𝔸𝕕𝕛 𝕖𝕘𝕪 𝕠𝕜𝕠𝕥, 𝕙𝕠𝕘𝕪 𝕞𝕒𝕣𝕒𝕕𝕛𝕒𝕜 /𝑃.𝑀. 𝐹𝐹/

Part 24. Baleset

--tragédia--

Minden homályos. Csak halk dübörgést hallok, mintha víz alatt lennék. Aztán minden elkezd világosodni. De végül megint visszaesek és csak halk kiabálásokat hallok és lassú embereket látok a homályban körülöttem.

Meghaltam? Álmodom? Mi történik velem?

*10 órával ezelőtt*

-Payt, felmegyünk oda? - mutattam a sziklatömbre fent a dombon.
-Menjünk. De fogd a kezem nehogy valami bajod legyen. - mondta, majd elindultunk felfelé.

Kicsit mozogtak a kövek amiken lépkedtem, de próbáltam vigyázva menni nehogy bajom legyen.
-Óvatosan kincsem. - fogott meg hátulról Payt mert kicsit megcsúsztam.
-Szerintem menjünk vissza. - álltam meg az egyik sziklán. Bizonytalan voltam. És féltem is.
-Rendben, akkor gyere. De amugy most írt Josh hogy kijön értünk kocsival. - tette zsebre a telefonját.
-Uhh ez szuper, legalább nem kell annyit gyalogolni.

Egy 10 perc múlva meg is érkezett az illető egy fekete fehér csíkos ford mustanggal. Aztakurva. Ezeknek mind ilyen meő kocsijuk van?
-Sziasztok bundáskenyerek. Belehet szállni. - húzta le az ablakot Josh.

Miután beszálltunk elindultunk. Josh berakott valami ritka szar zenét és azt kellett hallgatnom. Kurvajó.
-Amúgy menjünk már el valamerre. Pl kocsikázhatnánk a városban. - vetette fel az ötletet Payt.
-Oké benne vagyok. Maddy? - fordult hátra Josh.
-Ö. Oké. - mondtam határozottan.
-Fasza. Akkor go. - majd rátaposott a gázpedálra.
-Lehetne hogy kicsit lassabban megyünk? - pánikoltam be ott hátul mert mentünk kb 250el.
-Nyugi már. Nem lesz baj. Amúgy ti együtt vagytok?
-Igen. De az utat nézd baszod mert élve haza akarok érni. - amint kimondta az utolsó szót Payton, abban a pillanatban fékcsikorgás majd egy csattanás.
És képszakadás.

Minden homályos. Csak halk dübörgést hallok, mintha víz alatt lennék. Aztán minden elkezd világosodni. De végül megint visszaesek és csak halk kiabálásokat hallok és lassú embereket látok a homályban körülöttem.

Meghaltam? Álmodom? Mi történik velem?
Kórház szag van. Épp hogy résnyire ki tudtam nyitni a szemem de már az is fájt.
Egy hang nem jött ki a torkomon. A hang Payton nevét akarta kiabálni. De nem ment.
Percek múlva egyre tisztábban láttam már. Kirajzolódott a kórházi ágy. És a gépek amik csipogtak. Belőlem mindenhol csövek és vezetékek lógtak ki. Ránéztem a kezemre ami be volt kötve teljesen. Ahogy a lábaim is
Alig bírtam megmozdulni.
Pár perc múlva benyitott az orvos.
-Jó napot hölgyem. Ne is próbáljon meg megszólalni mert nem fog menni. - sóhajtott.
-Balesetet szenvedett 10 órával ezelőtt. A helyszínen egy ember életét vesztette, a másik súlyosan megsérült. De őt másik kórházba szállították.
Ahogy ezt kimondta megfagyott a maradék vér az ereimben. Nem. Nem. Az nem lehet. Remélem Payton életben van. Csúnya ez így tőlem de őt szeretem. Nem tudtam megszólalni. Pedig meg akartan tudni ki maradt életben.
-Payton Moormeier a fiatalember akit átszállítottak súlyos sérüléssel a másik kórházba. A másik fiatalember életét nem tudtuk megmenteni. Sajnálom. - csukta össze a kis füzetét majd felállt.
-Itt vannak a szülei. - mondta majd kilépett az ajtón.
-Madi. Úrsiten. Drágám. - futott hozzám anya sírva.
-Hálát adok istennek hogy nem lett nagyobb bajod. Payton átszállították, de hamar felépül ahogy te is. - törölte le a könnyeit.
-A-anya.-nyögtem ki egy szót.
-Mondjad drágám. - simította meg a kezemet.
-Haza akarok menni. - dadogtam el.
-Az orvos szerint 4 hét múlva haza engednek..
4HÉT? MIVAN? BIZTOS HOGY NEM.
Paytonnal akarok beszélni most azonnal. Tudni akarom jól van e.

Na halii
Bocsi a sok késésért csak kurvára nincs ihletem mostanában az íráshoz.
De most megerőltettem magamat és hoztam egy elég komoly részt.
Btw aki még nem követ instán az tegye meg :m__zsofii