𝔸𝕕𝕛 𝕖𝕘𝕪 𝕠𝕜𝕠𝕥, 𝕙𝕠𝕘𝕪 𝕞𝕒𝕣𝕒𝕕𝕛𝕒𝕜 /𝑃.𝑀. 𝐹𝐹/

Part 7.

Semmi kedvem sem volt anyával beszélgetni. Őszintén? Elegem van hogy irányít. Vagyis akar. Mert nem hagyom. Senki sem irányíthat!

A mai kis incidens után azt éreztem, hogy itt az ideje egy kis kikapcsolódásnak, ezért gondoltam körülnézek a városban kicsit. Egyedül. Hanyagolom Paytont is és mindenkit.
Miután elkészültem, egy 'majd jövök' kiáltás után kiléptem a ház ajtaján, majd elindultam várost nézni.

A közelben találtam egy kedves kis kávézót, ahova azonnal bementem.
-Jó napot! Egy Capuccino lesz. - kértem a pultos sráctól.
-Máris hölgyem.- mosolygott.
-Mennyi lesz? - kérdeztem.
Erre elmosolyodott. Nőcsábász. Persze, akárcsak Payton. Mindegyik jóképű szélhámos.
-Inkább fizetek, köszi. - toltam elé a pénzt. - A visszajárót megtarthatod. - kacsintottam, majd elvettem a kávémat a pultról és emelt fővel távoztam.
Nem hiányzik, hogy pasik hemzsegjenek körülöttem. Anyám kitépné a haját. Utána az enyémet.
Mivel a Vans-em eléggé kezdi feladni a szolgálatot, ezért bementem a plázába egy új cipő után keresgélni.
Szerencsémre pont volt itt egy Vansshop, aminek nagyon örültem.
Körülbéztem odabent, és amikor már feladtam volna a keresést, megakadt a szemem egy különös, egyedi darabon. Na ez kell nekem.
Amikor odaértem, egy rózsaszín hajú, velem egykorú kicsit rocker beütésű lány megállt mellettem.
-Uram atyám! - tette a szája elé a kezét.
-Hát még itt van? - nézett a cipőre, mintha valami annyira értékes darabot látna.
-Erre gondolsz? - mutattam felé a cipőt.
-I-igen. Ezt kerestem már több hónapja. És nem gondoltam volna hogy pont itt lesz. Ez az utolsó darab belőle amerikában. - lassan megsimította a cipőt, majd hátrébb lépett.
-Ne haragudj. Elkéstem ezzel, mostmár a tiéd. - mondta, majd elindult az üzletből.
-Várj! Nekem annyira nincs rá szükségem. Találok másikat. - sétáltam hozzá, majd a kezébe nyomtam a cipősdobozt.
-Úristen, köszönöm. Nagyon kedves vagy. - elérzékenyülten megölelt a tettem után. Fura, mert kemény csajnak tűnik. Az öltözéke és a kinézete alapján. És fura hogy Vans cipőre fáj a foga.
-Semmiség. - mondtam, majd kerestem egy másik cipőt.

Miután végeztem a vásárlással, idejét láttam hogy hazamenjek. Későre jár. Azért sikerült 6 órán keresztül járnom a plázát és vásárolgatnom, dehát megtehetem, nem?

-Megjöttem! - kiabáltam a konyhába, majd elindultam fel a szobámba.
-Oh, Madi. Jó hogy jöttél. Képzeld, áthívtam a kedves szomszédfiút és a családját vacsorára. Öltözz majd át szívem, 7kor vacsora. - mondta, majd eltűnt a konyhában. Ez fura. Meghívta Paytonékat vacsorára? Ilyet nem szokott egyik szomszéddal sem soha.

Fent kipakoltam a ruháimat, majd elraktam őket.
Megcsörrent a telefonom.
-Szia Avery! Mizujs? - szóltam bele a telefonba.
-Madi! Ezt. Nem. Fogod. Elhinni. - tagolta el a mondatot izgatottan.
-Cassidy Robinson elhívott egy randira. - ujjongott a telefonba mint aki megveszett. Cassidy még általános iskolás korában volt a legjobb fiú barátja, és Avery titokban bele volt zúgva. Túlságosan is.
-Av. Ez nagyszerű!
-Ahh uramisten. Jól kell kinéznem. De nincs itt az öltözködési tanácsadóm. - hangolódott le.
-Hé, Aves. Nem lesz gond. - nyugtattam meg.
-Remélem. És veled mi a helyzet Madi?
-Megvagyok. Ma vásárolni voltam az itteni plázába.
Miután kibeszéltük magunkat, letettük a telefont és kicsit pakolgattam a szobámban.
Gyorsan eltelt az idő. Lassan 7 óra, és Paytonék átjönnek vacsorára. Ma nekem is normálisan kell kinéznem. De semmi extra.
Elővettem a sötétlila glitteres estélyimet, ami utoljára a nagypapa fogadásán volt rajtam. Nem puccos annyira, de nem is túl egyszerű.
Az igazat megvallva, kicsit az is számított, hogy Payton szemébe is jól nézzek ki. Eddig nem igazán éredekelt, hogy mit gondol rólam. Kicsit változnak a vélemenyeim róla. Bár még csak 4 napja ismerem.

-Kicsim! 10 perc és itt vannak. Kérlek viselkedj majd! - nyitott be anyu a szobámba.
-Anya! Azért ennyire nem vagyok rémes. - néztem rá lesúlytó tekintettel.
-Tudom drágám, csak szóltam.

Kivasaltam a hajamat, majd minden készen állt a vacsorához.
Hallottam, amint éppen nyitódik a bejárati ajtó, majd emberek kezdenek beszélgetni. Így hát elindultam lefelé.
Payton mellett egy lány állt. Szorosan mellette. Nem is tudtam hogy van barátnője. Valamiért kicsit rosszul éreztem magam. A lépcsőn állva néztem rájuk. Payton anyuval csevegett, majd majd egy röpke pillanatra felnézett rám aztán vissza anyára. Eddig mosolygott, majd amikor újra rámnézett, kikerekedtek a szemei. Pár pillanatig bámultuk egymást, majd elmosolyodott. Én még így nem láttam mosolyogni. Láttam a szemében valamit. Valami különlegeset. Amit eddig senki szemében nem találtam meg.
Lassan elindultam lefelé a lépcsőn, anyu addig beljebb hívta azt a lányt és Payton anyját. Ő engem várt lent a lépcsőnél.
-Hello, Mr. Seggfej. - mosolygtam rá pimaszul.
-Elképesztően nézel ki. - nézett rám bágyadt tekintettel. Mint aki szívott.
-Te szívtál?
-Micsoda? Én... Nem. Dehogyis. - rázta meg a fejét majd elindult az asztalhoz.
Amint megláttam azt a lányt, nyeltem egy nagyot, majd mosolyra húztam a számat.
-Bemutatkoznék. - jött közelebb. - Faith Moormeier. - nyújtotta a kezét. Ohh. Szóval a testvére. Jólvan Madi, ezt is sikeresen túlreagáltad magadban.
-Örvendek. Madison Green. - viszonoztam gesztusát.
-Joanne Moormeier, és Payton sokat mesélt rólad. - jött oda az anyukája is. Szóval sokat mesélt rólam. A kis szélhámos.
-Meg is értem. Nem a semmiért mondott rólad csupa jót. Valóban mézédes vattacukor illatod van. - nézett végig rajtam. Eléggé kedves nőnek tűnik.
-Ömm, anya. - vakargatta meg a tarkóját Payton zavarodottan.
-Jaj fiam. Téged nem nehéz zavarba hozni. - ütögette meg a vállát majd leült. Paytonon látszott hogy egyszerre ideges és zavarban van.
-Bocs az anyámért. Mindig eljár a szája. - mondta halkan.
-Ja és sokszor hazudik hogy engem zavarba hozzon. - tettetett műsírást. Igazi seggfej.
-Seggfej vagy Payton. - fogtam meg a vállát, majd leültem az asztalhoz.

A vacsora nagyjából normálisan telt, majd miután végeztem, felálltam hogy a szobámban folytassam tovább az estét.
-Mrs. Moormeier, Faith, nagyon örülök hogy találkoztunk. További szép estét. - köszöntem el, majd felsétáltam a szobámba.
Nekiálltam átöltözni.
Nem telt el 3 perc, valaki lassan benyitott hozzám.
-Kopogni seggfej? - néztem rá idegesen.
-Beszélhetnénk? - csukta be az ajtót maga mögött.
-Persze.
-Nos, amit anyám mondott... - megint zavarba jött mert kerülte a tekintetemet és minden felé nézett. Csóri.
-Ömm.. Hát tudod. Az anyák mindig szeretik beleütni az orrukat más dolgába. És anyám nehéz eset. - nevetett fel kínosan.
-De mondjuk nem arról van szó, hogy hazudott... Vagyis de. Najó, nem. De ahh.. Nem tudom hogyan magyarázzam el. - sóhajtott, majd a padlót kezdte el bámulni. Nem értem mi baja van, hiszen nem mondott semmi olyat.
-Mézédes vattacukor, mi? - tettem a kezemet a nyakába majd átöleltem.
Olyan aranyos volt ahogy magyarázkodott. Én meg segítettem a helyzeten hogy kevésbé legyen kínos.
-Csak hogy tudd, nem vagyok az a tipikus anyuci kicsi fia aki mindent vele beszél meg. Faithnek mondtam mert vele szoktam ilyenekről beszélni, de valahogy meghallotta. - suttogta.
-Nyugi már. - nevettem.
-Jó, csak nem akarom hogy emiatt tönkremenjen a barátságunk.
-Te tökfej. Ez semmi ahoz képest amit te mondtál nekem a lépcsőnél. Rémlik? - kacsintottam rá. Igazából csak húztam az agyát. Teszteltem.
-Ömm... Hát. Nem gondoltam komolyan. Az csak hirtelen jött. És... - kezdett el megint magyarázkodni. Tudtam.
-Payton. - néztem rá. Egyenesen a szemébe. Mert végre nem kerülte a tekintetem.
-És igazából kurvára komolyan gondoltam. - jött közelebb, majd a derekamra tette a kezeit. Közeledett felém.
Ezt a kis 'románcot' anya zavarta meg.
-Madi, Paytont... - nyitott be majd egyenesen ránk nézett. Meglepett arcot vágott, ugyanis Payton még mindig a derekamat fogta. De feleszmélt és elengedett.
-Khm... Gondolom anyuék keresnek. Én akkor... Megyek. Jóéjt Madi. Mrs. Green.- majd kiment a szobából. Eléggé gyorsíott tempóban.
-Mindjárt visszajövök.- nézett szigorúan anyu majd gondolom kikísérte a vendégeket.

-Feljövök, mert Payton állítólag mosdóba ment, erre itt talállak titeket? A szobádban, és látszólag izzott köztetek a levegő. - mászkált a szobámban össze vissza.
-Anyu! Nem történt semmi. Az ég világon semmi. - csak beszélgettünk.
-Persze. Azért fogta a derekadat, és azért voltatok túlságosan közel egymáshoz. - idegeskedett.
-És ha történt valami, akkor mi van? - álltam fel idegesen.
-Miért baj, ha fiúkkal barátkozok? Vagy hogy esetleg legyen kapcsolatom? - emeltem fel a hangomat.
-Madi. 16 éves vagy. Az ég szerelmére. Minek neked kapcsolat? Főleg ilyen nőcsábásszal? Gondolkodj. És amiért így beszéltél, 2 hét szobafogság.
-Tudod mit? Kurvára elegem van hogy mindig irányítasz. - felkaptam a kabátomat, majd kiviharzottam a lakásból. Nem érdkelt hova megyek. Csak el innen egy kicsit.

Visszatérteeeem.
Igazából szombatra terveztem az új részt, de mivel Riverdale függő lettem, ezért éjjel nappal azt nézem és nincs időm írni.
Hamarosan új rész❤️