𝙼é𝚐 𝚎𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛 𝚞𝚝𝚘𝚕𝚓á𝚛𝚊

25.

𝐃𝐚𝐧𝐢𝐞𝐥 𝐑𝐢𝐜𝐜𝐢𝐚𝐫𝐝𝐨

-Még mindig titkolod előle, hogy még együtt vagytok Rebekah-val! -mondta Michael túl hangosan.

-Nem kell ordítani itt állok melletted és mindent tisztán hallok! -vettem el a kezemet a fülemtől.

-Ott voltál nála két teljes napot és nem mondtad el neki. Pedig, ha jól emlékszem már pedig így van akkor megbeszéltük, hogy elmondod neki az igazat rólad és Rebekah-ról! -sétáltunk a szálloda edzőterme felé.

-Igen ezt beszéltük, de közben rá jöttem, hogy nem akarom, hogy baja essen. Már, mint nem azt mondom, hogy lehet történik vele majd valami, de elkerülném, ha lehet más részt elégé ki volt és van az anyukája miatt nem akarnám rontani még a helyzetet azzal is, hogy hazudtam neki! -léptem be az ajtón.

-Megértem teljes mértékben, de nem hiszem, hogy jól fogsz ki jönni belőle!

-Ne legyél már ennyire negatív. Holnap ahogy hazaérkeztem és alkalmam nyílik  szakítok vele és Mollie nem fogja megtudni. Addigra legalább elérem, hogy végleg letisztázza magában a dolgokat! -közben elkezdtem a bemelegítést.

-Ja csak nehogy Carlos be előzőn ezzel! -nevetett fel.

-Miért mondod ezt? Láttad vele? -tettem fel a kérdéseimet, ahogy megálltam vele szemben.

-Ami azt illetti igen. Együtt mentek el futni és azóta nem is láttam őket. Bár Lando említette, hogy együtt fognak majd nemsokára ebédelni meg elhívta utána a városba valahova azt nem mondta, hogy hova, mert meglepetésnek szánja neki!

-Ugye nem gondolod, hogy megakarja kérni a kezét?

-Nem tudom. Annyit még elárult a kölyök, hogy utánad nem sokkal ő is elutazott hozzá New Yorkba és onnan jöttek ide mind a ketten!

-Aha. Mind gyárt jövök! -rohantam el mellette.

𝐌𝐨𝐥𝐥𝐢𝐞 𝐋𝐚𝐰𝐬𝐨𝐧

Megbeszéltük futás után Carlos-sal, hogy együtt fogunk ebédelni meg délutánra van egy meglepetése, amit persze nyaggatások után sem akarta elmondani.

-Most miért kínzol? -léptem be elé és hátra felé kezdtem el sétálni.

-Nem kínozlak csak álltalában a meglepetéseket nem szoktak le lőni! -mosolyodott el.

-Kegyetlen vagy! -már készültünk belépni az étterembe, de Daniel hátulról elhúzott maga után azzal az indokkal, hogy beszélnünk kell és fontos.

-Történt valami vagy már megint kitőrt belőled a féltékenység?

-Talán az utóbbi, de most már jó lenne, ha elmondanád, hogy érzel irántam valamit vagy nem? Mert már kezdsz kikészíteni vele, hogy nem mondasz semmit sem!

-Ezt nem itt akarom megbeszélni! -tekintettem körbe. -Majd a nap folyamán megbeszéljük, de már kopog a szemem és nem tudok koncentrálni és ahogy látom dolgod van Michael-lel! -sarkon fordultam és ott hagytam. Igaz azt mondtam neki, hogy a nap közben megbeszéljük, de eszem ágába sem volt, mivel még nem tisztáztam le magamba a dolgokat. Egyik részem már rohanna is a karjaiba a másik pedig fél a fájdalomtól és nagyon össze marakodik ez a kettő így kell még egy kis idő.

Ahogy megebédeltünk Carlos-sal el is indultunk a meglepetés helyre, amit nem tudom, hogy hol van, de már nagyon kíváncsi voltam.

Franciaország egyik legszebb és a leghíresebb kilátójához vitt fel, ahova már nagyon régen elakartam jönni, de most már ki húzhatom a listámról.

-Nem gondoltam volna, hogy emlékezni fogsz, amikor megemlítettem! -fordultam felé boldogan.

-Ez csak természetes, de másik oka is van, amiért ide jöttünk! -lépett elém.

-Milyen másik ok? -néztem rá értetlenül.

Ekkor elővett a kabátja zsebéből egy kis dobozkát és felnézett a szemeimbe.

-Amióta megismertelek, azóta nagyon kedvelek téged. Igaz többet érzek irántad, mint egy sima barátság, de tudom, hogy te nem így nem erőltettem a dolgot, de szeretnék neked adni valamit, amiből remélem tudni fogod mennyire szeretlek! -kinyitotta a kis dobozt és ami benne volt attól majd nem padlót fogtam.

-Honnan szerezted? -vettem ki a kezéből, hogy jobban szemügyre vehessem apukám kitüntetését. Mielőtt kamion sofőr vált volna belőle előtte katona volt és még 16 éves koromba kivezényelték Afganisztánba, ahonnan nem gondoltunk volna, hogy haza keveredik és győztes ként tért haza és a csapatáért tett bátorságáért ki tüntették, de rá egy évre betörtek hozzánk és ezt is magukkal vitték és álmaimban sem gondoltam volna, hogy viszont fogom látni.

-Az egyik haverom látta meg egy kacat vásárban és emlékezett apukád nevére és megvette. Már rég át akartam adni csak sohasem volt alkalmas!

-Köszönöm! -öleltem magamhoz jó erősen. -Nem is tudod mennyire örülök most ennek! -sírtam el magam.

-Tudom, hogy várnom kellett volna vele anyukád miatt, de már nem tudtam tovább magamnál tartani, mivel téged illett!

-Nincs semmi baj. Boldog vagyok, hogy így tettél! -szorítottam erősen magamhoz.

Még ültünk ott egy darabig, de már nagyon besötétedett így elindultunk vissza, ahol rögtön a szobámba vezetett az utam és azon belül is a zuhany alá. Ahogy végeztem magamköré csavartam a törölközött és elindultam a szobába a pizsamámért, de ahogy kiléptem nem voltam egyedül.

-Miért van, de zsa vu érzésem? -néztem az ágy szélén ülő vendégemre, aki a szerény Daniel volt.

-Pedig most nem kulccsal jutottam be! -elindult felém.

-Akkor, hogy másként? -nem hátráltam meg, mivel próbáltam határozottnak mutatni magam.

-Nyitva hagytad az ajtódat és azt hittem éppen olvasol vagy ilyesmi arra nem számítottam, hogy így foglak majd látni! -állt meg teljes egészében előttem.

-Akár miben is reménykedsz az nem fog megtörténi! -kiakartam kerülni, de helyette a falnak szorított.

-Ennyi idő után sem tudod, hogy ilyen helyzetben már nem lehet megállítani! -hajolt közzel az arcomhoz.

-Ha tökön rúglak, mint Los Angelesben az szerintem segíteni fog ez ügyben! -fürkésztem a tekintetét.

-Én másra gondoltam! -vette el a kezét a falról és egy rántásra levette a pólóját utána következett a többi ruhadarab. Egyedül csak rajtam volt valami bár a törölköző nem valami nagy szám, de az sem volt rajtam sokáig. -Már inkább fel sem teszem a kérdést, hogy még most tiltakozhatsz ellene, mert már túl késő! -húzott el a faltól annyira, hogy át tudja karolni a derekamat és ez után lecsapott az ajkaimra, de nem csak ott kért bejutást. Gondolkodás nélkül megadtam mind két részről az engedélyt és vadtáncba kezdtünk.

Már rég az ágyban folytattuk tovább már nem is gondolkoztunk tisztán, de ahogy befejezte a nyakam csókolgatását egyszerre mondtuk ki azt, amit már rég kikelet volna.

Szeretlek!

Hát ez után nem kell kifejtenem mennyire bele lendült a dologba.