Homonculusszal az élet

Tizenhetedik fejezet

Ed alaposan meglepődött, amikor Envy, a kezében egy fehér papírba csomagolt csomaggal visszatért. A csomagból édes illatok áradtak, az Acél alkimista pedig sejtette, hogy a másik valami édességet hozott.

– Jó sokáig elvoltál. Merre jártál? – kérdezte kíváncsian Ed, miközben Envy letette a csomagot, majd tányért és villát vett elő egy kis szekrényből. A kórházi szoba mindennel fel volt szerelve, még evőeszközökkel és tányérokkal, valamint poharakkal is. – Ha tudni akarod, Winry közben távozott.

– Észrevettem – bólintott a homonculus, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna. – Végre kettesben vagyunk, Edward. Hoztam neked valamit, bár nem tudom, megeheted-e. Félő, hogy megterheli a szervezeted.

Ed morgott valamit, amin a másik jót kuncogott, majd a tányért az éjjeliszekrényre téve, végre feltárta a csomag tartalmát. A szőke hajú fiú szemei elkerekedtek, amikor megpillantotta a csokoládétorta és epertorta szeleteket. Ritkán evett édességet, Al halála óta szinte sosem, mivel a testvére igen kedvelte az ilyesmit. Ő azonban rájuk sem bírt nézni, ám most mégis összefutott a szájában a nyál. Envy nemes egyszerűséggel leült az ágy szélére, egyik kezében a tányért fogta, a másikban egy villát, majd kanyarított egy szeletet a csokoládétortából.

– Igazából... nem tudtam, milyen süteményt szeretsz, vagy, hogy... egyáltalán szereted-e az édességet – vallotta be Envy. – De... Emily Cameron elvitt a közeli cukrászdába és... úgy gondoltam, hogy... hozok neked valamit.

Ed lágyan elmosolyodott, majd felemelte a kezét, és megsimogatta Envy arcát. Nem volt szíve lelombozni a homunculust, ha az ennyit fáradt érte. Envy egyébként is, mintha nem lett volna önmaga, eléggé levertnek tűnt, a fiú pedig tudta, hogy ennek részben Winry az oka. Envy nem mozdult, úgy tűnt, meglepte a gesztus, de nem mutatta, bár egy kissé megmoccant.

– Nagyon szeretem az édességet – mondta halkan Ed, mire látta, hogy a másik megnyugszik. – A csokoládétortát pedig különösen kedvelem. Úgyhogy, most már add ide, vagy kénytelen leszek felkelni! – fenyegette meg játékosan az alkimista a homonculust, aki erre csak szélesen elvigyorodott.

– Nem kelhetsz fel, mert az orvos még nem engedte meg. Amúgy sem tudnál felkelni, és még ha sikerülne is, nem érnél utol – nevetett Envy, majd etetni kezdte élete párját.

Ed nagyon igyekezett, hogy ne köpje ki az első pár falatot, hiszen tudta, hogy a másik csak kedveskedni akart neki. Pár falat után azonban rájött, hogy tényleg ízlik neki az édesség. Talán ennek köze volt ahhoz, hogy nem volt egyedül, hogy valaki most őt kényeztette egy kicsit. Még akkor is, ha kissé kiszolgáltatottnak érezte magát, jólesett neki a dolog.

A csokoládétorta hamar elfogyott, azonban Ed az epertortát átengedte Envynek, ami ellen a másik nem is nagyon tiltakozott. Hiába falt már be három parfét és két szelet süteményt, azért a pocakjában volt még hely némi édességnek. Ám amikor elfogyott, és Envy arra készült, hogy megtörölje Ed arcát, amit addig elfelejtett, hirtelen jobb ötlete támadt. Volt némi csokoládékrém Ed szája szélén, ám a homonculus, ahelyett hogy elővett volna egy szalvétát, egyszerűen odahajolt, majd mielőtt az Acél alkimista reagálhatott volna, gyorsan lenyalta a finom ízű maradékot. Ám itt nem állt meg, hanem tovább ment, óvatos csókot hintve Ed kívánatos ajkaira. Ed belenyögött a csókba, majd Envy hirtelen csak azt érezte, hogy egy fémből készült kéz öleli át őt és lágyan simogatni kezdi a hátát. Envyt jóleső érzéssel töltötte el, hogy az ő alkimistája erre már képes, így nem is távozott, főleg, mikor érezte, hogy Ed sem akarja megszakítani a csókot. Envy óvatosan megnyalta Ed ajkait, mire bebocsátást is kapott, hogy feltérképezzen ott mindent. Nem mintha ez lett volna az első alkalom. Ed óvatosan a másik kezével is átölelte Envyt, aki bújt hozzá, miközben nyelveik lágy keringőt jártak egymással. A homonculus óvatos volt, nem dőlt rá a másikra, hiszen tudta, hogy annak még komoly sérülései vannak. De nagyon hiányzott már neki, hogy Ed át tudja ölelni, most pedig nem igyekezett elszakadni a párjától. Egyikük sem tudta, meddig csókolóztak, de mikor elváltak egymástól, Ed érezte, hogy az ajkai enyhén duzzadtak, ráadásul odalenn is kellemetlenül kezdett szűk lenni a rajta levő pizsamanadrág. A homonculus is észrevette a dolgot, mert pajkosan mosolygott, miközben lágyan végigsimított Ed arcán.