𝙼é𝚐 𝚎𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛 𝚞𝚝𝚘𝚕𝚓á𝚛𝚊

5.

𝐌𝐨𝐥𝐥𝐢𝐞 𝐋𝐚𝐰𝐬𝐨𝐧

Az újabb verseny hétvégén már Daniel mellett voltam, aminek nagyon örültem. Ja nem. Egyszerűen belül valami nagyon azt súgta, hogy ennek megint nem lesz jó vége. Az interjúk alatt csak a telefonomat nyomkodtam, amikor be vetődőt mellém valaki.

-Látom már megint jó ember mellé kerültél! -biccentett Carlos Danielre, aki ezt halódta.

-Fogd be Sainz és inkább keresd meg a saját beosztottadat! -rántott el mellőle. Ennyi év után is érezni lehet köztük a feszültséget. Na és akkor telt be nálam a pohár.

-Oké. Fiúk! -löktem le magamról Daniel kezét és beálltam közéjük. -Nem vagyok egy tárgy, akit csak úgy lehet birtokolni. Élőlény vagyok, akinek saját akarata van és lehetőleg bele ne kezdjetek ebbe megint, mert elég volt akkor végig nézni és hallgatni. Neked barátnőd van te meg legyél az okosabb! -mutattam először Danielre utána Carlosra és ott is hagytam őket.

-Ne haragudj Mollie! -rohant utánam az utóbbi és magához ölelt.

-Nem haragszok, de legalább te ne mennyél már ebbe bele légyszi? -néztem rá boci szemekkel.

-Oké. De csak a te kedvedért nem ölőm meg! -ölelt meg újra és ott is hagyott. Tudtam, hogy úgy sem fogja meg tenni, de valamiért éreztem Carlosba ezt a fajta hajlamot. Ott maradtam addig, amíg be nem ért Daniel, aki szintén bocsánatot kért.

Este a hotelszobában élveztem a jó hideg klímát, mivel Spanyolországban voltunk. Sebastianon sokat röhögtem az érkezésünk pillanatától mivel ő nem nagyon szereti a meleget és állandóan a hideg vizes rongyot hurcolta magával. Pont el akartam kezdeni nézni a sorozatomat, amikor egy kopogás meggátolt benne. Oda vonszoltam magam az ajtóhoz és egy Carlos fogadott a túl oldalon Landoval az oldalán.

-Sziasztok. Mi kéne, amim nincs? -kérdeztem egy mosollyal az arcomon.

-Úgy fest valaki vicces hangulatában van. Akkor gondolom szeretnél jönni biliárdozni? -kérdezte Carlos.

-Ezt eltaláltad. Akkor sietek! -csaptam be az ajtót és gyorsan magamra kaptam valamit, ami nem egy pizsama volt.

Le érve nem csak mi voltunk ott, hanem szinte mindegyik pilóta köztük Charles és George, akiket magamhoz öleltem, mivel eddig nem sikerült ezt meg tennem. Nem sokkal utánunk meg érkezett az én drága barátom Seb is.

-Megtanítsalak játszani? -lépett mellém Carlos.

-Nem kell majd bele jövők!

-Rendben. Ahogy gondolod, de kezdőknek nehéz ez a játék! -és már be is lőtt egy sárga golyót.

-Ne félts! -majd nem sikerült el szólnom magam, hogy nagyon is tudok játszani és nem egyszer győztem benne, de kíváncsi voltam az arcukra, amikor leverem őket, amire nem kellett sokat várnom.

-Mi van fiúk. Nem szeretitek, ha egy lány legyőz titeket? -támaszkodtam rá a dákóra.

-Csak egy kérdés. Te végig tudtál játszani? -nézett rám George a kanapén ülve.

-Igen és bajnok is voltam. Mondani akartam, de erről nem akartam lemaradni! -mutattam végig a kis csapaton, akik a kanapén ültek. -Na még egy menet?

-Biztos, hogy nem. Szerintem mindannyiunknak elment tőle a kedvünk! -szólalt fel mindenki nevében Carlos.

-Nekik lehet, de nekem még nem! -lépett a többiek mellé Daniel.

-Rendben duma láda akkor játszunk! -dobtam felé egy dákot és az asztalhoz léptünk.

-Tegyük még érdekesé? -állt meg előttem.

-Tegyük!

-Rendben. Akkor fogadjunk és a győztes meg kapja, amit akar?

-Oké. Mit szeretnél?

-Ha nyerek már pedig nyerni fogok akkor megcsókollak! -lépett közelebb hozzám.

-Legyen, de ha én nyerek akkor segítesz megtanítani vezetni, hogy a vizsgámon már nagyjából mennyen!

-Legyen! -és kezet is ráztunk. Nem tudom miért mentem bele, de szerintem csak a versenyszellem miatt.

Meg annyi próbálkozás után csak levert. Hiába adtam bele apait anyait, ha nem volt elég.

-Jó esünk túl rajta! -léptem elé.

-Túl is fogsz csak nem itt, mivel ne, hogy tele legyen velünk az internet! -és el is indult valahova. Próbáltam követni, de a váróban elvesztettem így felmentem a szobámba remélve, hogy csak viccelt, mint szokott, de ahogy beléptem ez meg is dőlt.

-Inkább meg sem kérdezem, hogy jutottál be! -csuktam be magam mögött az ajtót.

-Szerintem sem, de van egy olyan érzésem tudod a választ! -fel állt az ágyamról és meg is állt közvetlenül előttem. Most már kezdtem báni, hogy bele mentem. Utálom, amikor előtőr belőlem a versenyszellem. Biztos fura képet vághattam, mert hátrébb lépett.

-Szerintem inkább meghátrálok, mivel ordít rólad, hogy nem akarod!

-Nem tévedsz ez ügyben! -huppantam le az ágyamra.

-Holnap reggel megfelel, ha el megyünk vezetni? -kérdezte, mire felkaptam a fejemet.

-De vesztettem!

-Nem számít, mivel gondolom csak a versenyszellem miatt mentél bele és nem ön szántadból!

-Igen ez igaz, de akkor miért segítenél?

-Mert barátok vagyunk és barátok ott segítenek, ahol tudnak! -elég nehezen ejtette ki a barát szót.

-Nekem oké és köszi! -öleltem magamhoz, amit viszonzott rögtön. Ahogy így voltunk éreztem, hogy újra fellángolt bennem valami, de azon nyomba el is oltottam azzal, hogy megszüntettem az ölelésünket.

-Akkor reggel és majd elég lesz akkor meg köszönőd, ha át mentél! -indult el az ajtó felé és egy köszönés után ki is lépett rajta.