𝐓𝐢𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦

3.rész

Reggel 7:33 volt mikor nehezen kinyitottam álmos szemeim és a telefonom órájára néztem. Amikor megláttam az időt azon percben ugrottam ki az ágyamból és a fürdőbe vettem az irányt készülődni. Próbáltam minél gyorsabb lenni hogy ne késsek el első nap a suliból eközben jött egy üzenetem Martinustól.

📱💭

Martinus: Jó reggelt Kim,
gondoltam szólok hogyha szeretnél
jöhetsz velünk suliba, kocsival 5 perc és ott vagyunk.

Én: Jó reggelt, nem zavarok
ha veletek megyek? 

Martinus: Nem dehogy zavarsz,
szívesen elviszünk.
5 perc múlva a házunk
előtt találkozunk.

Én: Rendben, sietek.

Mivel már alapból kész voltam ezért indultam is le a lépcsőn majd egy almát dobtam a táskámba, ha netán megéheznék.
Kint már a Gunnarsen család várta hogy indulhassunk. Beültem majd elindulunk az iskola felé. Látszott rajtam hogy eléggé feszült vagyok és kicsit féltem is az új sulitól. A fejemben többször is végig játszódott hogy milyen lehet a suli és mégis mit kellene mondanom ha be kell mutatkoznom. Az úton egy szót nem szólva vártam megérkezzünk. Pár perc alatt a sulinál voltunk majd ki szálltunk én pedig megköszöntem hogy elhoztak.

-Melyik osztályba mész?-kérdezte Martinus a papíromat nézve.
-Ha jól sejtem 12b?-kérdeztem picit értelmetlenül
-Waoh ezek szerintem tényleg csak osztálytársak leszünk.-nevette el magát

Őszintén ez volt a legjobb dolog amit hallottam. Lesz valaki akit ismerek és nem leszek teljesen egyedül.
Bementünk az osztályterembe majd a leghátsó padban helyet foglaltam.
Pár perc múlva bejött az osztályfőnök majd őt követte Marcus és még 2 srác.

-Rendben gyerekek mindenki találjon egy helyet magának. Majd elkezdhetjük az órát. szólalt meg az osztályfőnök pár perc után.

Miután fel kellet állnom és bemutatkoznom elég kínosan éreztem magam, általában nem szeretem ha több ember engem néz. Úgyhogy próbáltam minél hamarabb túl lenni rajta.
A suli nagy része unalmas tanórákkal telt majd mikor az utolsó órámról is kicsengettek elindultam haza felé.

-Hé hé hová sietsz ennyire?-kiabálva futott utánam Marinus.
-Oh Szia gondoltam megpróbálok haza találni egyedül-nevettem el magam
-Akkor veled tartok, csak nem tévedünk el-folytatta a hülyéskedést.

Sokat beszélgettünk a haza fele tartó úton majd a házamhoz érve megöleltük egymást Martinussal majd bementem és a kanapémra dőltem. A fejembe jött az, az ötlet hogy elmegyek sétálni később és kicsit megismerem a környéket.

~később~

Már kb egy órája bolyongtam Trofors utcáin majd megálltam egy parknál ami szépen ki volt így este felé világítva. Leültem egy padra és csodáltam az előttem elterülő tavat. Meseszép volt. A Hold kezdett elő bújni és néha néha kisebb őszi szellő fújta elém a leveleket. Miközben bele bambultam a környezet szépségébe két srác jött arra elég hangosan beszélgetve.

-Oh nézd már az új csaj az osztályból-mondta az egyik srác kicsit iróniával mintha őrült volna hogy lát.
-Mit keresel ilyen későn itt?-kérdezte a másik majd leült mind a kettő mellém.
-Öhm..igazából már indulni készültem haza, csak fel akartam kicsit fedezni a környéket.-mondtam lassan felállva mellőlük.

Indulni akartam mikor egy erős kéz visszarántott és nem engedett.

-Hova ilyen sietősen szépségem?-kérdezte undorító módon.
-Hagyj, szeretnék elmenni, és eléggé fàj ahogy a kezem szorítod.-mondtam picit idegesebb hangnemben.
-Ilyen szép lányoknak nem szabad egyedül járkálni pláne nem este hiszen bárki csinálhat veled bármit.-köhintett mintha ezt az egészet saját magára értette volna, sőt fogadni merek így is volt.
-Azt mondta hagyd békén, és engedd el!-szólt a távolból egy közeledő ismerős hang.
-Nocsak nocsak mindig van a nyomodba egy Gunnarsen?-kérdezte gúnyolódva, de eközben a kezem is elengedte, és távozni készült mind a kettő barom.

-Jól vagy?-kérdezte egy ismerős hang.
-M..Marcus? Mit keresel te itt?-néztem rá kérdő tekintettel.
-Inkább te mit keresel itt ilyenkor?
-Én csak szerettem volna levegőzni és a környéket kicsit megismerni.-mondtam
-Akkor ne este tedd.-mondta bunkón.
-Mi rosszat tettem hogy ilyen vagy velem?
-Én mindenkivel ilyen vagyok Kim.
-És mi az oka?-tettem fel a leghülyébb kérdést amit valaha tehettem.
-Ugye nem hiszed egy olyan csajnak fogom elmondani akit nem is ismerek.-mondta még mindig elég bunkó hangnemben.
-Összetörték a szíved? Ugye?-folytattam
-Azt gondolod az hogy egy ember csak akkor utálhat mindent ha összetörik a szívét? Akkor el kell mondjam nem, rohadtul nem érdekel a szerelem.-mondta
-Tudom milyen érzés és ismerem ezeket az embereket akik ezt élték át, hiszen ugyan ez volt velem is, de az igaz szerelem mindenkit megtalál.-mosolyogtam
-Egy frászt, az igaz szerelem álmodozóknak való akik azt sem tudják mi a valóság. Pont mint te.-mondta majd hátat fordított nekem és a telefonját kezdte nyomkodni.
-Lehet álmodozó vagyok, de az életbe tudom mi az hogy fájdalom.-suttogtam elég halkan remélve hogy nem hallja.

Elindultam haza felé és egy kéz megfogta a csuklóm és maga felé fordított.

-Hová mész megint!?-nézett rám mintha aggódna, persze tudom ő nem ez a típus.
-Haza, mégis hová mennék.-mondtam szemébe nézve
-Ok akkor haza kísérlek végülis egy utcába megyünk.-mondta halkabban

Kicsit furának tartottam hiszem eddig bunkó volt velem most pedig megvédett és még haza is akar kísérni. Viszont a szeme, egyszerűen gyönyörű..Miket is beszélek butaság az egész. Marcus nem hisz a szerelembe én pedig nem fogok újra szerelembe esni és sírni hülye fiúk miatt.
Egy szót nem szóltunk egymáshoz és így sok minden járt a fejembe.
Mikor a házamhoz értem Marcusra néztem aki köszönés nélkül bement az ajtón. Picit szarul esett hiszen azért egy köszönésbe senki nem hal bele. Végülis már kezdem megszokni Marcus viselkedését.
Mikor bementem a házamba elindultam zuhanyozni majd utánna az ágyamba feküdtem és olvasni akartam.
Megcsörrent a telefonom egy ismeretlen szám állt a képernyőn. Nem szeretek ilyen telefonszámot felvenni viszont most mégis felvettem.

-Szia Kim..-szólalt meg a telefon túlsó oldalán és ismerős hang.
-Apa..? 

Következő rész hamarosan!<3