𝙼é𝚐 𝚎𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛 𝚞𝚝𝚘𝚕𝚓á𝚛𝚊

26.

𝐃𝐚𝐧𝐢𝐞𝐥 𝐑𝐢𝐜𝐜𝐢𝐚𝐫𝐝𝐨

Már 1 hete, hogy haza jöttem Los Angelesbe, ahol mindennap egy álom volt. Mióta bevallottuk egymásnak Mollie-val, hogy szeretjük egymást nem volt kérdés, hogy összejövünk. Mindig találkoztunk és ez alól a mainap sem lesz kivétel. Már épp készültem volna az ajtó felé venni az irányt, amikor Rebekah elállta azt.

-Hova sietsz ennyire? -kérdezte össze font kezekkel.

-Michaelhöz edzeni! -néztem rá értetlenül.

-Ne próbálj hazudni, mert nem tudsz! -belenyúlt az egyik zsebébe, ahonnan képeket vett elő, amiken én és Mollie voltunk rajta. Hol csókolózva vagy éppen mást csinálva. -Hogy mertél félre lépni? -kapott a szívéhez megjátszva magát.

-Ez ügyben te sem vagy annyira ártatlan. Sőt te még rosszabb is vagy!

-Tudtam, hogy nem vagy olyan hülye, de most mit tervezel?

-Hát, ha már így itt vagyunk akkor szakítok veled, szóval tudod merre van a kijárat, amin én most távozok is! -kiakartam kerülni, de nem hagyta.

-Nem mondom, hogy váratlanul ért, de legyen! -indult el az emelet irányába. -Ha csak! -fordult újra felém. -Nem szeretnéd, ha a drága szerelmednek tönkre menne az élete!

-Miről beszélsz? -szorítottam ökölbe a kezemet.

-Hát nem is tudom. Mi lenne, ha szólnék az apámnak, hogy intézze el a drága nővérének a ki rugatását és a férjéét. Nem tudom mennyire örülnének neki, ha még munkát sem kapnának két gyerek mellett és majd a harmadik mellett vagy a bátyának csöndbe menne az építkezési cége és ő is két gyerek mellett nem találna munkát és Mollie. Hát vele a legjobban úgy lehetne kicseszni, ha szabadon engednék azt a férfit, aki a beiratkozása után megkéselte, mert nem akart vele lefeküdni meg persze annak sem örülne, ha kicsapnák az egyetemről, mert kiderülne, hogy nincs pénze a tovább fizetéséhez! -állt meg előttem. -Ennyire rosszat akarsz neki?

-Miért tennéd ezt velük?

-Mert csak ezzel az egyel tudlak befolyásolni. Kezdetektől tudtam, hogy nem tetted magad túl rajta és ahogy felbukkant csak jobban bele szerettél. Látod ez a baj, ha valakit tiszta szívünkből szeretünk. Úgy, hogy ajánlatott teszek. Ha velem maradsz akkor nem teszek semmi rosszat Mollie-val sem a megmaradt szeretteivel, de ha most kilépsz azon az ajtón egy telefonomba kerül és már is dőlni fog a dominó. Hogy döntesz?

Abban a pillanatban, de gyűlöltem ezt a nőt és egyben magamat is, hogy akkor muszáj volt nekem összejönnöm vele.

𝐌𝐨𝐥𝐥𝐢𝐞 𝐋𝐚𝐰𝐬𝐨𝐧

Most az egyszer az elmúlt években igazi boldogságot éreztem. Végre nem csak fájdalmat annyira örültem neki, hogy hallgattam anyára és engedtem az érzelmeimnek és hagytam, hogy megtörténjen és most az egyszer nem bántam.

Már lent vártam egy eldugott helyen, hogy ne legyen ebből balhé, ha meglátnak. Pont időben meg is érkezett és csak a boldogságom nagyobb lett. Meg is öleltük egymást, de látszódott rajta, hogy valami nincs rendben.

-Történt valami? -néztem fel rá értetlenül.

-Ami azt illetti igen! -vett egy mély levegőt, mielőtt belekezdted volna. -Hazudtam neked, mikor azt mondtam, hogy szakítottunk Rebekah-val!

-Mi, de...hát!

-Igazad volt nem kellett volna összejönnünk és ebbe bele bonyolódnunk, főleg, hogy az első találkozásunk után eljegyeztem Rebekah-át, szóval csak játszadoztam a régi érzéseinkkel egymás iránt! -ez után még sok mindent mondott, de teljes mértékben össze zuhantam belülről és nem bírtam már tovább hallgatni az üres fecsegését.

-Inkább ne beszélj tovább. Tudtam sőt éreztem, hogy el kellett volna löknelek magamtól, de helyette anyám utolsó kérését teljesítettem be, de hiba volt, mert megint csak koppantam egy jó nagyot! -járkáltam fel-alá. -Annyira ostoba voltam, hogy azt hittem végre szerencsém lesz, de megtanulhattam volna, hogy nekem csak balszerencsém van főleg a fiúk terén! -emeltem meg a hangomat és próbáltam vissza folytani a kitörő üvöltésemet, ami nem haragból jött volna inkább fájdalomból.

-Ne magadra haragudj inkább rám, amiért hazudtam neked és kihasználtalak! -fogta közre a két kezével az arcomat és ezzel is rákényszerítve, hogy felnézek rá.

-Nem magamra és nem is rád haragszok, hanem erre a hülye szerelemre, ami csak azért van bennünk, mert isten nagyon is tudta, hogy az emberek egyedül is el lennének, de akkor ki halna az emberiség! -itt már nem tudtam visszafojtani a könnyeimet. -Hallottam olyan szerelmekről, amik soha nem teljesülhetek be. Annak idején nem hittem, hogy létezhet ilyen, de látva a miénkket pont egy ilyen szerelem volt! -le szedtem magamról a kezét és sarkon fordultam és ott hagytam meg sem álltam egészen a kolli szobámig, ahol végleg kitört belőlem minden vissza tartott fájdalom. 

🆃🅾 🅱🅴 🅲🅾🅽🆃🅸🅽🆄🅴🅳

Sziasztok! Nem mertem már elsütni itt is az előzőnek a végén a poént, mert gondolom most nagyon nem kedveltek😂

Mint ahogy ki írtam hamarosan folytatódni fog csak nem tudom mikor kezdek bele, mert suli meg egyebek, de addig is érdemes a tik tok oldalt figyelni, mert lehet érkezni fog majd egy kis bevezető videó a folytatásról!

Addig is sziasztok!😊