𝙼é𝚐 𝚎𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛 𝚞𝚝𝚘𝚕𝚓á𝚛𝚊

3.

Hát ezt az éjszakát sem sikerült végig aludnom, mivel egy cseppet fájt a szívem Daniel miatt. Jó igaz én hagytam ott 2 évvel ezelőtt, de egy másik lánnyal látni, azért nagyon szar érzés volt. De örülök neki, ha boldog. Remélem én is az leszek egyszer. Mivel nem tudtam nagyon vissza aludni így lementem a hotel éttermébe reggelizni, mivel közölték a tényt, hogy csak a szünetekben mehetünk vissza az egyetemre.

Egy tál müzlivel ültem le az egyik asztalhoz és írogattam a nővéremmel, amikor leült elém valaki.

-Látom te sem tudsz aludni! -ivott bele a kávéjába Michael.

-De te sem nagyon. Nem is tudtalak megölelni tegnap így be pótolom! -fel álltam és őt is jó erősen magamhoz öleltem.

-Hiányoltalak nagyon szóval örülök, hogy itt vagy újra közötünk. Hogy vagy?

-Hát jól, de örülnék neki, ha már New Yorkban élnék végre! -kevergettem az előttem lévő reggelimet.

-Gondolom rég nem voltál a családoddal? -erre csak bólintottam egyet. 

-3 hónapja nem voltam velük és így lemaradtam Liam születésnapjáról. Csak videókat láttam és sajnos ennyi!

-Akkor kerülöm ezt a témát és elmondom neked is, hogy gyerekem fog születni! -erre fel is kaptam a fejem.

-Tényleg? Meg nősültél? -néztem rá kikerekedett szemekkel.

-Igen. 2 évvel ezelőtt egy bárban ismertem meg a távozásod előtt nem sokkal!

-Ez remek hír. És hogy szólítottad le vagy, hogy sikerült?

-Hát asszem rá két napra elmentünk Daniel-lel inni egy-két pohárral és szerintem sejted miért! -hogy ne tudtam volna. -Na és akkor nem messze volt a barátnőjével és fel kértem táncolni utána meg találkozgatunk és az év fordulónkon kértem meg a kezét!

-Gratulálok! -fogtam meg a kezét. -Akkor te legalább boldog vagy és ahogy látom Daniel is kihevert!

-Nehezen ment neki, mivel téged nagyon szeretett. Neked van valakid?

-Nincs! -adtam rövid választ rá, mivel nem akartam beavatni, abba, ami a beiratkozásom után néhány hónappal történt. Már épp bele akart kérdezni, amikor értesítést jelzet a telefonom és Carlos neve volt kiírva. -Most, ha nem baj akkor mennék, mivel megígértem Carlosnak, hogy elmegyek vele futni!

-De, hogy gond. Menny nyugodtan. Egy gyors kérdést, azért feltennék? -könyökölt az asztalra.

-Persze. Mond nyugodtan! -ültem vissza.

-Van köztetek valami Carlossal?

-De, hogy van. Csak barátok vagyunk és ennyi. Néha találkozgatunk abban a 2 év alatt minden hónapban, de csak megittunk valamit vagy éppen moziba mentünk, de ennyi. Nem járunk!

-Oké. Csak érdekelt. Na, akkor majd találkozunk! -ette tovább a szendvicsét én meg rohantam vissza a szobámba át öltözni utána meg egyenesen Carloshoz.

𝐃𝐚𝐧𝐢𝐞𝐥 𝐑𝐢𝐜𝐜𝐢𝐚𝐫𝐝𝐨

Muszáj voltam le jönni este Michael-lel sétálni, mivel Rebekah egy kicsit felhúzott. Konkrétan ott ülők a szobába mellette és már úgy megcsal. Azt hiszi nem tudom, hogy ha elmegy otthonról akkor hova megy.

-Nem is értem miért nem szakítasz vele! -fordult felém az edzőm.

-Hát én sem! -igazság szerint nagyon is tudtam miért nem, de ezt senkinek sem mondtam el és nem is fogom.

-Pedig most tért vissza életed nagy szerelme!

-Hiába, ha nem akart tőlem 2 évvel ezelőtt semmit sem akkor most sem!

-Nem tudathatod. Azért sokat változott ő is. 26 éves és gondolom már lassan szeretne családot, férjet és gyerekeket!

-Ki nem akarna!

-Beszéltem vele az ebédlőben és most perpillanat nincs senkie, ha végre rá szánnád magad és újra bele vágnál nála, hát, ha most sikerülne!

-Nekem nem úgy tűnik, mint ha játékban lennék! -biccentettem magunk elé, ahol Lando, Sebastian, Mollie és Carlos épp golfoztak. Az utóbbi Mollie mögött állt és tanította játszani, ami miatt túl közzel is volt hozzá.

-Lehetőleg most ne akarj neki menni!

-Miért tenném? Látszik, hogy szeretik egymást!

-De, hogy. Erről is kérdeztem és kerek perecen megmondta, hogy ők csak barátok semmi több, de ha megint ezen rágod magad akkor újfent el fogsz bukni. Én a helyedben felébreszteném azt a lángot, ami már 2 éve alszik benne, de te tudod! -veregetett vállba és be is lépett az ajtón. Csak én álltam ott még párpercig és néztem őket vagy is inkább azt a lányt, akit még mindig tiszta szívemből szeretek.