𝐓𝐢𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦

4.rész

-Szia Kim..-szólalt meg a telefon túlsó oldalán egy ismerős hang.
-Apa..?
-Kislányom olyan jó hogy újra hallom a hangod. Hol vagy? Mikor tudunk találkozni?-kérdezte mintha szüksége lenne újból valamire.
-Már nem élek otthon apa, elköltöztem nem bírtam tovább a sok hülyeséged és hogy anya nincs többé, sajnálom.-válaszoltam neki, közben arcomon egy kósza könnycsepp tört utat.
-Hogy lehet nekem ilyen lányom?-kérdezte idegesebben.
-Csak akkor vagyok a lányod ha pénzt kérsz tőlem, alapból soha nem néztél engem.
-Ugyan már Kim felnőtt férfi vagyok és tudok gondoskodni magamról de amint látom olyan naiv vagy mint anyád volt.-mondta az egyre fájóbb szavakat majd ki nyomta a telefont.

Pár perc elteltével mikor magamhoz tértem hogy mi is történt újra csak könnyek kezdtek folyni az arcomon és nem tudtam egy szót se szólni. Szíven ütött amit apám mondott, hiszen mikor minden egyes alkalomkor részeg volt én álltam mellette és mindig én vigyáztam nehogy hülyeséget csináljon. Ezt a hálát soha nem kapom már vissza és nem is ez lenne a legnagyobb bajom hanem hogy csak akkor hív és keres ha pénzre van éppen szüksége.. ezeken gondolkodva a párnámba fúrtam a fejem és csak sírtam. Kb fél óra után egy csengő hangra kaptam fel a fejem és ballagtam le kisírt szemekkel a lépcsőn.
Az ajtóm előtt Martinus állt és aggódó tekintettel fürkészte az arcom, nem értve mi is történhetett.

-Jézusom Kim. mi a baj?-kérdezte még mindig aggódva.
-Nem szeretnél inkább bejönni,bent mindent elmesélek.-tessékeltem be az ajtón.

A kanapéra ült én pedig mellé majd elkezdtem mesélni hogy mi történt ma a parkba vagy éppen fél órával ezelőtt. Könnyek törtek ki megint belőlem majd arra lettem figyelmes Martinus magához húz és megölel. Olyan jó érzés volt hogy valaki mellettem áll és nem mond semmit csak átölel és máris biztonságba érzem magam. Martinus az egyetlen igaz barátom aki tényleg mindig meghallgat és mindig figyel rám. Valójában Tinus lett a legjobb barátom akinek én is mindig itt leszek bármire is lesz szüksége.

-Szeretnéd hogy itt maradjak estére és filmezzünk?-kérdezte nagy lelkesedéssel.
-Nem untatnálak a sok hülyeségemmel?-nevettem el magam könnyeim törölve.
-TE? Jaj Kim veled mindig csak nevetni tudok, és a legjobb barátom nem hagyom cserbe most hogy ilyen helyzetbe van.-mondta mosolyogva
-Te vagy a legjobb ember akit ismerek csak hogy tudd.-mondtam egy mosoly kíséretében.

Hoztam 2 takarót és míg Martinus filmet kapcsolt a konyhába mentem és két Popcornt készítettem.

-Mit nézünk?-ültem le Tinus mellé.
-A láthatatlan ember, elvileg elég para lehet. Csak nem nekünk.-nevetett fel hangosabb

Tudni kell rólam és Martinusról is hogy Horror rajongók vagyunk és film kategória terén a horror a nyerő. Azt hiszem 42 percet néztem a filmből és bealudtam.

Martinus szemszöge:
Amikor ma átmentem Kimhez hogy megnézzem jól van e mert nem reagált a sokadik üzenetemre se aggódni kezdtem. Ahogy a bejárati ajtó kinyitódott Kim kisírt szemekkel állt előttem. Tudtam valami nincs rendben és bementem majd leültünk a kanapéra és mindent elmesélt. Hogy ma Marcus megvédte a parkban mert az osztályunkból két srác elég csúnya módon beszélt vele, azután kicsivel később az apukája hívta fel őt. Annyira sajnáltam és nem is tudtam mit mondjak erre az egészre.
Úgy éreztem jobb ha nem mondok semmit, így hát megöleltem és megkérdeztem nem e lenne jobb ha itt maradnák estére. Természetesen neki nem volt baj ezután kerestem egy filmet majd popcort is ettünk hozzá. Kicsivel később láttam hogy Kim elalszik és betakartam majd írtam Marcusnak hogy ma nem megyek haza Kimnél alszom ha netán anyáék kérdeznék.
Kim lett a legjobb barátom és nem engedem mégegyszer hogy akármi miatt is sírjon. Hiszen eddig is nehéz élete volt és nem állt mellette senki, viszont mostmár én is vagyok neki. Kerestem valami filmet és mivel nem tudtam aludni így filmeztem még és nem is emlékszem hogyan vagy mikor de engem is elnyomott az álmosság.