𝐓𝐢𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦

26.rész

MINEK JÖTTÉL VISSZA?-ébredtem fel a következő mondat hallatán a nappalim felől.

Magamra kaptam a köntösöm és az előbb említett helyiségbe vettem az irányt.

-Itt meg mégis mi folyik?-kérdeztem Marcusra nézve.
-Jó reggelt nyuszi, az hogy ez a bunkó fasz csak úgy ide be állít és gyanúsítgatni kezd.-mondta még mindig ideges hangon.
-Nem gyanúsítottalak teso, csak kérdeztem valamit és te egyből fel kapod a vizet!-szólalt meg Martinus.
-NE HÍVJ ÍGY! KURVÁRA NEM VAGY SZÁMOMRA MÁR AZ!-mondta Marcus most még idegesebben.
-Sajnálom, nem is zavarok tovább..-adott választ Martinus miközben az ajtón kisétált.
-Na végre.-ült le Marcus a kanapéra.

Szó nélkül felmentem a szobámba majd le ültem az ágyamra és gondolkodni kezdtem.
Mégis mi miatt veszhettek anno így össze hogy most szétszedik egymást? Annyiszor fel tettem ezt a kérdést Marcusnak de semmi válasz, mintha meg se hallotta volna a kérdésem.
Úgy érzem magam kell ki deríteni hogy mégis mi történt és hogyan lehetne ezt helyre hozni.

Felálltam hogy a szekrényemhez menjek fel öltözni de hirtelen rosszul lét kapott el és egyik pillanatban még forog a világ velem másik pillanatban bumm, kép szakadás.

Marcus szemszöge:
-Nyuszi ide fent va...?-léptem be Kim szobája ajtaján miközben a szívem is megállt ahogy ott láttam feküdni őt a padlón.

15 perccel később

Azon nyomban hívtam a mentőket ahogy érzékeltem Kimnek nincs pulzusa, próbáltam újra éleszteni míg a mentők ki nem értek vissza fogva sírásom.

-Ön kicsoda a hölgynek?-tette fel a kérdést az egyik mentős.
-A barátja vagyok, kérem segítsenek rajta!-könyörögtem kisírt szemeimmel.
-Minden tőlünk telhetőt megteszünk!-mondta.

Ezzel berakták őt a mentő kocsiba és hangos sziréna hanggal vitték el.

-Kisfiam mi történt??-jöttek ki a házból a szüleim s őket követve Emma és Martinus.
-Nem tudom, Kim elájult és mikor be mentem a szobába már nem volt pulzusa.-mondtam sírva.
-Menjünk be hozzá a kórházba!-szólt apám majd vette a kocsi kulcsát.

Amikor be értünk a kórházba a recepción el igazítottak minket hol fekszik a barátnőm és mégis hol tudunk beszélni az orvossal.

-Jó napot kívánok! Önök Kimberly Moore hozzátartozói?-jött oda egy orvos.
-Igen mi vagyunk! Kérem mondja hogy jól van!-sírtam még mindig.
-Kimberlynek szívrohama volt és nagyon nehezen tudtuk vissza hozni őt a halál szájából. Nem tudja volt e szívbeteg a családban vagy voltak e tünetek?-kérdezte az orvos.
-N..Nem voltak tünetek mert akkor egyből jött volna orvoshoz ahogy én Kimet ismerem, és ha jól tudom az anyukája szívelégtelenségben és daganatban hunyt el.-adtam választ.
-Nem kizárt hogy a hölgynek ez öröklődött. Sajnálom.-mondta.
-Úgy ez nem halálos betegség?-vártam jó válaszra.
-Sajnos Kimberlynek nagyon gyenge az immunrendszere és az se biztos túl élne még egy ilyet.-mondta lehajtott fejjel majd az ajtóhoz vezetett minket hogy be menjünk Kimhez.

Le ültem az ágy szélére és vártam hogy fel ébredjen. Fél órával később kinyitotta a szemét.

-Kim, Kim szerelmem hallasz engem?-csodáltam gyönyörű arcát.
-H...Hol vagyok?-nézett rám kérdő tekintettel.
-Kórházba vagy, elájultál, minden rendben lesz!-mondtam miközben engedtem könnyeim útjukra.
-De mégis miért?-kérdezte.
-Lehetséges hogy szívelégtelenség...-próbáltam nagy nehezen kinyögni.
-Anya is ebbe halt bele..Marcus ugye én nem...?-nézett rám gyönyörű szemeivel.
-NEM! NEM ENGEDEM!-mondtam.

-Uram kérem hagyják el a szobát mert a betegnek pihennie kell!-jött be egy ápoló.
-Nem megyek sehova, itt leszek veled!-néztem Kim szemeibe majd egy csókot leheltem dús ajkára.

-Marcus mi haza megyünk és holnap is be jövünk, jössz?-kérdezte anya miközben ölelésébe zárt.
-Nem, én itt maradok.-mondtam.
-Oke, ha bármi baj hívj minket! szeretlek fiam!-mondta anyám kisírt szemmel.
-szeretlek!-adtam választ majd egy székre foglaltam helyet.

Nagy gondolataim Martinus zavarta meg, ahogy leült mellém.

-Marcus...-kezdett bele.
-Szeretem őt Tinus érted? Meg őrülnék ha nem lenne nekem.-sírtam.
-Én is...-mondta ő is könnyes szemmel miközben megölelt.