《Szellem》

VI.

Peter az ajtónál ért csak utól.
-Hogy a francba vagy ilyen gyors?-kérdezte amint beért.
-Öt éves korom óta edzek nap mint nap ez ahoz képest semmi-válaszoltam.
-Azta te aztán korán kezdted. A szüleid mit szóltak hozzá?-kérdezte.
-Akkor már halottak voltak-vágtam rá.
-Mi lett velük? Ha nem akarsz nem kell válaszolnod-mentegetőzött.
-Megöltem őket-mondtam ki erre Peter arca másodpercekig eltorzult majd visszaváltott.
-Mert tetted?-kérdezte és láttam a szemében ahogy reménykedik hogy nem vagyok teljesen hidegvérű gyilkos.
-Megmutassam?-kérdezte erre Peter félve bólintott úgyhogy levettem a dzsekim és felhúztam a pólóm a hátamon. A szemem sarkából láttam hogy leesik az álla.
-Azok ott égésnyomok?-kérdezte.
-Igen mikor kicsi voltam apám vert és rajtam nyomta el a csikkeket anyám pedig sosem tett semmit sőt még néha nevetett is mikor sírtam-válaszoltam egy csepp érzelem nélkül a hangomban. Még egy kicsit beszelgettünk mire elértük az autót. Most komolyan Happy tudott volna úgy messzebb parkolni hogy a suli területén maradjon?
-Szia Happy jó látni-szálltam be mosolyogva a hátsó ülésre Angyal pedig az ölembe ugrott.
-Szia Hófehérke-köszöntött kedvesen-Helló kölyök-üdvözölte Petert a saját stílusában. Aki visszaintet majd előszedte a telefonját és elkezdett valakivel üzengetni úgyhogy én pedig zenét hallgatttam. A reptéren Nat és Tony fogadtak bennünket.
-Szia Hófehérke te aztán jól nyomod második napot máris ellógod?-szívta a vérem Tony.
-Hát ezekszerint a szüleim nem tanították
meg hogy legyek felelősségtelje-vágtam vissza azonnal.
-Hány aszpirint vettél be Stark?-kérdezte Nat.
-Sokat-válaszolta Tony.
-Bocs hogy közbeszólok de nem sietni akartunk?-kérdeztem de nem kaptam választ helyette Tony elindult a Jet felé.

Meglepően rövid volt az út ahoz képest amit én gondoltam.
-Ovisok öltözzetek be és maradjatok itt amíg nem hívunk titeket-címezte nekem és Peternek Tony mikor leszálltunk a géppel.
-De most komolyan ennyi erővel pont ugyan annyi hasznom veszitek ha beülök történelem órára-akadtam ki.
-Azt mondtam öltözz be és maradj a seggeden érthető voltam? Mert ha nem akkor megoldhatom mágnesbilincsekkel is-bosszantottam fel Starkot aki Peternek dobott egy dobozt majd kiszállt a repülőből.
-Peter a dobozban adóvevők vannak tegyétek őket a fületekbe és azonnal akitiválódnak és kapcsolódnak a ruhátok rendszeréhez-mondta Nat majd ő is leszállt-Nyugi Lexi kelleni fogtok-rohant el Tonyhoz aki már páncélban vár rá néhány méterrel arrébb.
-Akkor kispadosok lettünk-mondtam Peternek majd hátat fordítva neki levettem a felsőmet és felhúztam egy fehér atlétát.
-Gondolom de amúgy hogy szereztél ennyi heget?-kérdezte a hátamon lévő sebek láttán.
-A SHIELD bevetett már párszor terroristák ellen akik élő céltáblának néztek de a kedves apukám is közrejátszott aki pedig hamutartónak-válaszoltam-És te tizenhat évesen hogy szereztél ilyen kockahasat?-kérdeztem én is.
-A radioaktív pókcsípés okozta-válaszolta röviden.
-Srácok nem akarok zavarni de remélem kész vagyotok mert kellene egy kis segítség-szólalt meg a rádióból Amerikakapitány.
-Azonnal indulunk kapitány-raktam be az adóvevőt a fülembe-Angyal maradj-szóltam a kutyamnak aki indult utánam.
-Lexi maszk-dobta utánam Peter az említett tárgyat.

~Harc~

Visszafelé mente az új maszkomat és karvértjeimet próbálgattam. Amúgy a maszk tök király olyan mint az előző két külömbséggel az egyik az hogy a szemresze halványlila a másik pedig az hogy Tony programozott bele például hőkamerát műholdas nyomkövetőrendszert és még egy csomó tök király funkciót de a karvértek a kedvenceim színügyileg illenek a ruhához fehérek és van rajtuk egy-egy a szemüveg lencséjihez passzoló színű irányítópanel ami kapcsolódik a maszkkal úgyhogy onnan tudom vezérelni a funkciókat manuálisan. Amúgy pedig pajzs is van benne ja és akár a suliban is viselhetem a felsőm alatt mert alig látszik.
Oké ennyi elég is lesz az új szipi szupi cuccaimról. A küldetés remekül sikerült megvan a fickó a többiek felváltva csőszködik hamarosan én jövök.
-Lexi te jössz-jött az üzenet az adóvevőn Samtől.
-Vettem indulok-szóltam vissza és indultam el a gép hátuljába. Amikor hátra értem nagyon meglepett hogy már ébren van mivel eléggé csúnyán ki lett ütve.
-Te ki vagy?-nézett fel rám a tekintetében pedig bűnbánás és szomorúság látszott. Nem válaszoltam csak leültem pár méterrel arrébb tőle a földre Angyal pedig mellém feküdt.
-Hogy hívnak?-kérdezte a férfi hosszú hallgatás után kedvesen de mikor látta hogy nem fogok válaszolni mást kerdezett-És őt hogy hívják?-mutatott Angyalra a mondjuk szabad kezével. Elfelejtettem említeni hogy az egyik keze a padlóhoz volt bilincselve a másik pedig egy jó erős satuba volt fogva és a lábai is le voltak bilincselve.
-Hé kutyus a gazdád szokott beszélni?-nézett Angyalra kérdés közben mert rájött hogy tőlem nem fog választ kapni. Angyal elkezdte csóválni a farkát majd a férfir felé nézett.
-Na kutyus megmondod a neved?-tette fel a kérdést mosolyogva de a mosolya  nem gonosz volt sőt inkább barátságos.
Angyal felkelt mellőlem és a férfi ölébe tette a fejét.
-A neve Angyal-szólaltam meg. Ha ő bízik benne akkor én is megtehetem.
-A te nevedet is megtudom egyszer?-nézett rám még mindig ártatlan mosollyal.
-Egyszer-válaszoltam és levettem a maszkom.
-Tudok várni-mondta és megláttam valamit a szemében egy pillanatra mikor levettem a maszkod te szinte azonnal el is tűnt.
-Minek a satu?-kérdeztem mert nem igazán értettem.
-Vedd le a keztyűm-kaptam válaszul-Komolyan mondom-erősítette meg a kijelentését mikor látta hogy tanácstalan vagyok. Odamentem hozzá és megtettem de nem a bőr volt alatta hanem fém.
-Ez hogy lehetséges?-húztam feljebb a felsője ujját is ami még több fémet takart
-Ezt érzed?-kérdeztem miközben végighúztam a kezem a fémkezén.
-Sok mindenre képesek a nácik-válaszolta meg az első kérdésem de a másodikat elkerülte.
-Mért tetted?-kérdeztem de most megint hallgatott.
-Lexi akarsz váltást?-hallottam az adóvevőn Nat hangját.
-Elvagyok-válaszoltam azonnal talán túl gyorsan is.
-Mi olyan érdekes egy bilincsbevert ájult pasiban?-kérdezett rá.
-Az hogy nem ájult-közöltem nyugodtan de választ nem kaptam csak azt hallottam hogy valaki ide fut.
-Steve?-mondta a pasi vagy inkább kérdezte.
-Bucky?-kérdezett vissza Steve ha ezek így fognak beszégetni én lelépek.
-Már emlékszem-nézett Stevere.
-Lexi leváltalak-nézett rám a kapitány és intett hogy menjek. Vettem a célzást és felkeltem a földről. Ahogy elindultam Angyal is felkelt Bucky mellől és utánam futott.
-Viszlát Angyal-köszönt el a férfi a kutyámtól-És szia Lexi-tette hozzá direkt kihangsúlyozta a nevem amire csak mosolyogva intettem neki és elsétáltam.
-Mióta van ébren?-kérdezte Nat mikor kiértem a többiekhez.
-Mikor mentem be?-kérdeztem rá.
-Egy órája-szólalt meg valahonnan hátulról Clint.
-Akkor egy órája van ébren-válaszoltam Natnak.
-És mégis mit csináltatok?-kérdezte de nem úgy tűnt mint aki el fogja hinni amit mondani fogok.
-Beszélgettünk-válaszoltam halványan mosolyogva.
-Most komolyan szerinted mért van lekötözve? Mert túl sok kiskutyát simogatott meg az utcán? Most komolyan az az ember egy majdnem száz éves tömeggyilkos-mondta mérgesen.
-Ez a leírás rám is illik csak kb 80 év az eltérés-védtem meg amit néma csönd követett ugyhogy ondamentem a falhoz és leültem a földre. A telefonomon kezdtem játszani. Angyal viszont nyugtalanul körözött és néha leült majd folytatta a körözést.
-Hófehérke kapcsold le a kutyádat-emelte fel a hangját Tony úgy 15 perc után.
-Angyal-szóltam rá erre leült a földre és nyüszíteni kezdett.
-Ez komoly csak ennyit teszel? Ez még idegesítőbb-ment fel még jobban a pumpa Tonyban.
-Ja-valaszoltam és felvettem a fejhallgatóm.
-Lexi mi volt odabent?-ült mellém Clint.
-Beszélgettünk-válszoltam gyorsan és tettem volna vissza a fülhallgatóm.
-Most komolyan te nem az az ember vagy aki bárkivel elkezd beszélgetni csak úgy-állított meg a tervemben hogy lerázom. Az a baj hogy nagyon jól ismer. Kiskoromban mindig nála voltam nyáron az elején csak ültem a falnál csöndben mert nem bíztam senkiben és a kiképzésemnek nem volt része a barátkozás.
-Angyal bízik benne-válaszoltam neki.
-Nem értelek-rázta meg a fejét és felállt.
Úgyhogy folytattam a zenehallgatást.