Még iskola előtt gondoltam feltöltök egy fejezetet, hogy jól induljon a napotok😘
Az ígéretét be tartva reggel már korán a szobám előtt ált és el is indultunk le a parkolóba, ahol a McLarenje mellett állt meg.
-Jó ötletnek tartod, hogy ezzel akarsz megtanítani vezetni? -kérdeztem miközben át ment a másik oldalra.
-Igen. Bízok benned! -küldött egy megnyugtató mosolyt. Hát lehet ő igen, de én magamban nem. Be is ültem a volán mögé és már a kormányt meg is fogtam, de az apámmal történt baleset miatt csak ültem és szorítottam egyre erősebben a kormányt.
-Hé, Nyugi! -helyezte a kezét az enyémre. -Nincs semmi baj és nem is lesz! -hát a hiába próbált le nyugtatni nem nagyon jött össze neki. Még pár percig beszélt hozzám, de nem nagyon sikerült dűlőre jutnunk.
-Na jó. Szállj ki! -mondta és intett az ajtóra, de hangjában nem lehetett semmi haragot hallani pedig engem idegesített az, hogy egy hülye kocsit nem tudtam beindítani. Ahogy ki szálltam már ott állt mellettem és be is szállt én meg már indultam volna a másik oldalra, de amennyire tudod a kezemért nyúlt.
-Hova sietsz?
-A másik oldalra! -válaszoltam zavarodottan.
-Nem nem. Nem fogod feladni szépen beülsz az ölembe és majd így sikerülni fog! -csapott a combjára.
-Miből gondolod, hogy úgy sikerülni fog?
-Úgy, hogy a gyerekeknél is be szokott válni és szerintem nálad is be fog. Na gyerre! -intett és vonakodva, de csak megtettem. Hát mondhatni nagyon érdekes volt, hogy újra itt ülők rajta.
-Na akkor. Először kormányozni tanuld meg a kocsit utána majd a többi! -hajolt az arcomhoz.
-Rendben, de remélem nem fogod hagyni, hogy a falban kössünk ki? -fordultam hátra hozzá, amennyire csak lehetett.
-Nyugi nem fogom, na de akkor kezdjünk bele, mert mindjárt mennünk kéne! -rá is nyomott a gázra és el is indultunk a számomra öngyilkos merénylettünkre. Jó pár kört meg tettünk és végül nagyjából sikerült meg tanulnom mi, hogy van szóval nagyon örültem.
-El sem hiszem, hogy sikerült. Pedig szentűl meg voltam győződve róla, hogy a falban fogunk ki kötni! -fordultam hátra boldogan.
-Látod. Meg mondtam, hogy ha a gyerekek megtudják tanulni akkor te is! -erre csak oldalba csaptam. -Na. Versenyezni akarok a mai nap folyamán nem bordatöréssel kórházba menni! -fogta az oldalát.
-Bocsi nem akartam ennyire erőset ütni! -néztem rá sajnálkozva.
-Nyugi nem is fáj annyira csak vicceltem. Ez azért fáj, hogy nem is ismered fel, ha viccelek! -fürkészte a tekintettemet.
-2 év azért sok idő! -néztem egyenesen a gyönyörű barna szemeibe, amik rabul tudják ejteni az embert.
-Ne is mond! -ennél a pontnál a szeme a számra esett és nem volt nehéz kitalálni, mit akart, de végül elfordítottam a fejemet.
-Lehet jobb lenne, ha kiszállnék az öledből! -utaltam a férfiaságára, ami miatt nem kicsit voltam zavarban.
-Igen talán jó ötlet lenne! -alig fejezte be a mondatot már ki is ugrottam a kocsiból és megköszönve a segítségét mentem is vissza a szobámba, hogy lenyugodjak a verseny kezdetéig.
𝐃𝐚𝐧𝐢𝐞𝐥 𝐑𝐢𝐜𝐜𝐢𝐚𝐫𝐝𝐨
Nagyon jól sikerült a versenyem szóval nagyon boldog voltam bár egy dolog miatt még mindig nem lehettem az és az Mollie. Még mindig frusztrált a parkolóban történtek és hát, ha nem szállt volna ki az ölemből akkor nem tudtam volna féken tartani magam, hogy ne csináljak valami nem oda illőt.
-Min gondolkozol már ennyire? -ült le mellém az edzőm a szaunába.
-Semmin! -dőltem hátra.
-Aha. Szóval azért nem szóltál hozzám azóta, hogy bejöttünk ide, mert nem gondolkozol semmin sem, ami nem Molliehoz kapcsolódik. Értem! -vette elő a telefonját.
-Igen róla gondolkozok. Szerinted mi máson? Konkrétan ott ült az ölembe és nem csináltunk semmi olyat! -fogtam meg a fejemet.
-Nem kell be paráznod. Még túl korai lenne, ha csak úgy rögtön minden olyan lenne, mint két évvel ezelőtt, de óvatosnak kell lenned. Tudod ki miatt! -fordult felém.
-Igen. Tudom! -sóhajtottam fel. Istenem miért kellett nekem akkor bemennem abba a hülye bárba. Ha az nem történt volna meg akkor már rég a nagy szerelmem mellett lehetnék. Persze ha nem lök el magától, mint annak idején, de a reggeli után nem tartok ettől.

YOU ARE READING
𝙼é𝚐 𝚎𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛 𝚞𝚝𝚘𝚕𝚓á𝚛𝚊
Fanfiction2 év telt el, mióta Mollie felmondott és a Los Angelesi egyetemre ment. Abban az időben rengeteget tanult közösen a legjobb haverjával Sebastiannal. Már túl vannak a vizsgák nehezén, de még ott van a szakmai gyakorlat, amit az iskola a száguldó cirk...