《Szellem》

XX.

Kb háromnegyed óra volt mire beértem a városba mivel hatalmas kerülővel jutotam csak ki a bázisról. A belvárosban már nem kellett kerülnöm mivel ott már nem számít különlegesnek egy lány gördeszkával és kutyával. Szeretek a városban lenni mert itt egy vagyok a sokból. Nem a kislány aki megölte a szüleit,
nem is Fury kedvence és végképp nem Stark lánya. Mikor legutóbb Matték irodájánál jártam a kiírásuk egy A4es papír volt az ajtón most pedig egy tök király vésett kőtábla volt a bejárati ajtó mellett. Bementem és bent nem csalódtam még mindig kint volt a papír az ajtón.
-Megváltoztál-közölte Matt az ajtó melletti falnak támaszkodva.
-2 hónapja találkoztunk-fordultam felé.
-Tudom de hiányoztál-ölelt meg-Te vagy az egyetlen aki nem bánik velem máshogy mert vak vagyok-engedett el és ment az asztalhoz. Én is az asztalhoz mentem Angyal viszont az ajtó mellett ült és figyelt. Nem igazán szereti ezt a környéket.
-Matt ki a csaj?-jött ki az irodájából az említett ügyvédtársa. Asszem Foggynak hívják de vele nem találkoztam eddig.
-Foggy ő Lexi egy jó barátom-mutatott be a barátjának aki kinézetre teljesen az ellentéte volt.
-Ide hívtam a srácot aki kereste hamarosan ide ér úgyhogy olvasd el a cikket-nyomta a kezembe Karen az újságot.
-Már késő-mondtam mivel kinyílt az ajtó és egy magas szőke srác jött be rajta napszemüvegben.
-A szerkesztőségen beszéltem önnel, azt mondta ha megtaláta szól-szólalt meg a srác.
-Ez lenne az-vette ki a kezemből az újságot és adta a pasinak.
-Nincs benne semmi-csapta le mérgesen az újságot az asztalra.
-Mi az nem tudod a keresztrelytvény megfejtését?-kérdeztem a nevetés szélén
nem bírtam ki megjegyzés nélkül. A srác viszont elnevette magát és feltolta a fejére a szemüvegét. Az a mosoly rohadt ismerős valahonnan. Volt egy szemöldök pircingje amivel egy heget takart el.
-Alexa?-kérdezte a srác miközben a szemembe nézett a zöld szemeivel és összeállt a kép.
-Ash-mondtam ki a nevét.
-Több mint egy évtizede kutatok utánad. Egyszerűen eltűntél-jött közelebb hozzám a BÁTYÁM. Ezek szerint kersestt bár feleslegesen mert szó szerint megszűntem létezni-Mintha egy kisértetet üldöztem volna.
-Mért nem mentél médiumhoz?
-Mert nem fizet valami túl jól ha a rendszeren kívül élsz. De a kormány sem-válaszolta.
-Kormány?-kérdeztem mivel csak 10 évvel idősebb nálam.
-FBI-pontosította.

~Flash back~

Ash már hazaért a suliból úgyhogy segítettem neki a házijában. Bár inkább akadályoztam de soha nem szólt érte. Csak felvesz az ölébe és onnan nézem mit csinál.
-Az mi?-mutattam rá valamire a füzetében.
-Az az hogy mikor mehetünk el innen végre.
-Ígérd meg hogy sosem hagysz el!-döntöttem hátra a fejem hogy a szemébe nézhessek.
-Esküszöm hogy sosem hagylak el-fogadta meg és puszilta meg a homlokom-És azt is fogadom hogy mindig meg foglak találni. Barhol is legyél a világon.

~Vége~

Végeztem a Matték irodajában utána még beültünk Ash-val egy közeli kávézóban beszelgetni. Most onnan tartok hazafelé és azt hittem lehetetlen hogy többen legyenek azok a vérszomjas kis szemetek de tévedtem mert többen lettek. Az egy dolog hogy kijutottam de azt nem gondolgam át hogy jutok be.
-Vanda hangosíts ki!-kezdtem köszönés nélkül mikor felvette.
-Ki vagy hangosítva mi kell?-kérdezte Kira.
-Még egy elterelés-válaszoltam.
-Kb mekkora?-kérdezte meg Vanda.
-Elég nagy hogy azt a horda szörnyeteget lekösse amíg bejutok de ne akkora hogy még többet ide vonzzon-valaszoltam.
-Meglesz-közölte és lerakta aztán már indult is. Az elterelés színes füstgránátokból állt amiknek a füstjét Vanda irányította. Ha befuccsolna a hős karierje az biztos hogy kapna állást egy cirkuszban.
-Mi tartott eddig?-kérdezte Kira üdvözlés képpen miután bementem.
-Neked is szia-intettem neki majd végigfeküdtem a kanapén és az azon ülőkön-Csak a belvárosban, meglátogattam New York egyetlen újságíróját aki nem akar diktafont mikorfont vagy kamerát dugni az arcomba ja és kávéztam a bátyámmal-meséltem el a napom tök nyugottan.
-Nem is szereted a kávét-nézett rám Kira mintha ez lenne az egyetlen fura dolog.
-Tényleg csak ez zavar?
-Igen.
-Van bátyád?-kérdezte Vanda meglepetten. Csak bólintottam neki és felkeltem a kanapéról vagyis inkább a fiúkról.