1 évvel később: Engedjétek meg hogy bevezesselek titeket az elmúlt egy évembe. Azóta mióta Marcus Gunnarsen feltette azt a bizonyos kérdést hogy ,,leszek e a barátnője'' sok minden történt és megváltozott. Hamarosan az egy éves elfordulónkat fogjuk ünnepelni. Tehát ebből már mindenki sejtheti hogy még mindig együtt vagyunk. A legszörnyűbb az egy évben apa halála volt ami teljesen kikészített lelkileg és fizikailag is. Marcus mindvégig mellem állt miközben én a sötét trauma miatt eléggé magam alatt voltam. Nehéz volt őt szenvedni látni és fájt minden egyes nap tudni és érezni hogy nem sokáig láthatom már az édesapám. Mai napig lehetetlen a képzelet hogy nincs már. Egyszerűen felfoghatatlan, viszont ahogy szokták mondani, ,,a gyász nem múlik el csak enyhül.'' Abban viszont biztos vagyok hogy mostmár anyával ketten néznek le rám a mennyországból. A Gunnarsen család befogadott és mindenki úgy bánik velem mint egy családtaggal aki alapból a családjuk része lenne. A házam apa nélkül üres viszont Marcus általában mindig ott alszik és nem értik hogy, hogy nem költözött még át hozzám. Lett munkám egy étterembe ahol nagyon szívesen dolgozok mert eszméletlen jó fej munkatársaim vannak. Biztos mindenkit érdekel mivan Martinus Gunnarsennel..nos igen Tinus fél éve elköltözött, hogy hová? Ez egy nagyon jó kérdést. Egy nagyobb vita után fogta magát és elköltözött szó nélkül, sőt még nekem se szólt és búcsú nélkül ment el. Be kell valljam fájt, az életembe ő volt a második legfontosabb személy mégis faképnél hagyott. Próbáltuk keresni, hívni de egy üzenetre egy telefonhívásra nem volt hajlandó válaszolni. Mikor már azt hittem ennyi volt és soha többe nem láthatom már őt akkor jött egy forduló pont. Na de térjünk vissza a jelenbe.
10:26 Furcsa hangzavara lettem figyelmes miközben még mindig csukva volt a szemem. Szép lassan kinyitottam és még mindig hallottam. Kimásztam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt ahonnan a zaj is jött.
-Marcus? Te mégis mit csinálsz itt szombat reggel ilyen korán?-néztem értelmetlen fejjel. -Jó reggelt szépségem, csak neked van korán, lassan fél 11 lesz.-mondta miközben a mosogatásból való kezét törölte meg. -Jó de akkor is nagyon regge..-folytattam volna mikor közelebb lépett és egy csókot lehelt ajkamra. -Boldog születésnapot!-mondta miközben megint megcsókolt. -Köszönöm.-öleltem meg olyan szorosan ahogy csak a karom engedte. -Sütöttem neked tortát.-mosolygott. -Uram isten, édesem, nem kellet volna. Nagyon köszönöm!-sírtam mostmár el magam. -Később átjönnek anyáék is és megünnepeljük.-Nyomott egy puszit a homlokomra majd a csaphoz lépett és az előbb említett mosogatást folytatta.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felmentem a szobámba mivel akartam még egy kicsit lustálkodni de jobb ötletnek a hosszú meleg fürdő jutott eszembe, tehát alvás helyett fürödni indultam. Kb 1 órát lehettem a kádban mikor Marcus kopogtatott az ajtón.
-Édesem mostmár nem szeretnél ki jönni? Nemsoká itt lesznek anyáék.-hallottam az ajtó túloldalán barátom hangját. -Már megyek.-szóltam vissza egész nyugodt hangon.
Miközben felöltöztem és egy kis sminket dobtam fel az idő alatt ahogy hallottam valószínű megérkezett a Gunnarsen család. Szép lassan kinyitottam a fürdőszoba ajtaját és a lépcsőn baktattam lefelé mikor Emma oda szaladt és olyan szorosan mint még soha megölelt.
-Boldog szülinapot Kim!-mondta ölelésébe zárva. -Köszönöm szépségem.-adtam választ. -Mi is kívánunk nagyon boldog szülinapot és örülünk hogy a családunk része vagy.-Mondta Kjell-Erik és Anna miközben ők is megöleltek. -Köszönöm, és azt is hogy ti itt vagytok nekem.-dadogtam össze vissza zavarodottságomban.
Rengeteget nevettünk, beszélgettünk, táncoltunk, hülyéskedtünk. Soha nem volt ennél jobb szülinapom és bárcsak anyáék is itt lehetnének.Biztos vagyok benne akkor még jobb lenne. Miközben jól éreztük magunkat egy csengő szóra lettünk figyelmesek.
-Megyek kinyitom addig folytassátok.-mondtam nevetve majd az ajtóhoz indultam.
Volt bennem egy megmagyarázhatatlan érzés ami nem sűrűn szokott elő jönni most mégis jelen volt. Ahogy az ajtóhoz léptem nagy levegőt vettem és kinyitottam, a lélegzetem is elállt mikor megláttam az előttem álló személyt.
-MARTINUS?-döbbenten fürkésztem az imént említett fiút.
Figyelem! A követező részben 18+ dolgok is lesznek, szóval aki nem szereti az ilyen jellegű tartalmat annak nem ajánlom a következő részt. Puszi❤️
