𝙼é𝚐 𝚎𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛 𝚞𝚝𝚘𝚕𝚓á𝚛𝚊

24.

Reggel a karjai között ébredtem. Nagyon jól esett ez a fajta gesztusa még akkor is, ha tudtam, hogy a nővérem rá kényszeritette. Már nagyon hiányzott a futás és igényt is tartottam most rá így óvatosan kimásztam a karjai közül és edzős ruhába öltözve elindultam a parkba egy kiadós futásra.

Szeretek ilyenkor itt rohangálni, mivel nincsenek még sokan egyedül csak futókkal szoktam találkozni. Jó volt egyedül lenni bár sokat voltam magamhoz képest magányban, de ezen változtatott a sors. Egy részben Daniel miatt is meg most egy velem egy korú nő csatlakozott hozzám és futás közben jót beszélgettünk.

Amennyire lehetett körbe futottam a parkot, de mivel nem reggeliztem így már nagyon éhes voltam és áldottam az eget, hogy nem messze laktam a Central parktól. Ahogy beléptem a lakásba már finom illatok áradtak a konyhából.

-Úgy látom szeretsz konyhatündért játszani? -vettem elő egy üveg vizet és le is ültem az asztalhoz.

-Ha már egyesek reggelenként el tűnek futni nem akar a másik éhen halni! -ült le mellém és elém tolta a tányéromat.

-Nem is értem mit panaszkodsz. Túl jól főzöl, hogy elvegyem tőled! -vettem el egy gofrit a tányérról és elindultam a szobámba.

-Nem leszek háziasszony! -kiabálta utánam és el is röhögtem magam.

Már kb. 2 órát, ha pihentem a szobában és akartam én tovább is csak egyesek nem akarták hagyni.

-Sétálni szeretnék! -ugrott be mellém az ágyba.

-Majd szólok a szomszéd néninek, hogy vigyen el téged is, ha viszi a kutyáját sétálni! -morogtam az orrom alatt miközben nem nyitottam ki a szememet.

-Nagyon vicces vagy! -rántott magára, amitől rendesen kinyílt a szemem.

-Ezt most muszáj volt? -néztem farkasszemet vele.

-Most mit vagy úgy oda? Nem most vagyunk így együtt ilyen pózban! -eresztett egy perverz mosolyt. -Egyedül az nem stimmel, hogy túlságosan túl vagyunk öltözve! -nézett végig rajtunk.

-Mondanám, hogy hülye vagy, de szerintem tisztában vagy vele! -másztam le róla.

-De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre? -ült fel az ágyszélére.

-Igen. Elmegyünk sétálni, de sajnos kölcsön kell kérnem a szomszéd nénitől a pórázt, mivel nekem nincs és félek, hogy veszett vagy! -mosolyodtam el.

-Elmész te tudod hova! -dobta utánam a párnát csak gyorsabb voltam és sikerült ki kerülnöm.

Most kivételesen nem sétálgatunk cél nélkül a városban inkább elmentünk a Rockefeller Centerhez, ahol már fel volt állítva a korcsolyapálya és éreztem mit akar majd kérdezni.

-Felejtsd el! -álltam be elé, de nem hatotta meg a dolog, mert megragadta a kezemet és húzott maga után. -Nem nem. Kizárt dolog, hogy én fel menyek megint a jégre! -álltam meg.

-Nyugi ott leszek veled nem lesz semmi baj. Megígérem! -helyezte a kezét a szívéhez.

-Ajánlom is! -fenyegettem meg.

Pár kör után bele is jöttem és már tudtam egyedül is menni úgy, hogy nem estem el.

-Na tessék megtanítottalak korcsolyázni. Büszke vagyok magamra! -veregette meg a saját vállát. Már be akartam szólni neki, de elesett, ami jó látványos volt. Annyira röhögtem rajta, hogy végül én is mellette kötöttem ki.

-Aki másnak vermet ás! -mondta miközben próbált fel állni.

-Ha a helyemben lettél volna te is röhögtél volna, de arra nem számítottam, hogy én is elfogok esni! -követtem a példáját, de egyikünknek sem jött össze. Még jó sokáig próbálkoztunk és egy percre azt hittem sikerrel járok, de el bíztam magam és a jég helyett rajta kötöttem ki csak ezzel az volt a gond, hogy ez nem olyan volt, mint az ágyban, hogy leszállok róla, amikor csak akarok itt ez nem működött.

-Hát ez kínos! -kerültem el a tekintetét.

-Szerintem nem az! -helyezte a kezét az arcomra és maga felé fordította. Nem lépett semmit csak egymás tekintetét fürkésztünk, amikor megcsókolt, ami egy idő után túlságosan is szenvedélyes lett. -Ha nem lennénk túl nyilvános helyen akkor már rég bebizonyítottam volna mennyire szeretlek! -távolodott el annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. -Most mond azt, hogy nem akarsz tőlem semmit?

-Ne mennyünk ebbe most bele! -szerencsére oda jöttek nekünk segíteni nagy örömömre.