𝙼é𝚐 𝚎𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛 𝚞𝚝𝚘𝚕𝚓á𝚛𝚊

4.

A hétvégének hamar vége lett így most a koli szobámban döglök és majd kb. 1 óra múlva elmegyek valahova a városban vagy nem. Az majd kiderül. Alig csuktam le a szememet, amikor valaki berontott az ajtón.

-Van egy rossz hírem! -mondta lihegve az ajtónak támaszkodva Seb.

-Mi? Milyen rossz hír? Miről beszélsz? -fordultam felé az ágyban feküdve.

-Daniel itt van és beszélni akar veled. Már rég itt lenne fent, ha nem támadták volna le annyian! -a kijelentésére ki ugrottam az ágyból vagy is azt terveztem volna, de helyette elestem, mert beakadt a lábam a takarómba.

-Menny le és mond azt, hogy nem vagyok itt! -tápászkodtam fel a földről.

-Oké és ha fel akar jönni, mert azt hiszi, hogy hazudok?

-Igen ebben igazad van. Akkor kimászok az ablakon és bemászok a te szobádba! -indultam el az említett tárgy felé és már át is raktam a lábam az ablakpárkányon.

-Vettem a parancsot! -be csukta maga mögött az ajtót és már rohant is.

Igaz csak a második emeleten laktam, de akkor is féltem pedig nem voltam olyan magasan. Ha leesnék max csak a lábam fájna, de nem törne el a lábam és nem is halnék meg. Az ablak melletti faágába kapaszkodtam bele, amikor reccsent az ág és el is vesztettem az egyen súlyomat így nem nehéz kitalálni, hogy zuhanás állapotába kerültem és már készültem a fájdalomra, ami nem történt meg, mert valaki karjaiba estem bele.

-Azt hittem nehezebb vagy! -emelgetett a kezében Daniel viccből.

-Ezt nem tudom, hogy bóknak vagy sértésnek vegyem! -néztem bele egyenesen a szemeibe.

-Én helyedben bóknak venném! -rakott le a földre.

-Miért jöttél? -közben szedtem ki magamból azt, ami éppen rajtam maradt a fáról.

-Csak megakartam kérdezni mit szólnál, ha a régi szép idők kedvéért mellém lennél beosztva? -sétáltunk egymás mellett.

-Igazság szerint nem nagyon örülnék neki. Főleg a múltban történtek miatt! -emlékeztem vissza.

-Oké. Akkor inkább más felől közelítem meg a dolgot. Jövőhéttől újra fogjuk élni valamennyire a múltat! -na ennél a pontnál meg is torpantam ott, ahol voltam.

-Mi? Nem azt mondta Zak, hogy nincs cserebere?

-Igen azt mondta, de tudod, hogy nekem nehéz ellen állni! -mosolyodott el.

-A lányok talán nem tudnak, de Zaktől, azért többet vártam! -fontam össze magam előtt a karomat.

-Azért valld be, hogy örülsz neki? -vette fel a testtartásomat.

-Nincs mit bevallanom, mivel szerettem Lando mellett lenni régen is! -sétáltam el mellette.

-Ne tagad látni lehetett rajtad, hogy majd kiugrasz a bőrödből! -nyúlt a kezem után és maga felé fordított. Nem tudom honnan vette ezt a dolgot, mivel ezek után csak unott képet vágtam végig és most is, ahogy újra találkozott a tekintetünk. -Tudom, hogy miért aggódsz, de az nem fog újra megtörténi, mivel barátnőm van te meg gondolom tovább léptél már rég!

-Rendben. Legyen! -egyeztem bele egy sóhajtás után.

𝐃𝐚𝐧𝐢𝐞𝐥 𝐑𝐢𝐜𝐜𝐢𝐚𝐫𝐝𝐨

Hát a tervem első része már sikerült már csak a többinek kell majd. Nagyon, de nagyon reménykedtem benne, hogy még mindig érez irántam valamit és ez a fajta reménykedés egyre jobban nőt bennem. Igaz volt egy fajta rossz érzésem is, amiatt, hogy meg fogom csalni Rebekah-át, de végül is ő már kezdetektől fogva ezt csinálja. Ahogy haza érkeztem nem volt otthon, de utánam nem sokkal megérkezett Michael a szokásos délutáni edzésünkre.

-Te mag hol jártál? -kérdezte, ahogy belépett az ajtón.

-Elmentem Molliehoz, hogy ne érje váratlanul a tény, hogy mellém lesz újra beosztva!

-Szóval akkor megpróbálod?

-Igen, de még mennyire. Nem én lennék, ha feladnám!

-Sok szerencsét haver, de végül is ott leszek melletted, ha kellenék!

-Remélem is, mivel kettőnk közül eddig te jártál szerencsésen!

-Tehetek én róla, hogy mindig mellé választasz! -veregetett vállba és el is indult vissza a friss levegőre, hogy fussunk egyet.

-Ez nem igaz. Sikerült egyszer olyat választanom, akivel sikerült végre elképzelnem a jövőmet már csak vissza kell szereznem! -ez után beállt köztünk a néma csend és csak futottunk.