2 hét telt el azóta, hogy életem szerelme mást választott helyettem, és én teljesen összetörtem.
Minden napom úgy telt, hogy olyan voltam, mint egy hulla. Nem volt kedvem semmihez és senkihez, már a létezés is sok erőfeszítést igényelt.
Teljesen összetört voltam.
A suli is egyre jobban közeledett, amitől tartottam.Mivel egész nap nem akartam unatkozni, így hát úgy döntöttem, hogy lemegyek futni. Az idő is elég szép volt, nem volt az a túl meleg de hideg sem, egy futáshoz pont jó.
Felvettem a futónadrágomat, egy sportmelltartót, aztán lent a futócipőmet és elindultam. Ebben a 2 hétben nem igazán léptem ki az ajtón kívülre, nehogy kelljen találkoznom Paytonnal.
Kb 2 kilométert lefuthattam már, amikor nyugtáztam magamban, hogy haza kéne indulni mert szomjas vagyok és vizet természetesen nem hoztam magammal.
Éppen a telefonomon pötyögtem valamit, amikor egy mellkasnak csapódtam.
-Jobban is figyelhetnél, ha már ekkora szerencsétlen vagy. - mondta gúnyos hangnemmel. Payton.
-Igen? Talán jobban is intézhetnéd a dolgaidat, ha már ekkora görény faszfej vagy. - köptem oda neki a szavakat. Mit képzel magáról?
-Hát bocsánat, hogy nem voltak érzéseim irántad, netán erről is én tehetek? - mondta flegmán.
-Chh... Miért talán én? Így kellett ezt közölni velem? Nem hinném hogy én ekkora patkány voltam veled.
-Nem az én hibám, hogy egy naív picsa vagy baszki. Egy kibaszott játék volt az egész, nem tűnt fel? - ordított az arcomba. Mérhetetlenül rosszul esett ezt hallani. Most mégjobban összetörtem. Majdnem felmondták a lábaim a szolgálatot, de tartanom kellett magam. Nem láthat gyengének.
-Baszódj meg a hülye kis játékoddal együtt. - mondtam könnyes szemmel, majd elfutottam.
Nem. Hogy lehet valaki ennyire szívtelen? Nem tudom elhinni, hogy ezt az a fiú mondta, akit szerettem. Egyszerűen nem megy.Ha a szív tudna valóban fájni, most ordítanék a fájdalomtól.
Jött az életembe egy olyan fiú, akit mindennél jobban szerettem, még a legjobb barátnőmmel is összevesztem miatta, és utána így darabokra törte a szívemet. És kiderült, hogy neki ez az egész csak egy szánalmas játék volt. Hatalmasat csalódtam benne.
Az a gyűlölet és szégyenérzet, ami felgyülemlett bennem a két hét során, egyre jobban szét akar feszíteni.
Egy hatalmas pofont megérdemelne ez a szívtelen faszfej.
És még szemben is lakik velem, az ablakom az övére néz. Nehéz lesz így.Averyvel azóta nem is igazán beszéltem, miután rányomtam a telefont szegényre. Itt az ideje felhívnom.
Rányomtam a számára, és már hívta is...
-Avery! Sziaa... Madi vagyok- mondtam 'mosolyogva'.
-Sziaaa, mi újság? - kérdezte vidáman. Ennyi kellett ahhoz, hogy jobb kedvem legyen.
-Igazából nem sok, gondoltam felhívlak, miután a múltkor olyan bunkón nyomtam rád a telefont. - kacagtam fel.
-Oh, értem, de semmi baj. Elhiszem hogy nehéz volt neked.
-Hát igen. - ez után egy kis csend telepedett ránk.
-Na és... Paytonnal mi a helyzet? - törte meg a csendet. Itt kicsit letörtem újból.
-Hát, ami azt illeti... - vettem egy nagy levegőt. - szakítottunk. - mondtam ki, majd kifújtam a bent tartott levegőt. A sírás kerülgetett.
-Micsoda? Ugye nem mondod komolyan? Ha hülyeséget csinált az a gyökér, odamegyek és agyonverem. - idegeskedett. Hiányzott a legjobb barátnőm.
-Ha elmondanám szerintem kitépnéd a belét és azzal akasztanád fel. - nevettem szipogva, ugyanis csak csak elsírtam magam.
-Mesélj drága.
Itt elmondtam neki mindent, részletről részletre.
-Jól mondtad. Csomagolok. - és letette.
Hogy mivan? Most komolyan gondolta?
Hívogattam többször is de nem vette fel. 1 óra múlva a 40. próbálkozásom után nagynehezen felvette.
-Holnap érkezem olyan dél körül, rendelj pizzát. - mondta lihegve.
-Hogy micsoda? - kérdeztem meglepődve.
-Jól hallottad. Egy ép porcikája nem marad Paytonnak. Az egy dolog hogy megharagudtam rátok múltkor, te akkor is a legjobb barátnőm vagy és senki sem bánhat így veled.
-Rendben főnök asszony, értettem. - nevettem.
Egy kis beszélgetés után letettük a telefont. El sem hiszem hogy holnap már itt lesz. Megint. De ezúttal nem így fogunk elválni.Na haliii
Szerintetek mi lesz ezután? Hogy ért benneteket a szakítás és ez a kis drámai jelenet? Írjátok le kommentbe, és ha tetszett akkor nyomj egy csillagot💞
YOU ARE READING
𝔸𝕕𝕛 𝕖𝕘𝕪 𝕠𝕜𝕠𝕥, 𝕙𝕠𝕘𝕪 𝕞𝕒𝕣𝕒𝕕𝕛𝕒𝕜 /𝑃.𝑀. 𝐹𝐹/
FanfictionMadison Green (16) és családja Charlotte-ba költözik. Az átlagos lány élete egy találkozás után egyre gyorsabban kezd el változni.