𝙼é𝚐 𝚎𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛 𝚞𝚝𝚘𝚕𝚓á𝚛𝚊

2.

Reggel már jó korán fent voltam, de végül is nem is aludtam egész este. 2 év után nagyon fura lesz visszatérni oda, ahonnan eljöttem. Persze jó lesz újra látni és beszélgetni a régi barátokkal, de azt az egyet nem várom, hogy el kezdődjön ellőről, ami Daniel és köztem volt. Én ugyan azokat a botrányokat már nem tudnám elviselni. Igaz sokat változtam abban a két évben, de az idegállapotom ugyan az maradt.

Délután indultunk el egy bérelt busszal, amivel a pályához vittek. Út közben sikerült el aludnom, de Seb rendesen felébresztett. Konkrétan hozzám vágta az üvegét. Ahogy leszálltunk már vártak, minket a FIA dolgozói és mindenkinek elmondták melyik csapatba lesz és kit kell majd megkeresnie, de mi ezt már tudtuk így ahogy elmondták, amit akartak el is indultunk a McLaren garázs felé. Bevallom jó érzés volt újra itt sétálni. Egyszerre törtek fel bennem jó és rossz emlékek. Néhány perc után el is értünk a számunkra kijelölt helyett, ahol mind a kettőnket boldogan fogadtak. Jó talán engem nagyobb örömmel.

Épp Seb-et mutattam be a többieknek, amikor kilépett az előttünk lévő ajtón Zak.

-Jó újra látni Mollie! -oda lépett hozzám és magához húzott egy ölelésbe.

-Téged is és jó újra itt lenni! -néztem körbe egy mosollyal az arcomon.

-Üdvözölek téged is a csapatnál! -fogott kezet Seb-el. -Akkor gyorsan elmondom, mivel nem sokkára már menetek kell dolgozni így Mollie te Lando mellett leszel Sebastian te kizárásos alapon Daniel mellett! -nézett ránk fel váltva. Hála az égnek. Örültem, hogy Lando mellett leszek, mert így a régi sebek nem szakadnak fel. Pont így beszélgetünk hárman, amikor egy másik ajtón Lando lépett ki az egyik szerelőjével az oldalán és ahogy meglátott szó szerint futásnak eredt és a nyakamba vetette magát.

-Istenem, de jó újra látni téged Mollie. Nagyon hiányoztál! -engedett végre a szorításából.

-Téged is kölyök. Nocsak csak nem nőtünk legalább 5 cm? -fontam össze magam előtt a kezemet.

-Igen nőtem. Bár eddig te vagy az első, aki észrevette meg nem rég lettem 23 éves! -mosolygot, mint a vad alma.

-Igen láttam. Én meg 2 hónappal ezelőtt lettem 26!

-Hé, Ez nem versenyen! -lökött oldalba.

-Akkor is én győztem benne!

Ekkor valakik nagy röhögések közepette léptek be a garázsba és ezek nem mások voltak, mint Michael és Daniel, aki mellett egy nő ált, akit át is karolt.

-Sziasztok! -köszöntek hárman egyszerre, ahogy elénk értek és hát nem kicsit feltűnően mért végig a csaj.

-Ők kicsodák? -nézet fel Danielről.

-Az új fotósok bár az egyikük nem annyira az! -nézet rám a szokásos mosolyával.

-Akkor te lennél Mollie? -lépett felém egyet. -Rebekah! -nyújtotta felém a kezét barátságosan, de a tekintette nem ezt sugározta.

-Igen. Mollie vagyok! -fogadtam el a kezét.

-Sokat halódtam rólad!

-Gondoltam! -kicsit sem volt kínos ez az egész, de oké. De hála az égieknek már indulnunk kellett az interjúkra így négyen el is indultunk persze beszélgetünk közben, amikor valaki hátulról a nevemet kiabálta. Hátra fordultam és rögtön Carlos nyakába vetetem magam és jó erősen magamhoz öleltem.

-Annyira hiányoztál! -ölelt egyre erősebben magához.

-Te is nekem. Pedig nem is olyan régen találkoztunk! -súgtam a nyakába.

-Való igaz! -rakott le a földre.

-Hogy vagy? -kérdeztük egyszerre és ezen el is röhögtük magunkat.

-Jól köszi a kérdésedet! -válaszoltam először és el is kezdtünk sétálni a többiekhez.

-Hát én annyira nem! -mondta maga elé bámulva és csak akkor tudtam rá kérdezni, amikor befejezték egymás köszöntését Landoval.

-Miért? -néztem rá menet közben.

-Mert nem hozzánk kerültél. Pedig, ahogy ki jelentették, hogy a helyi egyetemről fognak hozzánk diákok jönni már akkor meg mondtam a csapat főnökömnek, hogy mellénk fogsz kerülni, de akkor már lefoglaltak egyesek! -nézett a két McLaren pilótára.

-Várjunk. Akkor te már tudtad, amikor összefutottunk futás közben? -álltam be Daniel elé.

-Még szép. De nem említettem, mert ismervén téged tuti el logtál volna! -került ki.

-Nem is igaz! -néztem utána dühösen.

-De az! -lépett mellém Seb.

-Te csak bele ne kezdj. Nem is tudom ki lógott ki az ablakomon, mert nem akart a volt barátjával találkozni! -néztem fel rá.

-Jó na. Inkább mennyünk tovább még a végén lemaradunk! -biccentett maga elé, ahol a három pilóta már halló távolságon kívül volt. Persze futottunk utánuk és Lando mellett sétálva mentünk az első riporterhez. 

Gondolom ilyen csavarra nem számítottatok😆