𝙼é𝚐 𝚎𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛 𝚞𝚝𝚘𝚕𝚓á𝚛𝚊

13.

A verseny utáni szünetet New Yorkban a családom mellett töltöttem. 1 hónap után jó volt őket látni főleg anyukámat. Hála az istenek, hogy jobban is van meg haza engedték addigra, hogy megérkeztem. Most igaz, hogy a central parkban sétálok egyedül, mivel kellett egy kis friss levegő meg anya eljátszott a három unokájával és a nővéremmel. Ezt meg is fogom nála jegyezni, ha visszamentem.

Rengeteget sétáltam oda és vissza a parkban, de nem tehetek róla, hogy szeretek itt lenni. Az tuti, hogy az egyetem után engem innen senki sem fog elrángatni sehova sem az már biztos. Leültem a legközelebbi padra és elővettem a kedvenc könyvemet és azt olvastam, amikor leült mellém valaki.

-Hiányoztam? -mosolygott rám Daniel.

-Ennyit sétáltam volna? -néztem körbe, mivel szentűl meg voltam győződve, hogy Los Angelesen kötöttem ki.

-Nagyon vicces vagy Mollie, mint mindig! -veregetett vállba.

-Nem viccnek szántam, hogy kerülsz ide? -néztem vissza rá ledöbbent fejjel.

-Michaelt kísértem el meg Gloriát a feleségét!

-Te lennél a testőrük? -mosolyodtam el.

-Nem az inkább a kutyánk, akit nem szabad elengedni, mert elszökik! -lépett elénk Michael és el is röhögtük magunkat egyedül Daniel nem volt hajlandó.

-Titeket nem szabad össze engedni, mert annak ez lesz a vége! -be is vágta rögtön a durcát.

-Ne szekáljátok már szegényt! -lépett Michael jobb oldalára egy nő, aki ezer százalékban a felesége volt.

-Szia mi még nem is találkoztunk! -felálltam és megálltam előtte. -Mollie Lawson! -nyújtottam felé a kezemet, amit el is fogadott.

-Gloria Johnson. Michael sokat mesélt rólad főleg, hogy mennyire egy hullámhosszon vagytok, amikor szegény Danielt piszkáljátok!

-Hát igen ebben mind a ketten profik vagyunk! -húzott magához.

-Elmentek ti tudjátok hova! -ugrott fel a kis durcás és már készült el menni, de Gloria nem hagyta.

-Ha esetleg nem lenne nagy kérés és rá is érsz körbe tudnál, minket vezetni, mivel eddig csak ide tudtuk eljutni, mert ezek ketten nem jutottak egy döntésre? -mutatott rájuk.

-Ráérek. Mit szeretnél vagy szeretnétek látni?

-Én elsősorban a szabadság szoborhoz szeretnék eljutni! -válaszolta Michael.

-Oké. Akkor mennyünk. Nincs messze főleg kocsival! -indultam el vissza a lakásom felé.

-Neked nincs is autód meg jogsid se nagyon! -ért mellém Dan.

-Ebben éppenséggel tévedsz, mert nem régen sikerült megszereznem a jogsimat és meg kaptam a bátyám régi autóját szóval hahaha! -fordultam felé színpadiasan.

-Akkor elmondok egy imát mielőtt elindulnánk! -nézett fel az égre.

-Bekaphatod! -oldalba is ütöttem.

-Én csak az igazságot mondtam, de hiszek benned, mint a parkolóban! -válaszul csak megforgattam a szememet és mentem tovább.

Igaz voltam már egy párszor a szabadság szobornál, de ennyire, mint most nem élveztem. Konkrétan figyelmeztettem azt a szerencsétlent már nem tudom, mit mondhatnék rá. Elmondtam neki, hogy ne egyen, mert a sirályok rá fognak támadni erre csak kiröhögött. Rá két percre meg is lepték. Na most én röhögtem, de padlót is fogtam azon nyomban. Most értünk vissza és Michael vezetett vissza, mert én még mindig nem bírtam abba hagyni a nevetést, mivel még mindig volt rajta egy-két toll.

-Remélem nem haragszótok meg, ha elmegyünk kettesbe sétálni? -fordult felénk Michael át karolva Gloriát.

-Nem mennyetek nyugodtan! -adott gyors választ Dan és el is mentek.

-Akkor te mit szeretnél még megnézni? -néztem fel rá.

-Már nagyon semmit. Inkább ennék egy jót! -simogatta a hasát.

-Végül is én is az vagyok. Mindgyárt keresek egy közeli éttermet! -vettem elő a telefonomat, de ki is kapta a kezemből.

-Én ez alatt azt értettem, hogy felmegyünk a testvéreidhez és ott majd eszünk egy jót. A nővéred amúgy is jól főz meg szeretném meglátogatni anyukádat!

-Oké. Legyen! -mentem bele, de sejtettem, hogy majd számon leszek kérve. Főleg Vikitől.

Kocsival 5 perc alatt ott voltunk, mivel tőlem 2 utcányira laktak és bátyámék is. A negyedik emelet felé sétálva beszélgettünk, de nem volt hosszú életű, mert befulladtam. Az ajtó előtt álltunk és már nyílt is és egy ledöbbent Viki állt előttünk. Csak bámult ránk és meg sem bírt szólalni. Kezdet kínos lenni a helyzet, de szerencsére a sógorom megmentett. Ahogy beléptünk mindenki köszöntött minket. Liam Daniel a nyakába is vetette magát. Hát igen engem levegőnek nézett. Leültünk a nappaliba, ahova anya is csatlakozott és együtt közösen beszélgetünk, amikor Viki behívott a konyhába.

-Összejöttetek? -nézett rám kikerekedett szemekkel, ahogy beértünk az említett helyiségbe.

-Nem. Csak eljött a legjobb barátjával és a feleségével kirándulni!

-Akkor más, hogy kérdezem meg. Miért nem vagytok együtt?

-Mert barátnője van és nem érzek már iránta semmit sem! -vettem elő egy poharat.

-Aha! -méregetett furán. -Oké. Tegyük fel, hogy így van akkor miért vállaltad el a munkát, amit felajánlott neked?

-Mert szükségem van pénzre!

-Jó. Feladom! -emelte magasba a kezét és ott is hagyott. Mivel nem szándékoztam egyedül ott állni így elindultam vissza a többiekhez és pont akkor léptem az ajtóhoz, amikor Daniel a három gyerekkel játszott és nagyon aranyos látványt nyújtottak így együtt . Nem is léptem be a szobába csak csodáltam őket és a letagadott érzelmeimet próbáltam el nyomni.

Sziasztok! Remélem tetszik ez a kettő rész. Sajnos közbe jött valami így lehet csak jövőhéttől lenénnek új részek, de még nem tudom, hogy fog telni a hétvégém😔 A megértéseteket köszönöm így előre is😊