𝙼é𝚐 𝚎𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛 𝚞𝚝𝚘𝚕𝚓á𝚛𝚊

21.

Napközben egész végig pörögtem. Már nem, azért, ami tegnap a buliban történt köztem és Carlos között, mivel megint csak egy érzékeny pillanatunk volt. Se az én se az ő részéről nem éreztünk többet a másik iránt. Bár másoknak más, hogy tűnhetett, mivel Lando azóta is szekál ezzel minket.

-Szóval, mikor lesz az esküvő? -vetötőd be mellénk, miközben sétáltunk együtt Daniel-lel az interjúk felé.

-Milyen esküvő? -nézett ránk fel válta értettlen fejet vágva. Ebben a pillanatban akartam megölni a britet, de ezek után tett még rá egy lapáttal.

-Ő és Carlos között! -biccentett rám egy elég idegesítő vigyorral az arcán.

-Szerintem fuss egészen Angliáig. Elszámolok 5-ig utána, ha nem teszed, amit mondtam akkor neked véged! -fenyegettem meg, de addig nem vette komolyan, amíg el nem kezdtem számolni. A négy után sietősre vette a tempót és el is tűnt teljesen magunkra hagyva.

-Mi történt köztetek? -kérdezte enyhe dühvel a hangjában.

-Tegnap kettesben hagytak a többiek minket és gyenge pillanatunkban megcsókoltuk egymást, de megbeszéltük a dolgot! -vontam meg a vállamat és folytattam az utamat. Reméltem, hogy ennyiben hagyja, de nem nagyon akarta.

-Most ugye viccelsz? Ha egy fiú megcsókol egy lányt akkor többet érez iránta, mint barátság. Nem tanultál a miénkből? -rohant utánam és maga felé fordított.

-Ne hasonlítsd a mi kapcsolatunkat a tegnapihoz, mivel mi érzelmileg is többet akartunk anno a másiktól! -emeltem meg egy kicsit hangom, mert már unom, hogy mindig itt kötünk ki.

-Anno? Akkor mi volt az, ami nem régen történt köztünk. Ha?

-Az csak egy ballépés volt a számomra!

-Akkor ezek szerint át gondoltad? -mondta gúnnyal a hangjában.

-Sokat gondolkoztam ezen, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne összejönnünk! -mondtam ki gyorsan és érthetően.

-Rendben! -sétált el mellettem.

Az interjúk közben sem szólt hozzám és utána a boksz felé sétálva sem volt hajlandó. Hát sok mindent nem tudok erről mondani egy nagy gyerek ennyi.

Este már pizsamában ültem az ágyon és olvastam a könyvemet közben írogattam Carlos-sal. A tegnapi után féltünk, hogy valaki észrevett minket így megbeszéltük, hogy egy darabig kerülni fogjuk egymást. Épp kezdtem volna bele az újabb fejezetbe, amikor az erkély felől valami nagyot koppant.

-Daniel? -rohantam az ajtóhoz és a földön fekvő férfit néztem értetlenül és egyben ijedten.

-Azt hittem nem esek pofára! -mondta nehézkesen, mivel ordított róla, hogy ezelőtt nem kevés pohárral húzott le.

-Komolyan nem? Ekkora távolságból csak az lehetett kivitelezhető bár ilyen állapotban szerintem nem nagyon gondolkoztál ezen! -ráncigáltam fel a földről és bevittem a kanapéra, ahova le is ültettem. -Maradj itt. Hozok jeget! -parancsoltam rá.

-Mivel ez volt a célom nem siettek sehova sem! -ezt inkább szó nélkül hagytam és siettem a jégért, amivel pár perc után visszatértem és a fejére helyeztem.

-Megkérdezhetném, hogy ez az egész, hogy jutott az eszedbe? De tök felesleges lenne, mivel alkoholban úszik az agyad! -helyeztem a homlokára a jeget.

-Éppenséggel ilyenkor tudok tisztán gondolkozni és az jutott először az eszembe, hogy Sainzhoz törökbe és nyírom ki, de utána tisztában láttam, mivel úgy voltam vele miért mennék miatta börtönbe, ha elég az is, ha érzékeltettem vele, hogy ami az enyém azt ne merje el venni tőlem! -karolta át a derekamat.

-Azért túlzásokba ne esünk! -nevettem fel. -Nem vagyok se a te se az ő tulajdona és nem is leszek! -kiakartam szabadulni a karjai közül, de helyette erősebben tartott és végül az ölébe húzott és ez miatt egymással szembe kerültünk.

-Miért mondod azt, hogy nem szeretsz, ha ilyenkor benned is vágy tör fel? -hajolt az arcomhoz.

-Honnan veszed, hogy van bennem olyan? -sugtottam alig halható hangon, miközben kerültem a tekintetét.

-Egyszerű rá a válasz! -el vette a derekamról a kezét és a pólóm alá helyezte és egészen fel felé kezdte el húzni, amitől kirázott a hideg, de meg is állapodott a melltartóm kioldó pántjánál. -Innen tudom! -súgta a fülemhez hajolva. Ekkor az a pánt két részre vált és a másik kezével egy rántásra levette a pólómat és azt követte a melltartóm. Ahogy fel vándorlót a szemem találkozott is a tekintettünk, de az övében csak vágyat mértem fel fedezni. -Szerintem sejted mi következik? -húzott sokkal közelebb magához és egyenesen a nyakamba csókolt. -Még most tiltakozhatsz! -mondta miközben újra a nyakamat célozta volna meg.

-Úgy se hagynád abba!

-Ebben igazad van, de nem mondhatod azt, hogy nem szóltam a terveim előtt! -nyomott egy szenvedélyes csókot a számhoz közzel. Alig távolodott el közre fogtam a két kezemmel az arcát és én következtem a csókcsatában, de ezzel megástam a saját síromat, mivel abban a pillanatban elvesztette a fejét. Felkapott és az ágyhoz cipelt, ahol folytattuk is tovább.