𝙼é𝚐 𝚎𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛 𝚞𝚝𝚘𝚕𝚓á𝚛𝚊

14.

Még szerencsére szünet van. Régebben jobban bírtam ezeket a rohangálásokat, de ahogy öregszik az ember egyre rosszabbul viseli. Egyedül Londonba kellett utaznunk, mivel bált szervezett a McLaren, ahova Seb-bel mentem volna, de talált magának kísérőt, ezért találtam én is, aki a szerény Carlos lett. Most érkeztünk meg nem régen a repülőtérre és a kocsiba be is ültünk, amit Carlos vezet, mivel szerinte nem tudok vezetni. Ekkora marhát. Majd visszakapja.

-Remélem sokáig tudsz táncolni! -fordult felém egy pillanatra.

-Ha akarod akkor igen! -mosolyodtam el és ebben a pillanatban érkeztünk meg. Már jó sokkan ott voltak. Mihelyst kisegített a kocsiból persze udvariasan oda is mentünk hozzájuk. Lando, Seb és a kísérője egyszerre érkeztek meg, mivel az első említett személy hozta el őket a reptéről, mert ők LA-ből repültek ide.

-Na, remek. Még neked is van kísérőd csak nekem nincs! -panaszkodott Lando.

-Szerzek én neked haver! -karolta át a nyakát Carlos. -Melyik helyes srác kéne? -biccentett egy szórakozó hely felé, ami tőlünk nem messze volt.

-Bekaphatod! -lökte le magáról a karját. Ekkor érkeztek meg Danielék.

-Sziasztok! -köszöntünk szinte egyszerre és hasonlóképen tettek ők is. Rebekah újfent gyilkos pillantásokkal jutalmazott meg, amit nem nagyon értettem, mivel nagyon rég volt, ami köztünk történt Daniel-lel és igaz meg maradt egy fajta érzelmem felé, de már nem olyan a szemembe, mint 2 évvel ezelőtt. Nem is beszélgettem egyikükkel sem egyedül Michael-lel és a feleségével váltottam néhány szót utána Carlos-sal el is mentünk asztalt fogni magunknak. Sikerült is és egyedül Lando és Seb meg a kísérője csatlakoztak hozzánk. Annyira nem egymással beszélgetünk inkább mind a kísérőinkkel vagy is egyesek nem.

-Hé, Én is itt vagyok. Szóval valakikkel hagyj beszélgessek már! -integetett maga előtt.

-Oké. Miről szeretnél? Ha videójátékról akkor én már itt sem vagyok! -mondtam és a hátam mögé mutattam.

-Akkor inkább nyomkodom a telefonomat! -vette elő a készüléket.

-Megyünk táncolni? -állt fel mellőlem Carlos és a kezét nyújtotta.

-Ez micsoda kérdés? Hát persze, hogy igen! -fogadtam el kezét és fel is húzott onnan és egyenes a táncparkett felé húzott.

𝐃𝐚𝐧𝐢𝐞𝐥 𝐑𝐢𝐜𝐜𝐢𝐚𝐫𝐝𝐨

Mondhatom nagyon élvezem ezt az egészet. Egyetlen egy társaságom Michael és Gloria, mivel a drága barátnőm csak a telefonját bámulja.

-El kell szaladnom a szobánkba. Ott hagytam valamit, de sietek vissza! -arcon csókolt és el is rohant. Hát az a sietek vissza lesz kb. 1 óra.

-Na. Akkor kijön velem táncolni? Senki? Megyek meg keressem Molliet! -már álltam is volna fel, de Michael vissza rántott.

-Most foglalt! -húzott magához, hogy lássam, amit ő, de bár ne láttam volna. Nagyon el voltak Sainz-al. Fájt látni, hogy mennyire boldog mellette. Még bele se akartam gondolni, hogy mellette fog végül kikötni.

-Szerinted mit tegyek? Öljem meg. Oké! -fordultam Michael felé és újfent menni akartam, de nem hagyta.

-Hülye vagy? Miért is kérdezem meg, amikor egyértelmű. Várd meg még leülnek utána csap le rá rögtön! -nem nagyon tetszett a gondolat, hogy ennyit kell várnom, de egy perc után meg is történt. Nem kellett egyszer se mondani, hogy mennyek oda.

𝐌𝐨𝐥𝐥𝐢𝐞 𝐋𝐚𝐰𝐬𝐨𝐧

Alig ültem le, amikor Daniel megjelent előttem.

-Jössz táncolni? -lökte el Carlost előlem.

-Most ültem le. Ott van Rebekah. Nem kéred fel őt?

-Felment a szobánkba, mert fáradt és nagyon táncolni akarok valakivel!

-Ott van Lando! -mutattam a srácra. -Ő is szeretne valakivel! -fordultam felé egy hatalmas mosollyal az arcomon.

-Azért annyira nem akarok. Már ne haragudj haver! -nézett fel Danielre.

-Nyugi én sem akarok veled! -nevetett fel.

-Jó. Ha ennyire akarsz akkor mennyünk! -alig tudtam befejezni a mondtatómat, mivel a jó után fel is rángatott. -Úgy fest nagyon akartál már táncolni! -állított meg magával szembe, mivel lassú számot kapcsoltak be.

-Nem is tudod mennyire. Általában Rebekah ebben nem partner. Ilyenkor Michael-lel szoktam! -mosolyodott el és át is karolta a derekamat.

-Gondolom mennyire szokott neki örülni!

-Még Gloria előtt repdesett tőle! -ezen már nem tudtam vissza folytatni a nevetésemet. -El is felejtettem milyen, amikor tiszta szívből nevetsz! -fürkészte a tekintetemet.

-Nehéz úgy tiszta szívből nevetni, ha az anyukádnak már csak napjai vagy hónapjai vannak hátra! -néztem fel rá.

-Nem is akarom bele képzelni magam a helyzetedbe, de tud, hogy mindig számíthatsz rám bármiben. Rendben? -nézett komoly tekintettel a szemembe.

-Rendben! -ez után a mellhasához húzott, amibe bele is fúrtam a fejemet és úgy táncoltunk tovább.