𝐓𝐢𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦

23.rész

Másnap reggel:
Olyan fejfájással ébredtem hogy azt hittem másnapos vagyok. A tegnapira és az elmúlt 2 napra vissza terve, életem legrosszabb napjai voltak s ha nincs a Gunnarsen család meg is halhattam volna. Őszintén nem akarok emlékezni semmire ami az elmúlt 2 napban történt. Ahányszor erre gondolok el kap a sírás mert akárhogy alakult volna közel álltam ahhoz hogy az apám elveszítem aki nekem a legfontosabb és ott van még Tinus akinél nincs jobb barát, apropó Martinus..most jut eszembe hogy mielőtt elraboltak úgy volt hogy találkozunk és megbeszéljük a vitánk. Egészen bele merülhettem a gondolataimba mert csak a második csengő szót hallottam meg.
Lementem a bejárati ajtóhoz és mikor ki akartam nyitni apám kezét éreztem a vállamon.

-Biztos készen állsz az ikrekkel beszélni? Megmondhatom nekik még gyenge vagy.-aggódó tekintetet véltem felfedezni apám arcán.
-Igen apa, ne aggódj.-nyomtam egy puszit az arcára majd kinyitottam az ajtót.

-Szia Kim!-szólaltak meg szinte egyszerre.
-Sziasztok, gyertek be.-adtam könnyedén választ.
-Hogy érzed magad?-kérdezte Tinus miközben a kanapén helyet foglaltunk.
-Gyengén, de már ezerszer jobban.-válaszoltam.
-Miről szerettél volna velünk beszélni?-kérdezte Marcus.
-Tudom hogy Tinus még mindig mérges rám és tényleg nagyon..-folytattam volna mikor Tinus közbeszólt.
-Már nem vagyok mérges és nem is haragszom. Nem állhatok az utatokba mert különben mind a kettőtöket elveszítem, és ez csak nekem lenne rossz. Igaz kicsit megviselt a dolog hiszen a legjobb barátom vagy Marcus meg a bátyám és így elég nehéz volt ezt az egészet elképzelni hogy te és ő..szóval érted. De nem állok az utatokba, ígérem.-hadarta el gyorsan Martinus a mondanivalóját.

Nem tudtam mit mondjak erre csak ültem miközben Tinus szemébe néztem és mosolyogtam amire ő is elkezdett.

-Tehát akkor szent a béke?-tettem fel a kérdést miközben Tinus mogyoróbarna szemébe néztem még mindig.
-Igen!-válaszul megölelt.
-Kértek valamit inni?-jött apám ki a konyhából.
-Nem köszönöm én nekem mennem kell mert megígértem anyámnak hogy elmegyek bevásárolni.-mondta Tinus nevetve.
-Akkor kikísérlek.-adott választ apám miközben Tinus elköszönt és az ajtó felé vette az irányt.

-Szóval jobban vagy?-tette fel a kérdést mostmár Marcus.
-Igen azt hiszem.-válaszoltam mosolyogva miközben hirtelen Marcus ajkát éreztem az enyémen.
-Mostmár jobb?-nézett mélyen a szemembe.
-Sokkal.-mosolyodtam el.

Fel mentünk a szobámba majd beszélgetni kezdtünk.

-Köszönöm hogy megmentettél.-lettem picit szomorú egybe hálás.
-Ne köszönd nélküled el sem tudom képzelni az életem.-adott választ miközben én nem bírtam ki hogy ne csókoljam meg.
-Bocsánat túl aranyos vagy.-mosolyogtam.
-Kérdeznem kell valamit..-nézett mogyoróbarna szemeivel amiben el tudok veszni.
-Csak nyugodtan.-mondtam nyugtató hangon mivel láttam rajta eléggé feszült.
-Kimberly Moor, leszel a barátnőm?-kérdezte miközben az arcom fürkészte.
A szívem a torkomban vert és a levegőm elszorult. Azt se tudtam mit mondjak annyira zihálva kezdtem el levegőt venni.
-Igen!-adtam választ végül egy nagy szünet után miközben Marcus erre a válaszra várva megcsókolt.
-Elviszlek ma vacsorázni. Estére jövök érted addig készülj el.-mondta miközben egy önelégült mosoly ült az arcán.
-Rendben.-válaszoltam miközben kikísértem az ajtón majd megcsókolt és a szemben lévő házba vette az irányt. 

Azt hiszem jelenleg én vagyok a világ legboldogabb embere. Egy olyan személy a másik felem akivel eleinte ki nem állhattuk egymást most meg élni nem tudunk egymás nélkül. Bárcsak anya is láthatná mennyire boldog vagyok..de biztos vagyok benne onnan fentről mindent lát és tudja hogy boldog vagyok.

Szisztok, Tudom egy ideje nem volt rész
de mostmár újra itt vagyok és jövök az új
részekkel. Addig is vigyázzatok magatokra!Puszi❤️