𝔸𝕕𝕛 𝕖𝕘𝕪 𝕠𝕜𝕠𝕥, 𝕙𝕠𝕘𝕪 𝕞𝕒𝕣𝕒𝕕𝕛𝕒𝕜 /𝑃.𝑀. 𝐹𝐹/

Part 3

Ez az első reggelem itt.
Lassan kikecmeregtem az ágyamból,majd a fürdő felé vettem az irányt. Nagyon jó hogy van saját fürdőm, így nem kell kimennem egy szál pólóban és fehérneműben a folyosóra.
Megmostam a fogamat, majd az arcomat és megfésülködtem. Kiválasztottam egy laza outfittet mára amiben azért jól is érzem magam és jól is néz ki.
Felöltöztem majd lementem a konyhába hogy készítsek magamnak reggelit.
Mivel én voltam az első aki ma felkelt, ezért gondoltam a családnak is csinálok reggelit.
Kikevertem a palacsinta tésztát éa elkezdtem kisütni, mire a hugom éppen jött le a lépcsőn.
-Jó reggelt. Te mit csinálsz? - jött közelebb szemét dörzsölgetve.
-Reggelit magamnak és nektek. - mosolyogtam.
-Palacsinta?
-Igen.

Mire elkészültek, anyáék is felkeltek és végre neki állhattunk a reggelinek.

Mivel jó idő van, ezért ma elmegyek deszkázni. Azt hallottam hogy van erre deszkás park meg sima út ahol tudok menni.

Felkaptam a telefonomat az éjjeli szekrényemről, kivettem a deszkámat a dobozból és elindultam kicsit kikapcsolódni.
-Anyaa, elmegyek deszkázni majd jövök. - kiabáltam az ajtóból és elindultam.
Szeretek deszkázni mert ez megnyugtat. Főleg most hogy eléggé rossz napjaim vannak. És a költözés is rátett egy lapáttal. A deszkázás jó. Ilyenkor csak az utat figyelem és elterelődnek a gondolataim másról.
Annyira megfeletkeztem magamról és az útról egy pillanatra, hogy rámentem egy kavicsra a deszkával és rohadt nagyot estem.
A deszka vissza felé gurult, de egyszer csak megállt ahogy hallottam. Hátra fordultam, és láttam hogy valaki megállította, majd hozzám futott felsegíteni.
-Úristen jól vagy? - emelt fel, és így megláttam hogy ki is az. Drága szomszéd, Payton.
-Igen, jól vagyok. De te követtél engem? - kérdeztem.
-Nem. Csak erre sétáltam. - rántotta meg a vállát. Persze.
-Hát jó. Azt is láttad ahogy elesek?
-Igen. Csoda hogy nem lett komolyabb bajod.
-Hát... De most ha megbocsátasz... - álltam volna fel, amikor visszaestem mert annyira fájt a lábam. Nem tudtam ráállni. Basszus.
-Áuu.. - ültem vissza a földre.
-Hát látom mennyire jól vagy. Gyere, haza viszlek. - emelt volna fel, de én közbeszóltam.
-Haza tudok menni. - toltam arrébb.
-Azt meséld már hogyan, amikor felállni sem tudsz. - vágott ilyen 'miaf*sz' fejet. Najó, tényleg nem tudok így haza menni, de akkor sem hagyom hogy ő vigyen.
-Hát sehogy. Hívom anyut. - vettem elő a telefonom.
-Nem hívsz te senkit. - kapott fel hirtelen majd miután felszedte a deszkámat is, elindult velem haza. Dejó.
-Ez nagyon gáz. - jegyeztem meg karbatett kézzel, ugyanis az ölében vitt de szemmel láthatóan élvezte a helyzetet. Én nem.
-Miért is?
-Mert az. Végignézted ahogy kurvanagyot taknyolok deszkával és utána még cipelsz is. - mondtam kicsit eltávolodva tőle már amennyire lehetett. Túl közel voltam hozzá. De annyira nem volt rossz. Az illata kimondottan jó volt. Na Madi ne ess túlzásba...
-Hogy megyünk be? - állt meg az ajtónk előtt.
-Tudod van kilincs. Menj közelebb. - utasítottam.
-Na mostmár letehetsz nehogy anyám meglássa. - mondtam kissé halkan.
-Hogy mit ne lássak meg? Ó, tegnap jöttünk ide, de te máris fiúzol? Madi drágám! - mondta anya én nekem meg lángolt a fejem.
-Anya! Ne kezd! Nem fiúztam. Hanem elestem és nem tudtam felállni, ő meg volt olyan kedves és hazahozott. - mondtam kínosan.
-Értem. Megtudhatnám ki a lányom megmentője? - mosolygott anya.
-Payton vagyok, itt lakom szemben. - mutatkozott be.
-Igen ez mind szép és jó de már igazán letehetnél. - mondtam idegesen.
-Felviszlek a szobádba. - majd elindult velem fel a lépcsőn.
-Hurrá! - jelentettem ki.
-Valaki ma nagyon harcias kedvében van. - nevetett.
-Idegesítő vagy. Ez a szobám, tegyél le. - állítottam meg az ajtó előtt, de benyitott.
- Ki mondta hogy nyiss be? - akadtam ki.
-Senki. - majd letett az ágyra.
-Szép a szobád. Tetszik. Meg az ágyad is. - terült el az ágyon mellettem.
-Húzz innen Payton. - mondtam komoly fejjel.
-Nemár. Olyan kényelmes ez az ágy. Ma itt alszok. - fetrengett tovább.
-Biztos hogy nem! Te bolond vagy! - nevettem. Miért nevetek a hülyeségein? Ahj Madi állj le sürgősen.
Elővettem a telefonomat majd nem törődve ezzel a barommal elkezdtem instázni.
-Na én megyek. - állt fel kb 5 perc után és elindult kifelé.
-Ja és... Máskor azért jobban vigyázz magadra Madi. - nézett vissza majd rám mosolygott.
-Próbálok. - mosolyogtam vissza. Jézusom miért csinálom ezt? Miért csinálja ezt velem? Régen mosolyogtam őszintén.

Nagyon fájt a lábam ezért aludni sem tudtam rendesen.
Elővettem a telefonomat majd felnéztem instára.
Követési értesítést kaptam.
paytonmoormeier  követni kezdett téged.
Fura. Miért követett be? Na mindegy. Visszakövettem, majd pörgettem az instát tovább.
𝗽𝗮𝘆𝘁𝗼𝗻𝗺𝗼𝗼𝗿𝗺𝗲𝗶𝗲𝗿: miért nem alszol? 😛
𝗺𝗮𝗱.𝗴𝗿𝗲𝗲𝗻:először is, honnan tudtad az insta nevem? Másodszor, nem tudok mert fáj a lábam. És te miért nem alszol ha már itt járunk?
𝗽𝗮𝘆𝘁𝗼𝗻𝗺𝗼𝗼𝗿𝗺𝗲𝗶𝗲𝗿:nem tudok 😞ja és láttam amikor nyomkodtad a telefonod
Átmenjek és ápolgassalak hogy tudj aludni? 🥺
Jézus. Ez bolond.
𝗺𝗮𝗱.𝗴𝗿𝗲𝗲𝗻: nem szükséges 😂
𝗽𝗮𝘆𝘁𝗼𝗻𝗺𝗼𝗼𝗿𝗺𝗲𝗶𝗲𝗿: miért vagy velem gonosz? 🥺🧐
𝗺𝗮𝗱.𝗴𝗿𝗲𝗲𝗻: nem vagyok gonosz. Csupán csak nem vagyok oda az önimádó pávákért🤷🏼‍♀️
𝗽𝗮𝘆𝘁𝗼𝗻𝗺𝗼𝗼𝗿𝗺𝗲𝗶𝗲𝗿: aha. És én önimádó páva vagyok szerinted? 🙄
𝗺𝗮𝗱.𝗴𝗿𝗲𝗲𝗻: hát nem igazán ismerlek, de nagyon úgy tűnik🙄😝
𝗽𝗮𝘆𝘁𝗼𝗻𝗺𝗼𝗼𝗿𝗺𝗲𝗶𝗲𝗿: hát kurvára nem vagyok az. Én pont nem. Nekem mindig más fontosabb mint saját magam. 🤷🏼‍♀️
𝗺𝗮𝗱.𝗴𝗿𝗲𝗲𝗻: majd meglátjuk.
𝗽𝗮𝘆𝘁𝗼𝗻𝗺𝗼𝗼𝗿𝗺𝗲𝗶𝗲𝗿 a becenevedet a következőre állította be: 𝙂𝙤𝙣𝙤𝙨𝙯𝙈𝙖𝙙𝙞🥺💛
Hátez? Most miért állított nekem becenevet? Na ezt most visszakapod Moormeier.
𝙥𝙖𝙮𝙩𝙤𝙣𝙢𝙤𝙤𝙧𝙢𝙚𝙞𝙚𝙧 becenevét a következőre állítottad be: 𝙎𝙚𝙜𝙜𝙛𝙚𝙟🍑
Hehe.
𝙎𝙚𝙜𝙜𝙛𝙚𝙟🍑: naa ezt most miért? 😭😭
me: mert gonosz Madi vagyok😈
𝙎𝙚𝙜𝙜𝙛𝙚𝙟🍑: és ha cuki Madi-re állítom a neved akkor cuki leszel velem? 🥺🥺
me: inkább menj aludni seggfejkém😙
𝙎𝙚𝙜𝙜𝙛𝙚𝙟🍑: 'seggfejkém' szóval a tiéd. Így már más😏na jóéjt Madi💛
Ahj. Most félre értette. Na mindegy. Majd holnap kimagyarázom valahogy de most alszok.

Amúgy tudom hogy instán nem lehet becenevet állítani, de ez most játszódjon egy olyan világban ahol lehet😂😂🥺
Na de remélem tetszik.
😙💌