Homonculusszal az élet

Nyolcadik fejezet

Envy döntött, és pontosan tudta, hogy Ed ezzel a döntésével nem értene egyet. Nem nagyon ismerte még a mélynövésű alkimistát, de annyira már igen, hogy tudja, szánt szándékkal nem ártana senkinek, ha arra nincs nyomós oka. De mi lehet nyomósabb ok annál, minthogy valakit nem érdekel, él-e, vagy hal-e, ráadásul Envyt háziállatnak akarja használni? A homonculus ereiben még mindig forrt a düh, a kiapadhatatlan harag és bosszúvágy Frank Archer altábornok ellen, aki olyasmire készült, amire Envy szerint nincs más megoldás, mint a halál. Envy nemcsak mérhetetlenül dühös volt amiatt, amit a férfi mondott Edre, azaz, hogy a fiú feláldozható mint járulékos veszteség, de az a rohadék még Envy érzékeny lelkébe is belegázolt, lábbal tiporva a homonculus önérzetét és büszkeségét. Ezért meg kell lakolni, meg kell halnia! Persze, Envy nem lett volna agyafúrt, ha bosszúvágyában nem gondolt volna arra, hogy egy sima kis gyilkosság nem is igazán büntetés. Már kész volt a terve arra nézve, hogy a frászt hozza arra az átokfajzatra, aki ölebet szándékozik csinálni belőle. Ha pedig a terv nem válik be, még mindig simán megölheti, elvégre egy ember nem ellenfél számára, ráadásul még be is lakmározott a magukkal hozott vörös kövekből, így Archernek esélye sem lesz megölni őt. Elvégre, egy altábornok is lehet járulékos veszteség, feláldozható paraszt a sakktáblán.

Envy hangtalanul ugrált végig a házak tetején, ügyelve arra, hogy senki se lássa. A valódi alakját viselte, de ilyen magasan úgysem szúrt volna szemet senkinek. Amikor magára hagyta Emilyt Eddel, azt mondta, csak kiszellőzteti a fejét, de jól tudta, hogy a nő nem hitt neki. Volt valami Emily Cameron szemében, amitől Envy tudta, hogy a nő pontosan tudja, hová szándékozik menni, de egy szót sem szólt. Nem próbálta őt megállítani, amiért a homonculus hálás volt. Nem szívesen bántotta volna az őrmestert, de ha a szükség úgy hozta volna, kénytelen lett volna erőszakot alkalmazni. Habár azok után, hogy Emily mintegy mellékesen megemlítette, hogy állami alkimista lévén képes uralni a szelet, Envyt kétségek gyötörték, lenne-e esélye a nővel szemben. Nem szerette az alkimistákat, akik mindig csak bonyolították a dolgokat és nagyon remélte, hogy Frank Archernek nincsenek különleges képességei.

Bár Envy nem ismerte a Keleti Várost, nem igazán tudta, hol lehet a Parancsnokság, de amikor egy furcsa, nagy épületet látott, amin mindenhol zöld színű zászlók függtek, közepükön egy szörnnyel, valamint megpillantotta a rengeteg katonát, már sejtette, hogy jó helyen jár. Lekuporodott a Parancsnokság mellett levő épület tetejére, és tanulmányozni kezdte a hatalmas épületegyüttest. Fogalma sem volt, hol lehet Archer irodája, de könnyen kideríthette. Csak sejtette, hogy az ilyen fontos emberek, mint az altábornok valamelyik felső emeleten lehetnek. Nem volt nagy mozgás, csak néhány őr állt a főbejáratnál, kettő a kapunál, még vagy húsz, akik körbevették az épületet. Hirtelen két férfi lépett ki az épületből, akik közül az egyikben Envy felismerte az egyiket, aki Archerrel együtt volt a kórteremben. Nem volt túlságosan feltűnő alak, vállig érő, vörösesbarna haj, hétköznapi vonások, középmagas termet. Envy fejében megfordult egy ötlet, de amíg nem tudta pontosan, hogy merre van az altábornok irodája, nem módosíthatott az elgondolásain. Habár... A homonculus összehúzta a szemét, majd elmosolyodott, végül úgy döntött, mégiscsak a B-terv szerint fogja elvégezni, amit el akart. Gyorsan alakot váltott, majd bagoly alakjában szállt le kerítésre, pont a kapu mellett, hogy mindent lásson és halljon. Aztán visszaváltozott a saját alakjába, mivel tudta, hogy nem fogják észrevenni. A lámpák fénye pont nem érte el őt, a homonculus pedig kiválóan látott akár a vaksötétben is. Voltak dolgok, amikért még hálás is lehetett Hohenheimnek, bár sejtette, hogy a féreg nem szándékosan alkotta őt meg ilyenné. Talán csak így sikerült, ő pedig nem akart rajta változtatni. Envynek végül is édes mindegy volt, hiszen most még előnyt is kovácsolhatott Hohenheim önteltségéből, ami ezúttal nem jött rosszul.