a halottakra.

A síri csend miatt, ami beállt közénk - mivel egyikünk se mozdult - elkezdtem gondolkodni, mit tehetnék. Nem ülhetek úgy, mint aki jól végezte a dolgát, miközben a bátyámat lehet kínozzák.

A bátyámat..

Ki is ő nekem valójában? Tudja, miért kellek nekik, azért vitték el? De mi lesz így velem? A szer, amit adagolnom kell magamba nem elég, és nem adott újabb adagot. Így vissza fogok változni omegává. Ha kibírja a testem. Lehet belehalok, elvégre már az alfává válás is hosszú és fájdalmas tortúra volt.

- Rona - szólított meg Jungkook. Egy pillanatra felizzottak a szemei, tudtam, mit jelent.

- Én most visszamegyek - jelentettem ki. Elindultam, de Jungkook jött utánam. Egészen addig, amíg az orra előtt be nem zártam az ajtót. Semmit se mondtam neki, elővettem az összes gyógyszerem, és számolgatni kezdtem, meddig elég.

Hat nap. Kevesebb, mint egy hét. Mégis mihez kezdjek?

***

Este arra lettem figyelmes, hogy a kulcsra zárt ajtóm kattant egyet, és bejött rajta valaki. Oda se kellett fordulnom, az illata rögtön körbejárta a szobát. Ő maga pedig mögém feküdt, és szorosan átkarolt.

- Kérlek hagyd abba.

- Mit? - kérdeztem halkan.

- Érzem mennyire magad alatt vagy. És már nekem is fájt, azért jöttem át.

- Bocs - húztam el a számat. Jungkook sóhajtott egyet, és a hasamat kezdte cirógatni. Tudom, hogy nem azért mondta, és, hogy nem érdemelné meg ezt a hangszínt, amit megengedek magamnak. Mégis, olyan feszült vagyok.

- Seiji elment. A gyógyszerem pedig csak hat napra elég.

- Miért baj, ha nem szeded?

- Mert visszaváltozom. Omegák nem járhatnak ide. Nem akarom, hogy megint lenézzenek, és mindenki egy darab húsnak lásson. Ráadásul - nagyot nyeltem, mert az egészben ez volt a legijesztőbb. - Lehet belehalok a visszaváltozásba.

- Nem tudnék segíteni? Ha nincs meg a recept felesleges más megoldás után gondolkodnod, túl kell élned - kínomban felnevettem. Nem tudja, miről beszél, nem élte át azt a fájdalmat, amit én. Ezért nem is hibáztathatom. - Vigyáznék rád.

- Nem lehet. Kell az a szer - suttogtam magamnak. De meghallotta, mert sóhajtott egyet, és kezét kicsit lejjebb engedve bemászott a nadrágom alá. - Mit csinálsz?

- Ha már nem tudlak lebeszélni, könnyítek rajtad egy kicsit. Az egész tested be van feszülve, az elméd görcsös. Így nem tudsz se aludni, se ésszerűen gondolkodni. Engedd el magad, és hagyd, hogy segítsek.

Bugyim alá nyúlt hideg ujjaival, ezzel egy időben másik kezével felmarkolt a bal mellemhez. A különösen bizsergető érzéstől hátranyomtam a csípőmet, amitől a mellem csak még jobban a tenyerébe nyomódott. Ujjai játékosan köröztek a csiklómon, és a mellbimbómon is.

- Jól esik? - kérdezte a fülembe suttogva. Nem tudtam válaszolni, féltem, hogy kéjes hangok jönnének ki akaratlanul a számon, ezért csak bólintottam. - Nekem is. Most már nem nyomja el az illatodat az alfa feromon. Imádom - hajolt a nyakamba, és egyre erősebben dörzsölt. Valami földöntúli érzés terült el a hasamban, ami központosult a nőiességemet simogató ujjánál. - Mióta rájöttem, hogy omega vagy, nem tudok nem rólad fantáziálni. Roxon megőrjít, mikor veled vagyok és felhozza ezeket.

- Jungkook - nyögtem, és megragadtam a férfi karját. Belecsókolt a nyakamba, és szívni kezdte, miközben engem átlendített a határon. Alig bírtam nyitva tartani a szemem, a testem rázkódott a gyönyörtől, amit az ujja okozott. Hátravetettem a fejem, ő pedig újra átölelt. Az elmém könnyű volt, minden fájdalmam megszűnt.

- Jobb? - duruzsolta pimasz mosollyal az arcán.

- Igen, jobb. De most elmennék zuhanyozni.

Engedte, hogy kimásszak mellőle, ám mielőtt leléptem volna az ágyról, megfogta a kezem és lágyan visszahúzott.

- Ugye minden rendben? MiMi már nem jelent veszélyt? - elmosolyodtam, és megráztam a fejem. Ő azonban leszegte az övét, és sóhajtott egyet. - Kerültem, mert azt hittem haza akar parancsolni, Azt hittem, az apám küldte rám. De mint kiderült, ő jött el otthonról, akárcsak én. Miután a szüleim rájöttek, hogy nem fogok visszamenni, észrevették, hogy van egy lányuk is. Akit eddig mindenben mellőztek. MiMi-nek pedig nem tetszett, hogy hirtelen ő lett a család közepe. Nem bírta elviselni, mert így is másodrangúnak érezte magát, ezért inkább megkeresett engem.

- Közel álltok egymáshoz, ugye?

- Szeretem őt. Mindig is védtem, mert a bátyja vagyok, de a szüleim miatt elszakadtunk egymástól. Mégis engem tart a családjának.

- Kedves lány, hasonlítotok - jegyeztem meg. Jungkook eleresztett egy halvány mosolyt, és elengedett. Este velem aludt, egy pillanatra se engedve el. Még arra is felébredt, ha egy kicsit nagyobb levegőt vettem a kelleténél. Örülök, hogy nem egyedül kell küzdenem, mégse vagyok nyugodt. Mert még így sem tudom, mi fog történni és mit kéne tennem. Ki fog megsérülni, hogy lesz ez megoldva. Minden olyan hirtelen jött. Bárcsak itt lenne Seiji. Ő volt eddig az ész, aki mindig ellátott tanácsokkal.