𝐓𝐢𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦

17.rész

-Köszö..mondtam volna tovább a mondatom de annyit éreztem hogy Marcus ajka az én ajkamon volt. Megcsókolt s én akaratom ellenére vissza csókoltam és eszeveszett csókcsatába kezdtünk.
Ami ez után következett az mindent megváltoztatott..
Ahogy az ajkunk elvált megszeppenve ültem Marcus előtt.

-Kim..el kell mondanom valamit..-kezdett bele Marcus.
-Igen?-néztem rá úgy mintha az egész életem rá tudnám bízni ha a szemébe nézek.
-Én..azt hiszem hogy vagyis nem hiszem mert tudom, hogy szeretlek..-mondta mélyen a szemembe nézve.
-Mi? Marcus de ez..-mondtam volna ismét de ujját a szám elé helyezte, jelezve hogy tudja mit akarok mondani.
-Tudom hogy Martinus miatt nem tudod viszonozni de jobbnak láttam ha tudod.-mondta
-Igazából azt akartam csak mondani hogy én is ugyan így érzek..-válaszoltam.
-Várj mi? Tényleg? Én meg azt hittem te és Tinu..-nem hagytam végig mondja a mondani valóját, meg csókoltam. Nem tudom mi ütött belém de így láttam jónak.

-Hogyan tovább? Hogyan mondjuk el Tinusnak?-kérdeztem.
-Francba már..nem tudom..-adott olyan választ amit én is adtam volna.

Vissza mentünk a szobába és az ágyamba mentem Marcus pedig a sajátjába.
Azon aggódtam hogyan kellene Tinusnak elmondani azt hogy szeretem a testvérét.
Ez az egész olyan zavaros és zűrös, és nem akarom elveszíteni ez miatt Martinust. De Marcust se akarom elveszíteni se megbántani. Így nyomott el az álom.
Valójában nem igazán ment az alvás, forgolódtam össze vissza és alig tudtam elaludni.

Reggel 9:50

-Jó reggelt álomszuszék!-hallottam egy halk hangot ami ébreszteni próbált.
-Mhmmm még 5 percet kérlek..-nyavalyogtam miközben a másik oldalamra fordultam át.
-Nem nem elviszlek valahova, öltözz.-jelentette ki Marcus.
-Martinus hol van? Vagy mit mondott hogy megyünk el?-kérdeztem aggódva.
-Ne aggódj Martinus meglátogatta az itteni haverját.-válaszolt Marcus.

Nagy nehezen kimásztam az ágyamból majd elindultam a fürdőbe hogy megmossam az arcom és egy szempillaspirált és egy szájfényt feldobjak. Miután ez megtörtént kiválasztottam egy ruhát majd felvettem és szóltam Marcusnak hogy indulhatunk.
Kb 10 perc alatt oda értünk és amikor beléptem az ajtón láttam hogy egy étterembe találom magam.

-Marcus Gunnarsen?-kérdezte egy hölgy.
-Igen én vagyok.-válaszolt illedelmesen Marcus.
-Erre tessék, a hármas asztal az öné és a kedves hölgyé.-mondta a hölgy az asztalra mutatva.
-Köszönjük.-mondta Marcus miközben kihúzta nekem a széket hogy leüljek.

-Marcus ez egy drága étterem.-mondtam nézve a menülapot, amin jobbnál jobb ételek sorakoztak.
-Kérlek most csak válaszunk és együnk mert farkas éhes vagyok.-nevette el magát.

Miután választottunk a sok finomság közül 10 perc után kihozták amit rendeltünk és ehettünk. Azt hittem a mennyországba vagyok olyan finom kaják voltak.
Miután végeztünk, fizettünk majd sétálni indultunk. Elmentünk egy parkba ahol valami vásár volt és minden szép dolgot lehetett venni. A gyerekeknek egy ugráló-vár állt rendelkezésükre hogy ők is élvezzék a vásárt.

-Várj egy pillanatot.-mondta Marcus majd az egyik bódéhoz lépett.
-Oke.-mondtam,tudván ezt már úgyse hallja.

-Ez itt a tiéd.-adott át egy plüss macit Marcus.
-Ez nagyon aranyos.-mondtam miközben átöleltem.
-Sétálunk még egy kicsit? Vagy inkább menjünk haza?-kérdezte.
-Szerintem menjünk haza.-válaszoltam.

Ezzel elindultunk haza akarom mondani a Hotelbe vissza.
Volt valami rossz érzés bennem hogy valami rossz fog történni ami nem valami jól szokott soha elsülni ha nekem ilyen érzéseim vannak.
A hotelbe vissza érve leültem az ágyamra majd aggódva Marcusra néztem.

-Hé, ne aggódj már nem lesz semmi baj.-próbált nyugtatni.
-Mivan ha mégis?
-Akkor együtt megoldjuk.-válaszolt.
-Oke..-adtam még mindig félve választ.
-Annyira gyönyörű vagy..-mondta Marcus miközben megfogta az arcom, s ismét megcsókolt. Természetesen viszonoztam.
Észre se vettük hogy az ajtó kinyílik.

-TI MEG MI A FRANCOT CSINÀLTOK?-Hallottunk egy hangot.
-Martinus..meg tudom magyarázni.-dadogtam össze vissza.
-EZ NEM IGAZ..A LEGJOBB BARÁTOM ÉS A TESTVÉREM CSÓKO..NEM ÉN EZT NEM..-vágta be maga után az ajtót.