Homonculusszal az élet

Huszonnegyedik fejezet (+18!)

Az ezredes, és Riza Hawkeye hiába keresték Dantét a megadott hotelben, mindössze egy üzenet várta őket, hogy a nő fontos eset miatt távozni kényszerült. Azt nem írta meg, hová indult, de kis faggatózás után a portás elmondta, hogy taxival a pályaudvarra vitette magát, még aznap délután, hogy visszatért a szállodába. Ezzel persze Royék nem voltak kisegítve, hiszen az állomásról rengeteg felé indultak vonatok. Ha ki is mentek volna érdeklődni, akkor sem jutottak volna közelebb a megoldáshoz.

– Akkor ennyi volt? – kérdezte a főhadnagy, felettesére nézve.

– Valószínűleg tényleg fontos dolga lehetett, ha nem várt meg minket – jegyezte meg Roy. – Vagy egyszerűen csak le akart rázni minket. De mindegy is, inkább koncentráljunk arra a másik helyszínre.

– Xerxészre gondol? – vonta fel Riza a szemöldökét. – Az a város pusztán egy legenda, még az sem egészen biztos, hogy valaha létezett. Ráadásul, ha létezett is, nagy a valószínűsége, hogy semmit sem találnánk. A sivatag homokja az elmúlt négyszáz év során bizonyára hatalmas pusztítást végzett, akár be is temethette az egész várost.

– Más lehetőségünk azonban nemigen van a jelenlegi helyzetben – sóhajtotta a férfi. – Nekünk kell előbb lépnünk, mielőtt Archer, vagy Hohenheim rájönnének, miben mesterkedünk. Archer bizonyára szívesen elkapná a homonculust, amiben Hohenheim örömmel asszisztálna neki. Ha pedig az altábornok ráteszi a kezét a lényre, higgye el főhadnagy, kisebb problémánk is nagyobb lesz annál, mintsem Xerxész városa létezett-e valaha, avagy sem.

Riza egyetértően bólintott. Ő is tartott tőle, hogy vagy Archer, vagy Hohenheim előbb talál rá Edre és Envyre, mint ők ketten. Az pedig beláthatatlan következményekkel bírt volna. Nyílt titok volt, hogy Frank Archer altábornok nagyravágyó ember, aki bármire képes a céljai elérése érdekében. A führeri székre pályázott, ezért pedig akár ölni is kész volt. Egy homonculusszal az oldalán pedig megállíthatatlan lett volna.

– Holnapra állítson össze egy egységet, főhadnagy, akiknek az lesz a feladatuk, hogy keressék meg Xerxész romjait és tudjanak meg minél többet arról, pontosan, mi is történt – parancsolta Roy, miközben visszafelé autókáztak a forgalomban a parancsnokság felé. – Legyen köztük egy tudós is, aki lehetőleg tud valamit a homonculusokról. Vagy bármi másról, ami legendákból táplálkozik.

– Ez esetben Tim Marcoh-t ajánlanám – mondta Riza, mire Roy szemei elkerekedtek.

– A Kristály alkimistát? – kérdezte az ezredes, mire a nő bólintott. – Úgy tudtam, ő az ishvali háború után visszavonult.

– A fő kutatási területe a Bölcsek köve volt – jegyezte meg a főhadnagy –, így esetleg a hasznát vehetnénk. Ön is tudja, hogy vörös köveket állított elő az állami alkimisták számára. Lehetséges, hogy tud nekünk segíteni.

Roy csak bólintott, de egy szót sem szólt. Nagyon is jól ismerte a vörös kövek hatását, amit a háborúban az alkimisták óráiba tettek, hogy növelje a képességeiket. Rengeteg pusztítást hoztak a kövek, amelyeket elvileg megsemmisítettek a háború vége után, de Roy ebben sosem volt egészen biztos. Elvégre hathatós fegyver volt, amelynek segítségével egy állami alkimista akár városokat tehetett a földdel egyenlővé. Ez az ishvali háborúban meg is történt. Roy ezért biztos volt benne, hogy a hadsereg felsőbb vezetői tartalékoltak köveket a „rosszabb időkre", de ezt soha senki nem tudta bizonyítani.

~*~

Envy egyáltalán nem örült Dante megjelenésének, de nem tehette meg, hogy nyíltan kipenderíti. Helyette hellyel kínálta a félig kész ház előtti gyepen. Hogy honnan szerzett teáskannát, csészéket is minden egyebet, Ed nem tudta, aki ugyancsak gyanakodva méregette a vendéget, de hamarosan mindhárman teázhattak, miközben Dante még mindig nem szólt egy szót sem.