𝐓𝐢𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦

5.rész

Reggel 7:45 volt mikor Martinus siető hangjára keltem fel.

-KIM KIM GYORSAN KELJ FEL, EL FOGUNK KÉSNI A SULIBÓL!-próbált kelteni.

Pár perc után észleltem Tinus szavait hogy mit is mondott azon nyomban felfutottam a szobámba a ruháimért és a fürdőbe mentem elkészülni. Martinus haza ment átöltözni, én pedig pár perc alatt elkészültem. Amilyen gyorsan csak lehetett szaladtunk a suliba.
Amint oda értünk már 5 perce ment az óra.
Amint beléptünk a terembe minden szem ránk szegeződött és a tanár szúró szemmel pillanatot fel a tankönyv mögül.

-Martinus Gunnarsen és Kimberly Moor! Elmondanák mégis hol jártak? 5 perce becsengettek!-kérdezte a tanár idegesen.
-Elnézést Tanárnő! Nem fordul elő többet.-mondtam lehajtott fejjel majd a helyemre ültem.

Az óra nagy részt unalmasan telt el. Mivel az utolsó padban ülök, így általában ha nagyon nem érdekel már az óra telefonozni szoktam és a tanár nem igazán veszi észre.

-Marcus Gunnarsen! Fejezze be a padtársával a beszélgetést és üljön át Kimberly Moor mellé!-mondta a tanár elég komor hangon.
-Miért pont én?-kérdezte Marcus, mint ha az ellenségéhez kellene ülnie. 
-Ne kérdezzen Gunnarsen csak tegye azt amit mondtam! 1 percet kap hogy átüljön a cuccával együtt Moor kisasszony mellé!-felelte a tanár még idegesebben.
-Dejó mindig én nekem kell szívni.-sóhajtozott Marcus
-Mondott valamit Gunnarsen?-Húzta fel a tanár az egyik szemöldökét.
-Csak hogy már megyek is.-vágott egy mű mosolyt a tanár felé.

Amint leült mellem Marcus, Tinusra néztem és láttam ahogy mosolyogni kezd.
Nem értettem hiszen tudja Marcus valamiért nem igazán bír engem.
Az óra hátra lévő része a lehető legunalmasabban telt el. Nem untatlak titeket ezzel mivel mindenki tudja milyen egy unalmas sulis őszi nap.

~Később~

Martinussal mentem haza és mivel neki foci edzésre kellet mennie délután én gondoltam elmegyek bevásárolni és főzök valami finomat. Mikor haza értem akkor ledobtam a táskám és átmentem a szomszédba, majd becsengettem.

-Oh Kim, mit akarsz?-állt előttem Marcus kérdő tekintettel.
-Neked is szia Marcus! Emma itthon van?-kérdeztem.
-Igen, szólok neki.-válaszolt, picit normálisabban.

-Sziaaa Kim.-jött ki az ajtón s ölelt meg Emma.
-Szia! Arra gondoltam lenne kedvem ma elmenni vásárolni és valamit együtt főzni és kis csajos délutánt tartani?-mosolyogtam
-IGEN.-szólok anyáéknak és felöltözöm, addig gyere be.-mondta lelkesen.

Míg vártam Emmát leültem a kanapéra és telefonoztam. Pár perc után Emma jött le a lépcsőn.

-Mehetünk.-mondta Emma mosolyogva
-Oke akkor menjünk. Viszont előtte elmegyek mosdóba ha nem gond.-szóltam én is vissza az előttem álló kislányra.
-Nyugodtan addig kérek zsebpénzt apától.-nevette el magát.

Felmentem a lépcsőn és a mosdó ajtót akartam kinyitni mikor az épp kinyílt és kilépett rajta Marcus, ezzel a mozdulattal egymásnak ütköztünk, és mind a ketten a földre huppantunk.

-Basszus ne haragudj jobban kellet volna figyelnem.-mondtam picit megszégyellve magam.
-Én bocs-állt fel és nyújtotta felém kezét hogy segítsen felállni.
-Köszi.-köszöntem meg hogy segített.

Ahogy segített felállni egymásra néztünk és elkezdtünk nevetni. Majd ezután én bementem a mosdóba és elvégeztem a dolgom, utánna siettem le hogy ne várjon ennél többet is Emma.
Miután elindultunk bevásárolni elég sok helyen megálltunk mivel én is és ahogy látom Emma is szeretünk vásárolni.
Vásárlás után haza mentünk hozzám és neki láttunk a főzésnek. Emma kapcsolt zenét és eléggé viccesre sikeredett a főzés. Nagyon szeretek Emmával időt tölteni, annyira lelkes és jószívű, élet vidám kislány hogy mikor vele vagyok minden rossz dolgot elfelejtek és mindig meghozza a kedvem.
A telefonomra néztem és megnéztem mennyi az idő, 20:55 volt. Viszont amin megakadt a szemem hogy egy ismeretlen név nélküli ember írt nekem. Nem szoktam válaszolni ha név nélkül kapok üzenetet viszont most megnyitottam és egy elég érdekes üzenet fogadott.

📱💭

?: Szia Kim! Tudom nem ismersz
és én sem téged annyira
de szeretnélek megismerni,
a valódi arcom nem szeretném megmutatni
még, mert elég felénk vagyok.

Én: Szia, sajnálom
de nem szívesen ismerkedek
ismeretlen emberekkel..

?: Annyira nem vagyunk ismeretlenek..gondolkodj
picit rajta. Most mennem kell
mert dolgom van. Legyen szép napod!

Őszintén nem tudom ki lehet az vagy hogy miért fél a valódi arcát megmutatni hiszen én nem vagyok elítélő típus semmilyen szinten. De ha neki így egyszerűbb és könnyebb akkor megértem.
Egy kis idő elteltével csengetett valaki és megkértem Emmát nyisson ajtót mert lisztes volt a kezem. 1 perc múlva Emma visszatért azzal a mondattal hogy ,,egy bácsi téged keres és azt mondja egyik családtagod, de én nem engedtem be gondoltam úgy okosabb ha szólok neked előbb.''
Hogy értette azt hogy egyik családtagom? Senkivel nem beszélek a családomból csak apám volt az akivel tartottam úgy ahogy a kapcsolatot. Várj..lehet hogy..

Folytatás hamarosan<3