《Szellem》

XXIII.

Most érkezett meg az első ember akit Ash hívott. Egy negyvenfelé járó magas fekete rövid hajú tipikus filmes FBI ügynök. Látszott a tartásán hogy a bokájában van a fegyvere de legalább a másikat otthon hagyta. Egyenlőre még nem lettem bemutatva neki úgyhogy ők a konyhában beszélgette én pedig a nappaliban voltam takarásba Ariel baromi aranyos kutya és nagyon jól kijön Angyallal. Haláliak voltak az előbb egymást másolták mintha egymás tükörképei lettek volna. Tappancs pedig velem együtt nézte a játékukat a kanapéról ő már öreg az ilyenekhez. Van róla néhány emlékem kiskoromból a legtöbb az hogy Ashvel együtt a védelmükbe vesznek a szüleink ellen de ezeknek mindig az lett a vége hogy az a szemét(apám) elkapta a nyakkörvénél és odébb hajította. Egy nagyon tiszta emlékem van róla aznap estéről mikor Ash elment megígértette Tapival hogy az élete árán is védjen és másnap ezt meg is tettem mikor a szüleimnek feltűnt Ash hiánya nekem estek Tappancs pedig bokán harapta az apám.
-Köszönöm-öleltem magamhoz az öreg kutyát az emlékek hatására-Mindent köszönök-suttogtam a fülébe és most jöttem rá hogy ez mennyire is hiányzott. Valaki kopogott az ajtón. Most egy huszas évei végén járó barna hajú aranyosnak kinéző lány lépett be aki tuti hogy Ash barátnője. A lány után közvetlen jöttek még ketten egy kisfiú kiséretében. A felnőttek nagyából egy idősek lehettek a harmincas éveikben a nő szőkésbarna a pasi pedig vilásosbarna hajú. A kisfiú 4 éves lehetett kb és a pasi kicsinyített mása volt.
-Te ki vagy?-torpant meg a falnál a kisfiú, gondolom a kutyákat jött megsimogatni.
-Lexi vagyok és te?-válaszoltam neki.
-Én Alec-felelte a kérdésemre és közelebb jött hozzám amit Tappancs nem értékelt annyira.
-Szép neved van-reagáltam és lenyomtam Tappancsot az ölembe mert nagyon nem akarta hogy Alec közelítsen felém.
-Úgy nézel ki mint Ash bácsi csak rajtad nincsenek rajzok-állapította meg aranyos módon én pedig elmosolyodtam. Ash bácsi hát ez hatalmas.
-Azért mert ő a testvérem-magyaráztam meg neki mivel tényleg baromira hasonlítok Ashre ugyanaz a hajszín és a zöld szemem is pont olyan mint az övéi.
-Téged mért szeret?-mutatott Tapira aki végre lenyugodott az ölemben.
-Nagyon régen az őrangyalom volt, mindig megvédett-mondtam mindent egybefoglalva.
-Elmeséled?-kérdezte és felmászott a kanapéra mellém amit Angyal egy féltékeny nézéssel díjazott majd folytatta a kötélhúzást Ariellel.
-Persze. Az egész egy sötét éjszakán történt mikor egy nagyon gonosz ember bántani akart Tappancs pedig előugrott és kimentett a gonosz ember karjai közül-meséltem ő pedig csillogó szemekkel és mosolyogva hallgatta.
-Meg akarom simogatni-jelentette ki hirtelen.
-Tapi megsimogathatunk?-néztem a kutyára-Ezt igennek veszem-mondtam mivel csak felnézett rám aztán visszahajtotta a fejét a lábamra. Alec tenyerére tettem a kezem. Hagytam hogy Tapi megszagolja a kezeinket és a fejére tettem Alec kezét.
-Anyuu-rohant ki Alec boldogan a szobából ezután pedig újból kopogtak az ajtón miután Ash beengedte a szőkesvörös lányt szólt a többieknek hogy jöjjenek a nappaliba. Elöl Alec jött maga után húzva az anyukáját mellettük Ash és utánuk a többiek.
-Mindenki bemutatnám a csodálatos kishugomat Alexát-mutatott be én pedig intettem-Alexa ők itt majdnem mindenki Nate még nem ért ide. Ő itt Jenett Boyd-mutatott a vörösesszőkére aki végig olyan fejet vágott mintha azt akarnán hogy máshol legyek, mondjuk a pokolban és ezen a kifejezésen sokat dobtak a jeges kék szemei-Aztán ők itt Emma, Zac és a kicsi Alec-mutatta be Alec szüleit is-Végül Lea és Chris-mutatta be utolsónak a barátnőjét és a 007es ügynököt.
-Csak Ash hív Alexának hívjatok nyugodtan Lexinek-szólaltam meg ezzel próbálni oldani a kialakult csöntet. A Szívkirálynő és a 007es tüzetesen végigmértek és ha egyáltalán lehetséges még ellenszenvesebben néztek rám. Most tényleg sejtelmem sincs mivel érdemeltem ki az ellenszenvet-Nem akarok szemét lenni vagy hasonló de nagyon érdekelne miért bámul a 007es ügynök és a Szívkirálynő a ennyire megvetően mióta megláttak-mondtam ki amit gondoltam.
-Minek neveztél?-lépett közelebb hozzám a nő fenyegetően kérdés közben.
-Szívkirálynő-válaszoltam. Nem hatott meg a fenyegető hanghordozása sőt egy kicsit még hiányzott is hogy hecceljek valakit.
-Ne!-állította meg Ash a Szívkiralynőt amikor megindult felém.
-Ne féltsd a hugod nem fogja bántani-szólt bele a 007es is.
-Én nem Alexát féltem...