《Szellem》

IV.

Amikor odaértünk meglepődve láttam hogy az uticél nem más mint a Strak torony. Rengeteg ember volt paparazzik fotósok és riporterek tömkelege az ajtóban.
-Semmi baj kislány csak maradj mellettem értetted?-néztem rá miközbe  simogattam hogy lenyugodjon.
-Lexi megjöttünk-szólt nekem hátra Vanda. A lányok külön kocsival vannak. Nálunk Nat vezetett a fiúknál pedig Sam. Kiszálltunk a kocsiból és mint az várható volt az életünkre törtek azok akik rosszabbak mint egy osztagnyi fegyveres az újságírók. Azonnal támadtak a hülye kérdéseikkel.
-Te vagy az új bosszuálló-kérdezte a mikrofonját az arcomba nyomva amit nem sokkal később követtek társai is ezt a cselekményt. Én nem foglalkozva a villogó kamerákkal és az arcomba nyomott mikofonokkal sétáltam be az épületbe. Angyal szorosan a nyomomban jött. A többieket még feltartotta a sajtó úgyhogy inkább bementem a nagyterembe és kerestem egy nyugodtabb helyet magamnak.
-Szia te vagy Lexi Taylor?-jött oda hozzám egy srác aki azt hiszem az osztályomba jár.
-Nincs nálad kamera te tuti nem újságíró vagy úgy hogy én vagyok és te?-kérdeztem vissza.
-Ja bocsi Peter vagyok-nyújtotta felém a kezét amit én el is fogadtam.
-Peter te honnan ismersz?-kérdeztem meg.
-Mr Stark mondta ha nem találom keresselek meg-válaszolta nyugtalan de megis kedves mosollyal az arcán.
-Gondolom Stark azt mondta keresd a fura lányt kutyával-próbáltam oldani a hangulatot és el is értem a célom mivel felnevetett. Még egy ideig beszélgettünk akkor pedig végre beértek a többiek is ezek szerint lerázták a vérszomjas fényképezősöket.
-Látom megismerkedtetek-jött oda mosolyogva a milliárdos-Akkor mehettek is öltözni-mondta és a kezembe nyomott egy sporttáskát.
-Mivan?-kérdeztem hülyén nézve Starkra.
-Az amit mondta menj és öltözz át a színpad mögött találkozunk-mondta nekem-és ez rád is vonatkozik-címezte ezt most Peternek. Nem sokat értve az egészből inkább követtem Happyt aki mutatta az utat. Bementem az egyik öltözőbe és kinyitottam a táskát. És egy csili villi ruha volt benne pontosabban az én ruhám. Olyan anyagból volt mint Nat ruhája csak ez fehér volt. Egy hosszabb szárú bakancs fehér naci és egy különálló hosszított hosszúujjú csukjás felső a cipzárja kissé jobbrább van és egy a tél katonájéra hasonlító maszk a táska aljában még találtam három dolgot az egyik egy a szettemhez passzoló újjatlan kesztyű a másik egy fegyveröv a harmadik pedig egy nyakkörv Angyalnak Tony által készített bilétával. Az átöltözés utan gyorsan két fonatba fontam  a hajam. Amint kiléptem felraktam Angyalra az új nyakkörvet a régit pedig a ruháimmal együtt a táskába raktam.
-Milyen a szettem?-kérdeztem Angyalt ő pedig válaszul lefeküdt és eltakarta a szemeit-Na jó ennyire nem rossz-erre felemelte a mancsát és visszatette-Mért vagy ilyen gonosz?-kérdeztem erre felállt és a vállamra rakta a mancsait.
-Ez így nagyon romi de hol van a kölyök?-jött oda Tony és cseszte el a pillanatot.
-Ha Peterre célzol még öltözik és ugye az az enyém-néztem csillogó szemekkel a vállán lévő kardttokos tegezre és a kezében tartott íjra.
-Igen a tiéd lesz de csak ha jól viselkedsz addig az enyém-mondta önelégült vigyorral a képén.
-Add ide légyszi leégyszi léygszi légyszi...
-Nesze csak ezt fejezd be-adta be a derekét előbb mint gondoltam.
-Kösziii-ugrottam rá boldogan.
-Hé kölyök kész vagy-ordította el magát mikor elengedtem.
-Igen Mr Stark-jött elő Peter szintén egy csili villi ruciban.
-Oké gyerekek maszkot fel Show Time-mondta és elindult a függöny másik oldala felé. Kilépett a közönség elé de jelezte nekünk hogy maradjunk még a takarásban.
-Te vagy pókember?-kérdeztem rá erős fáziskéséssel.
-Igen-válaszolta röviden mert közben Tony megadta a jelzést.
-Angyal maradj-adtam ki a parancsot ezt követően pedig kiléptem a színpadra.
-...és ezennel szeretném bemutatni önköknek a legújabb bosszuállókat-mutatott ránk amire elkezdtek kattogni a vakuk-Jöhetnek a kérdések-mondta Tony és azok a kamerás démonok azonnal kaptak az alkalmon.
-Kik ők?-jött az első kérdés.
-Szellem és Pókember-mutatott először rám majd Peterre.
-És az igazi nevük-kérdezte még mindig ugyanaz.
-A személyazonosságuk nem nyilvános. Egyéb kérdés ami nem a nevükre vonatkozik?-kérdezte olyan arcal mintha a lábára ejtettek volna egy felhőkarcolót.
-Mégis hány éves a lány?-jött egy másik pokloszökevénytől.
-A korom nem releváns-szólaltam meg és ami nagyom meglepett hogy a hangomat torzította a maszk. Ezekszerint kiszámítható vagyok. Ezek után még egy picit játszottuk a kérdezz feleleket a sajtó vérszomjas fenevadaival majd lementünk a színpadról. Az eset további része nem volt túl izgalmas Happy vissza vitt minket mert kiskoruak vagyunk és el fog húzódni a dolog.