𝐓𝐢𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦

2.rész

11:23 volt mikor ébredezni kezdtem. Őszintén nem tudom hogy tudtam ennyit aludni, mivel este eléggé hamar elaludtam. Mikor észbe kaptam hogy ma 12:00-kor Martinussal és a családjával fogok ebédelni, olyan gyorsan ahogy csak tudtam elkezdtem összeszedni magam.
Kicsivel később elindultam a szomszéd ház irányába. Meg kell hagyni eléggé izgultam, hiszen még csak új lakos vagyok itt, viszont én ilyen helyzetekben is csak pozitívan állok a dolgokhoz. Mikor a szemben lévő ház ajtajához értem, becsengettem. Martinus nyitott ajtót és kedvesen fogadott.

-Sziaa, gyere csak be.-mondta egy nagy vigyorral az arcán.
-Köszönöm-léptem be, s vettem le a cipőm.

A nappaliba mentünk majd Martinus apukája és kishúga fogadott.

-Jó napot!-Köszöntem illedelmesen.
-Oh hát sziaa! Őrülök hogy végre megismerhetem az új szomszédunkat. Kjell-Erik Gunnarsen vagyok.-Mutatkozott be Martinus apukája.
-Kimberly Moor-nyujtottam felé én is kezem hogy kezet fogjunk.
-Remélem jól fogod magad érezni itt.-mosolygott
-Én Emma vagyok.-jött oda hogy megöleljen.
-Szia Emma, örülök hogy megismertelek.-öleltem én is vissza.
-Huha megérkezett a vendégünk, örvendek.-szólt kedvesen egy hang a konyha felől.
-Jó napot, Kimberly Moor vagyok.
-Örvendek Kimberly, Gerd Anne Gunnarsen. Remélem éhes vagy, nagyon finom ételek készültek csak a te kedvedért.-kacsintott majd visszavonult a konyhába hogy tálalja az ebédet.
-Hol van Marcus?-kérdezte Emma majd felfutott a lépcsőn hogy szemlélje mégis hol van testvére.

Egy kis idő elteltével asztalhoz ültünk s Emma egy barnás/szőke hajú fiúval tért vissza.

-Marcus mutatkozz be az új szomszédunknak-szólt Emma.
-Marcus vagyok, szeretnél még valamit tudni?-nézett rám eléggé fura tekintettel mint akit nem szívesen lát a házába.
-Kimberly Moor, de a barátaimnak csak Kim.
-Jaj dejó hogy akkor nem vagyunk barátok-bunkóskodott.
-Fejezd be Marcus és ülj le hozzánk ebédelni.-szólt anyukája kicsit szégyenkezve fia miatt.

Elég sokat beszéltünk rólam hogy miért vagyok itt, melyik suliba megyek és hasonló. Megtudtam hogy a két fiú elég híres énekes, és Emma is követi példájukat, és nagy a valószínűséggel egy osztályba kerülök velük. Marcus eléggé feszült volt egész ebéd közbe és igazából nem értettem mi baja lehet. Vagy csak nem szereti a vendégeket. Eléggé sokat beszéltem a családdal és nagyon szimpatikusak. Remélem ők is hasonló benyomással vannak velem kapcsolatba.

-Nagyon finom volt az ebéd, köszönöm. Rég ettem ilyen finom kajákat.-mondtam elégedetten a család felé.
-Örülök hogy ízlett és hogy megismerhettünk Kimberly.-mondta Gerd Anne.
-Remélem jössz máskor is és akkor tudunk játszani is.-kiabált Emma a nappaliból szaladva.
-Én is remélem Emma-öleltem meg.

Elköszöntem mindenkitől és elindultam haza. Akarom mondani a szemben lévő házhoz.

-Jól érezted magad?-Aggódva kérdezte Martinus.
-A legjobban.-mosolyogtam
-Akkor megnyugodtam. Nem akartam hogy Marcus miatt kellemetlenül érezd magad. Egyszerűen pár hónapja ilyen. Eddig mindig megbeszélt velem mindent mostmár alig jön ki a szobájából. Senki nem érti mi is lehet vele.-mondta az előttem álló fiú egy könnycsepp kíséretében.
-Nagyon sajnálom Martinus, remélem minden meg fog oldódni és minden rendben lesz.-Öleltem át.

Telefonszámot cseréltünk hogy azért a közösségi Medián is elérjük egymást ha bármire szükségünk van, vagy csak beszélgetni szeretnénk.
Haza érve semmi érdekeset nem csináltam csak pihentem. Holnap az első sulis napom itt Norvégiába. Rettentően izgulok, de ha szerencsém van Martinus ott lesz.

Este felé vettem egy hosszú, meleg fürdőt majd az ágyamba bújtam és egy könyvet vettem elő hogy olvassak. Imádok olvasni, valamiért a könyv az ami teljesen leköti a figyelmem ahogy részletről-részletre mindent leír az valami csoda. Napokig tudnák a könyvekről beszélni.
Kis olvasás után fogat mostam majd befeküdtem az ágyamba és aludni próbáltam. Nem nagyon tudtam de végül valamilyen módon elnyomott az álom.