《Szellem》

XXV.

-Hogy érted hogy jönni akarsz? Elment az a maradék kis eszed is? Maradsz ott ahol vagy és ezt befejeztük! Ned most azonnal töröld azt a repjegy foglalást vagy én teszem meg de az fájni fog!-ordibált Tony a telefonnal. Előre szaladtam, menjünk vissza kicsit. A Quinjeten vagyunk mind, nagysokára. Ne akarjátok megtudni mennyi ideig tudnak öltözni a hősök. Főleg ha mindenki cucca össze vissza van pakolva. Felszállás után Tony robotpilótára tette a gépet majd mindenki belemerült a dolgába. Tony Peterrel  veszekedett arró hogy a srác jönni akart, Steve olvasott, Clint és Nat beszélgettek ahogy Vanda is Vízióval, Sam fel alá sétálgatott a gépen, Kira nem jött velünk mivel ő még mindig eslősorban SHIELD ügynök Bucky pedig a repülő Tonytól legtávolabb eső végében ücsörgött és próbált felzárkózni a 21. századi dolgokkal. Én az oldalrafordított pilóta ülésben ültem és zenét hallgattam meg a laptopomon figyeltem a híreket.
-Maradj a seggeden Queensben meg–értetted? Semmiképpen NEM fogsz egy idegen ellen harcolni! Felfogtad?-kiabált Tony a telefonjába. Vissza is tértünk oda ahol kezdtem. Jelenleg víz fölött repülünk olyan közel hogyha kinyitnám a raktérajtót elérném a vizet.
-Min gondolkodsz?-hallottam meg hirtelen Bucky hangját mellőlem.  A ülés hátulján támaszokodott és érdeklődve nézte a laptopom.
-Csak azon gondolkodok hogy mi sülhet még el balul a mai nap. Azon kívül hamarosan egy asgardi szökevénnyel kell megküzdenünk-válaszoltam.
-Mivel ezt úgy mondtad mindha a fel lennél készülve arra hogy ez az utolsó napod. Azt hiszem ez megéri hogy Stark megkínozzon-közölte és puszit nyomott az arcomra-Most nézz ki egy kicsit az ablakon-suttogta a fülembe megnyugtató hangon és az ablak felé fordított-Írd le mit látsz.
-A kék eget hófehér felhőkkel és az óceánt-mondtam sorba a dolgokat-És téged ahogy engem figyelsz-néztem fel a szemébe.
-Nem is szörnyű annyira ez a nap, ugye?-kérdezte majd miután bólintottam leült a fal mellé nem messze tőlem és elmerült vissza a dolgaiba.

~Harc~
[Mivel akkor sem tudnék jó harcjelenetet írni ha megkínoznának, képzeljétek el. Köszi 🙃]

-Mit keres itt a sajtó máris?-kérdeztem ahogy meghallottam hogy valaki kattintgatja a kameráját-Tony csinálok egy kis okot a sajtósoknak hogy kattogtassák a kamerát-közöltem Tonyval előre majd gyorsan feltérképeztem merre vannak kamerák. Bucky elé léptem úgy hogy az arcom teljes takarásba legyen a kamerák elől levettem a maszkom majd qz elöttem álló nyakát átkarolva és megcsókoltam aki elöször meglepődött majd visszacsókolt. Nesze ti szemét kis vérszívók ezen csámcsogjatok. Elváltam Buckytól visszavettem a maszkom majd mintha mi sem történt volna elsétáltam tőle a repcsi felé.
-Neked is elment az eszed?!-akadt ki Tony miközben látszólag nyugodtan mellettem sétált a gép felé mivel egyre több lett a sajtó mindenféle megnyilvánulása és én már csináltam elég drámát mára.
-Nem?-kérdeztem ártatlanul.
-Hát kétlem mivel épp most smároltál le egy pasit aki simán lehetne akár a nagyapád minimum fél tucat újságíró, fotóriporter és tv stáb előtt!-emelte meg a hangját ahogy bementünk a Quinjetbe-Minden gyekekemnek elment az esze, király!-kezdte a magában beszélést ami azt jelenti velem egyenlőre végzett. Legalábbis amíg haza nem érünk. Jó volt Tonyt kiborítani nem tagadom de ezzel az akciómmal nem ez volt a fő célom. El akartam mondani a többieknek és ezt a napot úgyis elrontotta valami mint az eddigi összes szülinapom úgyhogy ma nem volt sok veszteni valóm.