《Szellem》

XVIII

-Hova megyünk?-kérdeztem mikor kiléptünk a bázis területéről.
-Csak el innen-válaszolta és felhúzta a fekete baseball sapkájára a kapucniját.
-Minek a sapka?
-Elméletileg én egy nagyon kicsi és sötét helyen vagyok az óceán közepén. Ja és van egy sírom a brooklyni temerőben-válaszolta. Majd rám mosolygott.
-Ezek szerint emberek közé megyünk-állapítottam meg.
-Valoszinű mivel az a terv hogy Kira szól ha felkeltek a barátnőid és visszafordulunk de addig van időnk-nézte meg az időt a telefonján amit zsebre tett és elkezdett kocogni. Kb imdulás után 10 perccel megcsörrent Bucky telefonja.
-Induljunk vissza?-kérdezte miután felvette és kihangosította.
-Ja, már felkeltek-válaszolt Kira.
-Akkor indulunk-mondta Bucky és letette a telefont. Visszafelé már nem kocogtunk hanem tényleg futottunk amit a kutyák nem igazán értékeltek mivel ők inkább maradtak volna még. Nem hibáztatom őket
én is inkább maradtam volna még. Baromi gyorsan visszaértünk a bazishoz de én megálltam az ajtóban.
-Egyszer be kell menned-közölte Bucky úgy 5 perc után.
-Tudom-mondtam és lenyúltam a sapkáját majd fel is vettem.
-Szólj ha készen állsz bemenni-nézett rám azután pedig elővette a telefonját és benyomott egy filmet.
-Ez nem megnyugtató-néztem a rá megvetően. Amire kinyomta a telefont és rám mosolygott.
-Mért nem mész be?-kérdezte meg.
-Itt még önmagam lehetek de ha bemegyek másnak kell lennem. Itt Lexi vagyok a Szellem de ott már az "átlagos" Stark lánya Lexi leszek-válaszoltam és leültem a két kutya közé.
-Én mit mondjak? A barátaid tegnap megtudták kivé tettek-itt egy pillanatra megállt és bűntudat csillant a szemében majd folytatta-És attól a pillanattól kezdve nem engem láttak hanem azt hogy kiket bántottam-fejezte be majd lenézett
és eltűnt a mosolya.
-Én is tettem szörnyű dolgokat-guggoltam elé hogy bele nézzek a szemébe- Önszántamból-tettem hozzá.
-Üdv a klubban. Itt mindenki menekül valami elől-mondta Vanda az ajtóban állva-Én is a Hydránál voltam és engem nem kényszerítettek-tette hozzá-Király most hogy lelkiztünk egy kicsit be kéne jönnötök-váltott át a lány mintha átkalcsolták volna.
-Rendben-álltam fel a földről Angyal is reagált a váltásra mert felállt és elkezdte csóválni a farkát. Ő is átvette az előbb a hangulatot ami miatt eddig a padlóra tett fejjel feküdt. Mikro beléptünk az ajtó felvettem a szemüvegem amit Vanda hozott ki.
-Enyém a tévé-szerezte meg Bucky a távirányított és benyomta a tévén a Karibtenger kalózait.
-Alhatok mostmár?-kérdeztem és befeküdtem az ölébe.
-Ha hagyod hogy befejezzem végre ezt a filmet akkor nekem mindegy-közölte és nézte tovább a TVt.
-A rohadt életbe-mondtam viszonylag hangosan mert meghallottam közeledni őket és a hasamra fordultam. Rohadtul drukkoltam hogy ne vegyenek észre. De a neonpink pulóver a fekete kanapén elég feltűnő. Az csak a filmekben jön be hogy akin fekete baseball sapka van az láthatatlan.
-Ha kiraktad a barátnőidet jössz nekem egy normális edzéssel-suttogta a fülembe majd nézte tovább a filmet. Szegénynek még mindig nem volt ideje végignézni egy 2 órás filmet.
-Angyal cipő-motyogtam a kutyám pedig a kezembe adta a cipőmet amit izomból hozzávágtam a falhoz.
-Ez mire volt jó?-kérdezte meg Bucky.
-Jobb ha a bokádban lévő kést dobom el?-kérdeztem vissza és elvettem a kést.
-Vissza kapom vagy inkább ne is álmodjak róla-fordított vissza a hátamra hogy a szemembe tudjon nézni.
-Mostmár az enyém-mosolyogtam rá és a nyakába kapaszkodtam-Sosem nézed végig ezt a filmet-jelentettem ki és megcsókoltam.