𝐓𝐢𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦

18.rész

-TI MEG MI A FRANCOT CSINÀLTOK?-Hallottunk egy hangot.
-Martinus..meg tudom magyarázni.-dadogtam össze vissza.
-EZ NEM IGAZ..A LEGJOBB BARÁTOM ÉS A TESTVÉREM CSÓKO..NEM ÉN EZT NEM..-vágta be maga után az ajtót.
-Basszus a francba már.-beszélt Marcus is össze vissza.
-Megkeresem és beszélek vele.-jelentettem ki.

Ahogy a folyosóra léptem megláttam ahogy Martinus azon a széken ül ahol én ültem Marcussal tegnap este.

-Tinus..-kezdtem bele miközben leültem mellé.
-Mit akarsz Kim?-kérdezte jelezvén nem akar beszélgetni.
-Beszéljük meg..-mondtam lehajtott fejjel.
-Szereted őt?-nézett rám.
-A..azt hiszem igen.-adtam félve választ.
-Ő szeret téged?-nézett még mindig úgy mintha megöltem volna valakit.
-Igen..-mondtam.
-Na látod akkor nincs miről beszélni.-mondta.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem.
-Kim engem mikor kérdeztetek meg hogy nekem ez hogy esik? Szerinted nem látszik ha két ember szép lassan egymásba szeret? Mindent éreztem és semmit nem mondtatok nekem. Eltitkoltad te is meg ő is.-mondta miközben láttam a szemébe a fájdalmat s hogy egy kósza könnycsepp legördül puha pofiján.
-Ne haragudj hogy nem szóltam csak féltem és azt hittem ha elmondom elveszítelek..-mondtam.
-Még 2 napot kibírok itt veletek utánna nem állok az utatokba.-mondta miközben felállt majd a szobába ment.

Őszintén? Nagyon félek hogy ez miatt elveszítem Tinust. Viszont Marcust se akarom..olyan bonyolult ez az egész. Elfogom érni hogy Tinus megbocsásson és ezzel Marcust se veszítsem el. Annyira fontossá váltak az életembe, szinte mintha  mindig is ismertem volna őket.
Ezzel a gondolattal mentem vissza a szobába s láttam ahogy Marcus és Martinus egymáshoz sem szól. Valahogy meg akartam törni ezt az őrjítő csendet.

-Öhm srácok szeretnétek filmezni?-tettem fel kérdésem dadogva.
-Igen.-válaszolt Marcus miközben Tinus reakcióját pásztázta.
-Nekem 8.-vonta meg vállat Martinus.
-Meddig akarsz még haragudni?-tette fel Marcus a kérdését.
-Ezt komolyan megkérdezted?-adott választ Tinus.
-Nem értelek miért olyan nagy baj hogy nem mondtam el érzek Kim iránt.-ordítva mondta mostmár Marcus.
-Neked az meg sem fordult a fejedbe hogy én hogy érzek iránta?-kérdezte olyan hangnemben mint ahogy testvére.
-Mi?-néztem rá értelmetlenül ahogy ezt kimondta.
-Hagyjuk nézzük a filmet!-jelentette ki miközben az ágyamra ült.

Amint bele kezdtünk a filmbe Martinus eléggé fura módon rám nézett és olyan kérdést szegezett felém amitől köpni nyelni nem tudtam.

-Miért pont Marcus?-kérdezte miközben mind a ketten rám szegezték tekintetüket.