𝔸𝕕𝕛 𝕖𝕘𝕪 𝕠𝕜𝕠𝕥, 𝕙𝕠𝕘𝕪 𝕞𝕒𝕣𝕒𝕕𝕛𝕒𝕜 /𝑃.𝑀. 𝐹𝐹/

Part 15.

-Madi. Annyira szeretlek. - fogta két keze közé az arcomat majd mélyen a szemembe nézve megcsókolt. Bennem annyi érzés kavargott. Nem tudom mikor szerettem bele ennyire. Fel sem tűnt.
-Én is szeretlek. - mondtam remegő hangon majd elmosolyodtam. Szeretek vele lenni. Megnyugtató. Életemben eddig még nem éreztem ennyire hogy valaki törődik velem és hogy szeret. A karjaiban biztonságban érzem magam. Szeretem őt. Lehet nem jó ötlet bele szeretni egy olyanba, akiért oda vannak a lányok. De mégis megtettem.
-Elhitted mi? - engedettel önelégült mosollyal az arcán majd elnevette magát.
-Ó. A naiv kis Madi. Nem hittem volna, hogy magamba tudlak bolondítani. - mosolygott cinikusan.
-Elhitted hogy szeretlek. Elhitted, hogy téged valaha is akárki szeretni fog. Mondták már hogy naiv vagy? - görbültek le ajkai majd megint elnevette magát.
Én itt törtem össze legbelül teljesen. A szívem a darabokra tört, az életem csak úgy a levegőben szállt mint a por. Elhittem neki. Elhittem hogy szeret. Mert tényleg olyan naiv vagyok. Egy naiv idióta.
A könnyeim egymás után folytak le az arcomon, alig kaptam levegőt majd elhomályosodott minden. A földre zuhantam és ott zokogtam tovább.
-Miért? - kérdeztem halkan zokogva.
-Miért? - kezdtem el hangosabban.

-Miééért? - ijedtem fel hirtelen kiabálva és elkezdtem sírni.
-Miért? Miért? Miért tetted ezt velem? - zokogtam az ágyon ülve a sötétben.
-Madi. Jól vagy? Mi a baj? - ijedt fel Payton majd felkapcsolta az éjjeli lámpát.
-Mi történt? Gyere ide. - szorított magához.
-Miért? - zokogtam a karjaiba dőlve.
-Mi történt? Mond el. - ölelt magához.
Nem tudtam megszólalni, csak zokogtam tovább. Ez csak egy álom volt. Egy rémálom. De felébredtem.
-Rosszat álmodtam. - mondtam halkan miután kezdett csillapodni a sírásom.
-Mit álmodtál? - kérdezte.
-Nagyon rosszat. Azt mondtad hogy szeretsz, aztán az egész csak átverés volt. Azt mondtad naiv vagyok és hogy senki sem fog szeretni. - folytak le a könnycseppek megint az arcomon.
-Soha sem hazudnék neked, Madi. Csak egy rossz álom volt, nyugi, itt vagyok. Szeretlek és soha sem hazudnék erről. - nyugtatott meg.
Tehát szeret. Valóban szeret. Álmomban én is szerettem őt. Most is azt érzem, mint amikor álmodtam. Szóval tényleg szeretem őt.
-Tényleg szeretsz? - néztem rá boci szemekkel.
-Igen. - mondta, majd adott egy puszit a homlokomra.
-Én is. - mosolyogtam rá.
-De most aludjunk inkább, hajnali 2 van. - döntött be az ágyba majd betakart és hozzám bújt.
-Jóéjt Madi. - az ujjaival kitapogatta hogy hol van a szám majd egy puszit nyomott rá.
-Jóéjt. - bújtam hozzá.

Reggel arra ébredtem, hogy a hugom ront be a szobába visítva.
-Madi. Madiiii kelj feeeeel. - ugrott fek az ágyra.
-Mit keres itt a szomszéd fiú már megint? És miért alszotok együtt? - kérdezte csak nem ordítva, hogy véletlenül se hallják meg anyáék. Szeretem a hugomat.
-Jess hallgass már el. Mi  van? - keltem fel kómásan.
-Fél óra és vendégek jönnek. - ugrándozott Jess.
-Ahj. Kik? Payton kelj fel. - piszkáltam meg a mellettem békésen szunyókáló fiú haját. Nem értem, hogy hogyan nem ébredt fel erre a hangzavarra.
-Kylie néni, Sarah és jön az a fiú is, aki Kylie néni barátjának a fia. - mesélte a hugom vígan, még én magamban elmondtam egy imádkozó szöveget. Már csak ők hiányoztak. Ki nem állhatom Olivert. Az a gyerek egy nőcsábász és állandóan stíről ha meglát. Payton ezt nem nézné jó szemmel.
-Jess! Anyáéknak egy szót se erről. - mutattam a mellettem alvó fiúra.
-Haaaaa... Megkapom az egyik rúzsodat. - gondolkodott el.
-10 éves vagy. Minek neked rúzs? - néztem rá összehúzott szemöldökkel.
-Milyen rúzs? Vagy micsoda? - ébredt fel Payton.
-Neked is jóreggelt. Miért alszol a nővéremmel állandóan? - intézte a kérdést Jess Payton felé.
-Te ki vagy? - nézett a hugomra tágra nyílt szemekkel.
-A hugom... - néztem Paytonra, aki láthatólag azt sem tudta hogy hol van.
-Jaaa. Tényleg. Bocs. - nevetett rekedtes hangon.
-Jess, kimennél? - mutattam az ajtó felé.
-Hol a megígért rúzsom?
-Ahj. Nem ígértem semmit, de ha ez az ára annak hogy végre eltűnj innen akkor ott van. A bal fiókban. A rózsaszín a tiéd. - dőltem hátra sóhajtva.
-Minek neki rúzs? - nézett rám Payton ilyen 'mi a fasz' tekintettel.
-Nem tudom. - nevettem.
Miután a hugom elhagyta a szobát, nekiálltam felöltözni.
-Ma vendégek jönnek és ott lesz az az idegesítő Oliver is. Mindig bámul. - forgattam meg a szememet.
-Akkor leütöm. - csapta össze kezeit.
-Örülnék neki, de ne csinálj balhét.
-Én soha. De veled ne szórakozzon senki, vagy különben kilövetem az űrbe ahonnan nem jön vissza. - túrt bele a hajába. Ilyenkor annyira jól néz ki.
-Na megszólalt a kemény gyerek. - nevettem.
-Kemény vagyok, tudom. Így szeretsz, nem? - jött közelebb.
-De. - öleltem meg.
-Szeretlek.
-Én is téged. - sóhajtottam.

Délután 6 óra van és anya a vacsorához készülődik, mivel vendégeink vannak.
Fent készülődök a szobámban, amikor meglátom, hogy Oliver engem bámul az ajtónak dőlve.
-Mit akarsz? - fordultam felé.
-Ohh, azt ne akard tudni. - harapta be alsó ajkát majd végigmért.
-Fejezd be. És tűnj innen. - tettem csípőre a kezem.
-Mert ha nem.... Akkor mi lesz? - csukta be maga mögött az ajtót. Ez most komolyan bejött a szobámba?
-Oliver, menj, ki. - tagoltam el a mondatot. Kezdtem ideges lenni.
-És ha nem? Mi lesz? - jött közelebb.
-Az lesz, hogy szépen beleverem a fejedet a betonba tesó ha nem takarodsz ki innen. - rontott be Payton a szobámba majd elkapta Oliver pólóját és magához rántotta. (Olyan fiús kakaskodó módszer xdd bocsi)
-Na figyu. Mégegyszer rá mersz nézni a nőmre, kosárra dobok veled, megértetted? - lökte el magától a fiút.
-Ohh jolvan na. Csak semmi para. Itt sem vagyok. - mentegetőzött, majd eltűnt az ajtó mögött.
-A 'nőd'? - néztem Paytonra nagy szemekkel.
-Hát... Érted. Valahogy a tudtára kellett adnom hogy nem nyúlhat... A... Nőmhöz. Hogy mondjam másképp? - nevetett hisztérikusan.
-Amúgy mit kerestél itt? - öltem át.
-Anyud hívott.
-Miért? - ráncoltam össze a szemöldökömet.
-Vacsorázni.
-Ja értem. Nekem erről nem szólt.

Lementünk, majd leültünk egymás mellé és elkezdtünk enni. Oliver nem nézett rám vacsora közben. Payton szúrós tekinteteket intézett felé elég gyakran. Sarah velem szembe ült és tette az eszét, mint mindig. Sokszor Paytonra nézett és mosolygott. Sarahról annyit kell tudni, hogy plázacica és utáljuk egymást. Hiába vagyunk rokonok.
-Madi, az a szép fiú ott melletted a barátod? - kérdezte mire én félre nyeltem az ételt.
Payton csak rám pillantott majd elmosolyodott. Anyára néztem aki várta a válaszomat meglepetten.
-Nem a barátja, csak szeretnek együtt aludni. - mosolygott Jess angyali mosollyal. Megölöm.
-Jess. - rivalltam rá.
-Ohh szóval szabad. - tekergette a haját Sarah majd Paytonra pillantott. Igazából szabad, mert nem vagyunk együtt. De akkor is el kapott a féltékenység.
-Igazából nem. - nevetett Payton.
-Csakugyan. Ez szomorú. - nyihogta Sarah.
Miután vége lett a vacsorának, Paytonnal elindultunk felfelé a szobámba, de Sarah megállított.
-Hé, szépfiú. Ha szabad leszel majd akkor én itt vagyok. - tette magát a lány. Payton csak elfintorodott.
-Khmm ribanc khmmm. - mondta, majd mentünt tovább.
-Hogy micsoda? - nyihogott Sarah. - Te most tényleg le ribacoztál?
-Igen. Az igazság fáj, nemde? - kacsintott Payton.
-De bunkó vaaagy. - ütöttem vállba nevetve.
-Én csak az igazat mondom.

Na csáó.
Itt is lennék egy 1108 szavas résszel. Ha már elolvastad nyomr egy vote-ot köszi❤️🥺