𝐓𝐢𝐥𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦

27.rész

-Marcus...-kezdett bele.
-Szeretem őt Tinus érted? Meg őrülnék ha nem lenne nekem.-sírtam.
-Én is...-mondta ő is könnyes szemmel miközben megölelt.
-Ideje lenne el mondanunk neki mindent, nem élhet hazugságban!-mondtam.
-Én szeretném elmondani, végülis az egész az én saram..-állt fel mellőlem Martinus és a kórterem felé vette az irányt.

Kim szemszöge:
-Kop kop fent vagy?-halottam egy halk suttogást majd megláttam Martinus komor arcát, közelebb lépett és leült az ágyam melletti székre.
-Fent vagyok, mond csak.-válaszoltam.
-Figyelj Kim, tudom nem ez a legjobb idő hogy elmondjam neked és szörnyen sajnálom ha most felzaklatlak ezzel csak szerettem volna ha tudod az igazat.-mondta
-Az igazat? miről?-értetlenkedtem.
-Hogy mi okból tűntem el és vesztem össze Marcussal.-mondta még mindig azon a hangon amikor szomorú.
-Rendben, csupa fül vagyok.-adtam választ.
-Én nem tudtam elfogadni hogy te és Marcus egy párt alkottok, mindig is többet éreztem mint csak szimpla barátság. Tudom rettenetes alaknak gondolsz most de megpróbáltalak titeket össze haragítani majd miután erre Marcus rájött, nagyon össze vesztünk és sokat veszekedtünk majd én fogtam magam és elmentem Londonba a nagynénimhez akit megkértem ne szóljon senkinek arról hogy hol vagyok. -mondta ezt mindet egy szuszra.
-Nem azért haragszom rád mert éreztél hanem azért mert nem tudtuk hogy hol vagy, minden este aggódtam hogy ne legyen bajod, és minden nap vissza vártalak aztán egy idő után már meguntam a várakozást...-mondtam.
-Amíg távol voltam tudtam kontrollt tanulni saját magamon és ismerkedtem is egy picit és alakulóban van valami, ne haragudj amiért ilyen balfasz módon tűntem el..-fújta ki nehezen a levegőt.
-Megbocsátok, csak ne csinálj máskor ilyet.-mondtam miközben szoros ölelésbe zártam az előbb említett fiút.

-Kérem uram menjen ki mostmár mert a beteg nem fogadhat ma már látogatót. -jött be az egyik ápoló nő.
-Rendben, már is megyek.-mondta Martinus miközben a szemével elköszönt tőlem.

Az ápoló nő kicserélte az infúzióval teli zacskót és 10 perc sem kellet bele, elaludtam.

2 órával később:
-Önök Kimberly kisasszony hozzátartói?-jött sietve egy ápoló.
-Igen mi vagyunk.-vágta gyorsba Marcus rá.
-A betegnek jelentősen romlott az állapota és műtétre lesz szüksége a hirtelen szív leállás végett. -mondta.
-JEZUSOM! KÉREM SEGÍTSENEK RAJTA!-ordított a testverem.
-Mi mindent megteszünk!-mondta az ápoló majd vissza ment a műtő szobába.
-Hé tesó, minden rendben lesz, Kim jobban lesz és sikerülni fog..sikerülnie kell!-jelentettem ki magabiztosan.
-Nem veszíthetem őt el Martinus...-hallottam egy halk könnycsepp kíséretében testverem csukladozó hangját.

3 óra múlva:
-KÉREM MONDJA HOGY JÓL VAN! -riadtam fel Marcus ordító hangjára ahogy meglátta a műtőből kilépő orvost.