𝙼é𝚐 𝚎𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛 𝚞𝚝𝚘𝚕𝚓á𝚛𝚊

20.

𝐃𝐚𝐧𝐢𝐞𝐥 𝐑𝐢𝐜𝐜𝐢𝐚𝐫𝐝𝐨

A következő verseny hétvége a hideg Oroszországban lesz és mivel közeledik a téli időszak így még hidegebb van, mint szokott. Nagyon utálom. Az nyugtatott az egészben, hogy a szállodában meleg van és az edzőteremben is.

-Te komolyan hazudtál neki? -esett nekem Michael, aki sajnos tudta felügyelni az egészet.

-Nem. Ez egy fajta füllentés volt! -ültem fel, ahogy befejeztem a gyakorlatot.

-Tévedsz ez egy hatalmas nagy hazugság volt, amire, ha rá jön akkor búcsút inthetsz neki örökre!

-Nem fog rá jönni! -álltam fel elé.

-Szerintem nagyon is ismered és ő nem az a buta, átverhető lány!

-Nyugi Michael. Nem fog rá jönni, mert elhatároztam, hogy szakítani fogok Rebekah-val!

-Ezt már halódtam egy párszor! -sóhajtott fel.

-De most már biztos, mivel nagyobb a tét csak az alkalmas pillanatot várom hozzá! -indultunk vissza a szobáink felé, de át kellett előtte haladnunk a váróteremnél, ahol nem messze éppen Mollie és Sainz készültek el menni futni.

-Mit fogsz most lépni ez ügyben? -fordult felém.

-Újra magamba bolondítottom! -néztem továbbra is őt és a mellette álló spanyolt, aki megint kezdi a nyomulást. Sokáig nem álltak ott ahogy elhagyták az épületet mi sem maradtunk ott. Bár szívem szerint megkeresném Carlos szobáját és megvárnám ott és egyszerűen csak „véletlenül" lekevernék neki egyet.

𝐌𝐨𝐥𝐥𝐢𝐞 𝐋𝐚𝐰𝐬𝐨𝐧

Miután visszatértünk a futásról találkoztunk Lando-val és Seb-bel, akikkel megbeszéltük, hogy este elmegyünk egy szórakozóhelyre egy jót bulizni. Természetesen benne voltak és már a kinézett hely felé sétáltunk így négyen.

-Remélem találok egy helyessrácot! -karolta át a nyakamat a drága barátom.

-Szerintem Lando is ebben reménykedik! -nyomott egy barackot a fejére a haverja.

-Kikérem magamnak a lányokat szeretem! -verekedtek össze persze csak viccből meg nem is komolyan.

Mire sikerült szét szednem őket már meg is érkeztünk és nagyon jó buli zajlott oda bent. Ahogy haladtunk a tömegben keresve egy üres asztalt a gimnáziumi éveim jutottak eszembe. Amikor a diáknapunk volt és utána következett az after parti. Istenem mennyire élveztem azokat a bulikat. Bár akárhányon voltam mindig bepróbálkoztak a fiúk, de volt egy akkori osztálytársam, aki rendesen elűzte ezeket a hülyéket mellőlem. Nem tudtam elég hálás lenni neki akkor.

-Meghoztam az első köröket! -helyezett le elénk 4 poharat Seb.

-Az hittem ma nem is kap a szervezettem alkoholt! -küldte le egyben Carlos.

-Már megbocsáts, de rengetegen álltak sorba és örülj neki, hogy kaptunk, mivel el nézve a tömeget meg a szag alapján itt senkisem józan!

-Szórakozni jöttünk fiúk. Nem szócsatát vívni. Azt tudtok holnap is! -ültem be közéjük.

-Igazad van. Na akkor én megyek és be is dobom magam! -nézett jobbra, ahol egy helyes srác állt és mire visszafordultam felé már el is tűnt. Már csak mi ketten ültünk ott, mivel alig ment el Lando is eltűnt utána a tömegben.

-Sikerülni fog neki valaha valami pasit fognia? -fordult felém Carlos.

-Nem tudom. Biztos. Szerintem neki több esélye van, mint nekem! -röhögtem fel keserűen.

-Ezt nehogy meghaljam még egyszer! -fenyített meg. -Te egy gyönyörű, okos, intelligens nő vagy Mollie. Minden fiú egy ilyen lányról álmodozik, mint te. Úgy, hogy ne kicsinyeld le magad! -arcon is csókolt, de utána nem távolodott el csak az arcomat nézte végig tetőtől talpig és végül megállapodott a számon, amire néhány másodperc múlva le is csapott. Hazudnék, ha azt mondanám nem csókoltam vissza, de nem is próbáltam el távolodni tőle inkább hagytam, hogy el mélyüljön.