Homonculusszal az élet

Huszonhetedik fejezet

Envy úgy érezte, évek teltek el, mire elérte a Keleti Város pályaudvarát. Mikor kiszállt, és alakot váltott – ezúttal egy középkorú férfi alakját öltötte magára –, egyből megrohanták a nem túl kellemes emlékek. Ez volt az a pályaudvar, ahol elszakadt Edtől, ahonnan egyedül téblábolt ki a parkba, majd... A homonculus megrázta a fejét, igyekezve elűzve a fejéből a zavaró emlékeket. Ha Ed itt lett volna, biztosan magához öleli, megnyugtatja, hogy minden rendben, de a szőke, mélynövésű alkimista jelenleg Riesenboolban időzött. Envynek ezért egyedül kellett boldogulnia. Az állomás tömve volt utasokkal, árusokkal, odébb három-négy gyerek újságot árult, amott pedig néhány munkás hatalmas zsákokat pakolt le az egyik, éppen beérkezett tehervonatról. Envy gyűlölte a tömeget, és ha hinni lehetett Ednek, akkor a Központi Város pályaudvara még ennél is zsúfoltabb és nagyobb volt. Ed már csak tudta, évekig élt ott, vagy legalábbis gyakran megfordult a küldetései előtt-alatt-közben. De Envy még sosem járt ott, így némi aggodalommal telve nézegette a menetrendet. A Központi Városba egy óra múlva indult vonat, így igyekezett, hogy még időben kapjon jegyet rá. Szerencsésen megtalálta a pénztárat, annak rendje és módja szerint váltott is menetjegyet, de aztán elbizonytalanodott. Akkora volt az állomás, ráadásul legalább tíz, de talán tizenöt peron is található volt benne. Ugyan mindegyikre kiírták a számát, de Envy dolgát a tömeg egyáltalán nem könnyítette meg. Mindenfelé emberek tülekedtek, akik vagy befelé, vagy kifelé igyekeztek. A homonculus elveszettnek érezte magát, és elhatározta, visszafelé nincs az az isten, vagy akármilyen földöntúli hatalom, ami még egyszer rákényszerítse egy Ed nélküli vonatozásra. Ha nagyon muszáj lesz, és nem lesz kedve gyalogolni, majd lestoppol egy autót és visszautazik. Bár ennek gondolatától is berzenkedett, habár Ed hatására már nem gyűlölte úgy az embereket. Ha így lett volna, akkor a Keleti város pályaudvarának közönsége jelentősen megcsappant volna. Ám mivel tudta, hogy a mélynövésű alkimista nem szereti a felesleges erőszakot, így kénytelen volt lenyugtatni magát.

Miközben Envy elindult a nyolcas peron felé, ahonnan a vonata indulni fog, nem tudta megállni, hogy ne vegyen némi édesen illatozó, csokoládéval töltött édességet és hozzá valami finom illatú, piros színű innivalót. A piros szín olyan volt, mint a kövek, azokat juttatták eszébe és elgondolkodott, vajon mennyi maradt még benne. Elégnek kellett lennie, hiszen csak párszor váltott alakot, ráadásul meg sem sebesült, így nem kellett meggyógyítania magát. A kövek ugyan életben tartották, de ha megsérült, mindig felhasználódott belőlük valamennyi a sérülés mértékét tekintve. Így nem is szándékozott megsérülni, és örült neki, amiért az alakváltások nem okoztak kőmennyiség csökkenést. Az alakváltás a képessége volt, amely akkor keletkezett, amikor Hohenheim megalkotta őt. Envy megborzongott már attól is, hogy a férfi az eszébe jutott, így igyekezett őt inkább kizárni a gondolatai közül.

Éppen elérte a vonatot, és szállt volna fel, amikor a szeme sarkából kék egyenruhás férfiakat vett észre. A Keleti parancsnokság katonái voltak, és a homonculus legnagyobb meglepetésére, Archer is köztük volt. Envy kezei ökölbe szorultak, és csak nagy nehézségek árán tudta visszafogni, hogy rá ne rontson az altábornokra. Tudta, ha megteszi, azonnal lelepleződik és bár könnyedén elbánt volna a katonákkal, de lettek volna ártatlan áldozatok is. Bár a homonculus szemében Eden, Winryn és Pinakon, valamint Emily Cameronon kívül nem léteztek ártatlan emberek. Jobban megnézve, sem Emilyt, sem Archer osztagának más tagjait nem látta a katonák között. Talán eltávolította őket, de a homonculust ez nem érdekelte. Az viszont annál jobban, hogy Archer intésére a katonák szétszéledtek, nem kis riadalmat okozva a járókelők között. Mindenki tudta, ha a hadsereg tagjai valahol megjelennek, annak oka van.

– Kutassanak át mindent! – hallatszott Archer hangja. – Itt kell lennie! Ha kell, forgassák fel az összes zsákot, ürítsék ki az összes vonatot, de találják meg! És intézkedjenek, hogy további utasításig egyetlen vonat sem indulhat sehová!