𝔸𝕕𝕛 𝕖𝕘𝕪 𝕠𝕜𝕠𝕥, 𝕙𝕠𝕘𝕪 𝕞𝕒𝕣𝕒𝕕𝕛𝕒𝕜 /𝑃.𝑀. 𝐹𝐹/

Part 21.

Tegnap miután Payt haza ment, Averyvel elmentünk aludni. Persze külön, nem egy ágyban.

Reggel 10 óra körül lehet az idő. Lassan kikeltem az ágyamból, majd a mai ruhámat magamhoz véve besétáltam a fürdőbe és felöltöztem, de mindezt halkan hogy Averyt fel ne ébresszem. Még hozzá kell szoknia az idő eltolódáshoz.
Miután készen voltam lementem a konyhába reggeliért. Csak apa volt fent.
-Jó reggelt. - mondta.
-Jó reggelt. - mosolytam rá majd kivettem a hűtőből a tejet.
-Avery? - kérdezte apa.
-Még alszik. Fura neki még ez az idő eltolódás. Ugye londonban ilyenkor még hajnal van. - magyaráztam a kezemmel hadonászva.
-Ja, igen tényleg. De ha nem kelted fel soha sem fogja megszokni ezt. - nézett vissza a reggeli újságra.
Végülis tényleg igaza van.
Gyorsan össze dobtam magamnak egy reggelit majd felmentem szólni Averynek.
-Aves. Jóreggelt. - ugrottam rá a matracra ami a földön volt.
-Mii. Hány óra van? - dörzsölgette a szemeit álmosan.
-Reggel 10. Ideje felkelni mert ma elmegyünk a tenger partra. Ha nem lesz vihar.
-Ahh. Nem aludhatnék még egy kicsit? - kérdezte nyűgösen.
-Hát nem, mert akkor soha sem fogsz átállni erre az időre. Szóval vonszold ki a seggedet a fürdőbe és öltözz fel. 1 óra múlva indulunk. - csaptam össze a kezeimet.
-Ahj oké. - kelt fel hiretelen, majd elkezdett kutatni a bőröndjében.
-Jaj ne. - vágott olyan fejet, mint akit terror támadás ért.
-Mi a baj? - kérdeztem.
-Otthon hagytam a kedvenc pólóm. - fogta a fejét. Jézus Krisztus. Ennek tényleg ez a legnagyobb baja?
-És? Van másik. - nevettem.
-De az a kedvencem és... - kezdte el a nyavajgást de félbe szakítottam.
-Avery. Ennél van sokkal nagyobb problémád is. Az csak egy póló. Van másik. - nyugtattam le.
-Jólvan. - forgatta meg a szemeit.
Bevonult a fürdőbe én addig felhívtam Paytont. Gondoltam levihetne minket a partra.
-Sziaa édesem, na mizujs? - szólt bele a telefonba.
-Payt. Shhhh. - csitítottam el nehogy Avery meghallja.
-Jaa bocsesz. - nevetett ki.
-Nem vicces. Na szóval minden okés. Ma lemennénk a partra. Elviszel minket?- vetettem be a boci szemeimet.
-Perszee. Nem is kérdés. Mikor megyünk?
-1 óra múlva?
-Okés akkor majd szólok ha kiálltam a kocsival. - mondta. - Szeretlek. - suttogta alig hallhatóan.
-Én is. - mosolyogtam.
-Kivel beszélsz? - jött ki a fürdőből Aves.
-Payton? Helló. - intett Avery majd zavartan mellém ült.
-Helló csajszi. 1 óra múlva találkozunk. - mondta majd megszakította a hívást.

Miután össze szedtük a cuccainkat amikre szükségünk lesz a parton (naptej, törölköző, stb) el is telt az az 1 óra és Payt szólt hogy mehetünk.
-Uram isten. El sem hiszem hogy most vele fogok utazni. 1 napja még lehetetlennek tűnt az is, hogy találkozok vele, most meg... Ahh. - láttam rajta hogy mindjárt elkapja a sírás.
-Nyugiii na. Ő is ugyan olyan ember mint a többi csak sokan ismerik. - mondtam.
-Igaz. De akkor is.

Beszálltunk a kocsiba majd elindultunk a tengerpartra, remélve hogy ma nem lesz vihar.

Tök jó napnak ígérkezik ez a nap.
Miután megérkeztünk, Averyvel kiszálltunk és kivettük a cuccokat amég Payton elment leparkolni a kocsival.
-Na lányok napra pakoljunk vagy inkább árnyékba? - tért vissza hozzánk.
-Hát szerintem árnyékba inkább aztán ha fázunk kiülünk a napra. - mondtam.
-Oké. - terített le egy plédet az árnyékosabb helyre.
-Megyünk fürdeni? - kérdezte Avery.
-Felőlem mehetünk. Payt jössz? - fordultam a gyerek felé (xd).
-Én még előtte kajálok mert ma még nem ettem semmit.
-Oké, majd akkor gyere.
Kb egész nap lent voltunk a parton és nagyon jó volt minden. Boldog voltam, hogy Avery egyik álma végre valóra válhatott, és találkozhatott a kedvencével, és még el is tölthetett vele egy napot. Vagyiiis, több napot fog még mert egy ideig itt lesz.

Este 7re haza is értünk, Payton leparkolt otthon és bement. Nem is köszönt el, fura. Na nem baj.
-Megjöttünk! - kiáltottam anyuéknak.
-Naa, jó későn jöttetek meg. Milyen volt a nap? Avery hogy tetszett? - érdeklődött anya.
-Fantasztikus voooolt. - ugrándozott örömében a lány.
-Azt meghiszem. Na gyertek, közben el is készült a vacsi, van sülthús pirított krumplival és pizza amit még apa rendelt pár órája, szóval nem haltok éhen. - tálalta fel elén az ételt. Őszintén szólva nem is voltam annyira éhes de ettem hogy később ne kelljen kijönnöm és zörögni vele.

*fent a szobában*
-Van valami köztetek Paytonnal? - kérdezte Aves nyugodt hanggal.
-Öm, nincs. Miért?- néztem hirtelen kikerekdetett szemekkel.
-Csak mert olyan... Nem is tudom. Szikrázik közetetek a levegő amikor találkoztok. Meg ahogy rád néz. Olyan aranyos. - áradozott drága barátnőm a fiúról.
-Hát izé, én nem is tudom. Nem hinném hogy úgy néz rám. - vakartam a tarkóm. Baszki, csak ezt ne. Ne légy zavarban.
-De én láttam. Aranyosan lennétek együtt. - mosolygott rám.
-Hogy mi? - néztem rá elképedve. Most komolyan kimondta? Amikor neki Payt az álomférje? Hát ez... Hihetetlen, de egyben csodás, hogy nem rosszul kezeli. Ezek szerint nyugodtan elmondhattuk volna neki hogy  együtt vagyunk.
-Össze illetek. Én soha nem érek fel hozzá. Szépségileg és tehetségileg sem. Te sokkal inkább. - tette a vállamra a kezét.
-Hű, öhm, izé, ne mondj ilyet. Te is nagyon szép vagy. És tehetséges is.
-Hát nem tudom.
-Inkább aludjunk, majd holnap beszélünk még. Fáradt vagyok. - mondtam majd elmentem zuhanyozni.
Miután végeztünk mindketten az esti rutinokkal, egy gyors telefon nyomkodás után lekapcsoltuk a villanyt és próbáltunk aludni.
Csakhogy bevillant a telóm.
Payt írt.
'Jó éjszakát egyetlen hercegnőm. ❤️🔐Nagyon szeretlek'
Máris jobb lett a kedvem és szerintem mosolyogva aludtam el.

Na, hát elérkezett ez a pillanat is
Meghoztam a kövi részt, ennyi sok idő után.
Nagyon sajnálom, hogy eddig kellett várnotok. De tényleg semmi ihletem nem volt az íráshoz. De most meghoztaaaaam. Remélem tetszik nektek. Puszii 💕