𝔸𝕕𝕛 𝕖𝕘𝕪 𝕠𝕜𝕠𝕥, 𝕙𝕠𝕘𝕪 𝕞𝕒𝕣𝕒𝕕𝕛𝕒𝕜 /𝑃.𝑀. 𝐹𝐹/

Part 19.

Reggel arra ébredtem, hogy eszeveszettül csörgött a telefonom. Rá pillantottam a képrnyőre és anya neve jelent meg rajta.
-Szia anya, mondjad. - szóltam bele kómás hangon.
-Madison Green. Hogy a jó édes francban vagy? - hallottam meg dühös hangját.
-Paytonnál. De amúgy tegnap mondtam hogy átjövök. - vakartam meg a fejemet közben, amin a hajam eléggé elcseszettül álhatott mert az arcomba lógott az összes.
-De arról nem volt szó, hogy ott is alszol! Azonnal gyere haza. - tette le a telefont. Nem is értem mire ez a nagy felhajtás ez miatt, amikor itt vagyok a szomszédban egy nem is idegen embernél és még anyámnak szóltam is hogy átjövök. Jó, talán arról tényleg nem volt szó hogy itt is alszok, de az más téma.
-Kivel beszéltél? - fordult felém Payt álmos fejjel.
-Anyával. Haza kell mennem. - görbült le a szám széle.
-Nemár. - fúrta a fejét a párnába.
-Hát de sajnos mert anya idegállapotba jött, bármire képes, szóval inkább haza tolom a seggem.
-Azt a kis formás segged itthagyhatnád nekem is. - vágott perverz fejet. Valahonnan gondoltam hogy még ma kapok egy ilyen perverz megjegyzést.
-Csak a seggem, vagy maradhatok én is? - kérdeztem karba tett kézzel.
-Háát...
-Paytooon. - kiabáltam nevetve.
-Jó na, természetesen te is maradhatsz. - vágott elismerő arcot.
-Köszönöm, igazán megtisztelő. De én most megyek, mielőtt anyám átront valami eszeveszett tervvel. Majd jövök. - nyomtam egy puszit a szájára majd kisiettem az ajtón és elindultam haza.

-Megjöttem. - kiabáltam amikor benyitottam.
-Na csak hogy haza ért a kisasszony.-állt meg anya csípőre tett kézzel az előszobában.
-De hát szóltam hogy....
-Csak ne is folytasd. Amúgy Avery hívott, hogy holnap érkezik.
-Hogy miii? - kerekedtek ki a szemeim.
-Baj? Nem örülsz neki?
-Jaa dee, csak meglepett. - még fel kellett fognom, hogy a Payton imádó barátnőm holnap ide jön, és kicseszettül ki kell találnom valamit.
Felsiettem a szobámba majd felhívtam Paytont.
-Naa máris hiányzok? - vette fel a telefont.
-Te mindig. Na de híreim vannak. Vagyis egy.
-Na hallgatom.
-Avery holnap érkezik
-Aztakurva. Na akkor tervelj ki valamit hogy hogyan állítasz be engem meglepinek. De amúgy Avery hány kiló? És milyen magas? Mert ha örömében rám akar majd ugrani, azért tudjam hogy nem e egy tank vagy ilyesmi.
-Paytoon de bunkó vagy. - nevettem. - Amúgy ne aggódj, ilyen 46 kg körül van és alacsonyabb nálam.
-Huh, ez zene füleimnek. Egyszer rám ugrott egy ilyen 70 kilós csaj és elestünk, azt hittem anyáékkal közölnöm kell majd hogy hivatalosan is palacsinta lettem.
-Te hülye vagy. - röhögtem a telefonba.
-Na de akkor ma átjössz később hogy megbeszéljük ezt?
-Perszee. Majd szólj mikor.
-Okés sziaa mókus.-tettem le a telefont.
-Anya, Avery holnap hány körül jön?-értem le a lépcsőn.
-Délután 3-4. Nem tudom pontosan.
-Okés.
Mivel ugye nem rég keltem ezért nem is ettem ma semmit. Elővettem a müzlit meg a tejet és kreáltam magamnak valami elfogadható reggelit.
-Na és mit csináltatok. - kérdezte anya.
-Hát filmeztünk, beszélgettünk, tegnap este elmentünk várost nézni. - ecseteltem miközben ettem a müzlimet.
-Na az szuper. Eddig egy fiúval sem voltál ilyen jóba. Payton rendes gyerek.
-Az.

Gyorsan eltelt a délelőtt, aztán kicsit pakolgattam a szobámban hog ne legyen kupi mire Avery ide ér holnap.
Felhívtam Paytont hogy jöjjön át megbeszélni a dolgokat.
Pár perc múlva már az ágyamon feküdt.
-Na akkor. Az a tervem, hogy majd dobok egy üzit amikor jöhetsz. Averynek bekötöm a szemét majd és mondom hogy van egy kis meglepi. Aztán te halkan bejössz oda állsz mögé és mondom hogy forduljon meg. Szerintem így tökre jó. Csak azt nem merem neki elmondani hogy a szomszédban laksz mert akkor ide fog költözni. - nevettem.
-Huh ez bonyesz. De okés. Nem mondjuk meg neki.
-Hát de csak látja majd hogy haza mész. Meg felismeri a házat mert még ő mutatta nekem.
-Uh hát akkor tényleg nem tudom. Csak nem költözik ide.
-Hát de nyáron akkor végig maradni fog és akkor észre fogja venni hogy mi.. Hát érted,és egy világ fog összetörni benne hogy elvettem az álompasiját akivel már gondolatban 6szor össze házasodott.-fújtam ki a levegőt a mondandóm végén.
-Jó, nyugesz. Biztos megértené.
-Avery? Nem ismered te őt. - nevettem.

Na henloka.
Megérkeztem egy újabb résszel. Remélem a kis lopósunk ebből nem fog ihletet meríteni mert akkor kívánom neki hogy ennél nagyobb boldogsága soha se legyen. 🥰🤞